Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-12-04 / 49. szám
KUCKÓ Ellen Niit Pille-Rin és Fagyapó Reggel volt. Az ég még sötét, a hold sem nyugodott le, halványan besütött az ablakon a nagy fenyőfa ágai között. Pille-Rin az ablaknál álldogált, és anyja után nézett. Mama most indult el az iskolába. Először lent, az ablak alatt bukkant fel a sapkája. A kapuban visszafordult, és integetett Pille-Rinnek. Aztán befordult a sarkon az autóbuszmegálló felé. Pille-Rin egy kicsit még integetett neki, aztán abbahagyta. Kora reggel történt ez, Pille-Rin még fel sem öltözött egészen. Csak a kis nadrágját, az ingét s az egyik harisnyáját vette fel. Alighogy húzni kezdte a másikat, mindjárt félbe is hagyta, mert valami nagyon érdekeset pillantott meg az ablakban. Az üveg alul homályos volt, és valaki egy fenyőágat rajzolt rá! Nem olyat, mint amilyet Pille-Rin is szokott rajzolni — ez hajszálvékony kis vonalakból állt, és csupa pihe volt, mintha zúzmarás volna. Pille-Rin szerette volna megnyalni, de nem lehetett, mert az ablakon kettős üveg volt, és ezt a külsőre rajzolták rá. Akkor már egy másik fenyőág is megjelent az üvegen, még szebb, mint az első. Pille-Rin csak annyit mondott:- Ó! Először meg is ijedt egy kicsit, de aztán eszébe jutott, mit mesélt a nagyapja ... Hát persze. Fagyapó, ő szokta az ablakokat telerajzolni! Pille-Rin felágaskodott, kinézett, de nem látott odakint senkit. Akkor odahúzott egy széket, és felmászott rá. Rá is állhatott, hiszen a cipőjét még nem húzta fel. Halkan megkopogtatta a belső ablaktáblát, és kiszólt Fagyapónak: — Most kutyát rajzolj! De Fagyapó egy kis csillagot rajzolt. Ekkor hangosabban kérte Pille-Rin: — Most egy cicát rajzolj, hallod ? Hanem Fagyapó csak egy virágot rajzolt az üvegre. Pille-Rin kikopogtatott neki, és ráparancsolt: — Most embert rajzolj, no! De Fagyapó most sem rajzolt mást, csak virágot. „Talán nem is tud embert rajzolni!" — gondolta magában Pille-Rin. Gyorsan leugrott a székről, a polcához futott, papírt ceruzát vett le róla, és visszakuporodott a székre. Rajzolni kezdett, úgy tartotta a papírt, hogy Fagyapó is láthassa. Az embernek két lába volt, két keze, feje, két kis kurta varkoccsal. Pille-Rin odanyomta a rajzot az ablakhoz, és azt fújdogálta: Én tudok, te nem tudsz! Én tudok, te nem tudsz! De Fagyapó nem sokat törődött a csúfolódással. Úgyis telerajzolta már az egész ablakot, több nem is fért volna rá. Apja kiáltott a szomszéd szobából: — Pille-Rin! Pille-Rin! Felöltöztél ? Gyere reggelizni ! Pille-Rin otthagyta a rajzot Fagyapónak, hadd nézze meg jól. Gyorsan leszökkent a székről, és egykettőre felhúzta a harisnyáját. RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA Veress Miklós Mese a Mikulásról Hókastélyban jéglakás: ott lakik a Mikulás — Szél a szánja — mégse fázik, úgy röpül egy messzi házig. A TÉL Kedves öreg télapó, közeleg a tél már. Készítsd szánod, tömd puttonyod édességgel, sok játékkal, mindenféle jóval. Vár már téged a sok gyerek ragyogó mosollyal. Vojtek Angelika, 4. a Párkány Csengője a hópehely. Szánkójának énekelj, mintha dallal idehúznád, s tedd ki ablakba a csizmád. Ne lesd meg a Mikulást, rajta a varázs a palást, leshetsz reggelig magadban, mert ha eljön, láthatatlan. Mert ha tudnád, hol lakik, s odaérnél hajnalig, jutnál mesebeli tájra — elolvadna palotája. Táncolj, örülj, énekelj, mint kerengő hópehely. Csengőjüket fenyők rázzák, telis-teli cipőd, csizmád. Megriadna és tovaröpítené fagylova, meg, ide nézz csak, sírdogálna ezer jégcsap. Ne lesd meg a Mikulást, hadd suhogjon a palást. Jöjjön, jöjjön láthatatlan éjszakákban és havakban. nő 17
