Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-12-04 / 49. szám

Annaberg felé haladva az Alpok természeti szépségét csodálva hagytuk el Mariazellt. Sokáig úgy tűnt, hogy a személygépkocsi fülkéjében még mindig érzem a szabadon gyújtott mécsesek és gyertyák faggyúszagának és a mézeskalács illatának sajátságos keverékét. Bevallom, elbódultam. De nem csak a szagoktól és illatoktól. Elkábított az általános rend és tisztaság, a hihetetlenül gazdag virágdíszítés az ablakokban és általában mindenütt... Akkor egyértelműen úgy éreztem, mindez a sajátságosán értelmezett hazaszeretetből fakad, utólag felmérve a helyzetet úgy érzem, a helybeliek hétköznapi életükkel adtak mély tartalmat annak a mondatnak, amelyet öt nyelven olvashattunk a felállványzott gótikus toronyra rögzített feliratokon: „Hálásan köszönjük Istennek, hogy szabadok va-9VUnk! LEHEL ZSOLT