Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-12-04 / 49. szám
A JUTALMAZÁSRÓL ÉS A BÜNTETÉSRŐL A családokban és az iskolában egyaránt gyakran okoz gondot a jutalmazás és a büntetés alkalmazása. A jutalmazás az értékelés pozitív formája. A tapasztalat igazolja. hogy hatása kedvezőbb, mint az értékelés negatív formája, a büntetés. A jutalmazás helyes magatartásra ösztönző ereje nagyobb, mivel jobb kapcsolatot hoz létre a gyermek és felnőtt között. Pedagógiailag kedvező hatást azért eredményez, mert a gyermekben sikerélményt vált ki, melyet minduntalan meg akar Ismételni. Ügyeljünk arra, hogy a jutalmazás legyen megalapozott s minden esetben valamilyen erőfeszítés elismerését tükrözze. Ne kapjon a gyermek elismerést jutalmat azért, aminek a teljesítése nem követel tőle önuralmat igyekezeteL Jó, ha a gyerek is tudja, hogy a szülők figyelembe veszik a teljesítőképességét, hisz köztudomásúan nem minden gyermek egyforma képességű, ezért a teljesítmény jutalmazását is diferenciálni kell. A jobb képességű gyermeket akkorjutalmazz.uk. ha magasabb színvonalú teljesítményt nyújt, a gyengébbet jutalmazzuk azért is. amiért tehetségesebb testvére nem kap jutalmat. De ne jutalmazzunk gyakran, mert fennáll annak a veszélye, hogy a gyermek elbizakodik, erőfeszítéseit csökkenti. Fontos az is. hogy a szülök vegyék figyelembe a gyermek egyéniségét, sajátos fejlődését. A könnyen csüggedő, bátortalan gyermek gyakoribb jutalmazásra szorul, mint a magabiztos. A családban élő valamennyi felnőtt egységes álláspontot képviseljen a jutalmazásnál. Ez azért szükséges, hogy az azonos szintű tetteket azonosan bírálja el a család és az iskola. A családi és az iskolai egységes nevelési hatás csakis szoros egységben valósítható meg. Az egységnek abban is meg kell nyilvánulnia, hogy a családban és az osztályban valamennyi gyermek azonos elbírálásban részesüljön. Ne kapjon a megérdemeltnél nagyobb jutalmat az. aki valamilyen okból közelebb áll a nevelőhöz, de ne kapjon kisebb elismerést az sem, akire éppen neheztel valamelyik nevelő. A jutalmazást kíséije annak a közösségnek az elismerése, melyhez a gyermek tartozik. Akkor jutalmazzuk reálisan, ha a család, az osztály valamennyi tagja egységesen belátja, hogy a jutalom megérdemelt volt. Mind a családban, mind az iskolában a jutalmazásnak több formáját különböztetjük meg A gyermek egyéniségéhez, fejlődéséhez mérten megnyilvánulhat elismerő mosollyal, fejbólintással, .szóbeli elismeréssel, dicsérettel, tárgyi jutalom formájában stb. Az egyes formák alkalmazásának törekedni kell a változatosság-FOTÓ: MÉRY GÁBOR ra. A szülőtől, nevelőtől függ. hogy menynyire tud érvényt szerezni a pusztán erkölcsi tartalmú elismerési kifejező, anyagi értéket nem képviselő jutalomnak Helyesen járunk el akkor, ha a tárgyi jutalmaknál a kisebb értékűek szerepelnek gyakrabban. s a nagyobb értékűekkel a kiemelkedő teljesítményt jelentős erőfeszítést értékeljük. A jutalmazás csupán a többi nevelési módszer alkalmazásával együtt vezethet eredményre. A szülő gyermeke telteit ne csak meggyőzéssel, a helyes magatartásra vonatkozó felvilágosítással kíséije, hanem a magatartás értékelésével, a jutalmazás vagy a büntetés valamilyen formájával is. Ha a gyermek súlyos vétséget követ el. ha ismételten helytelenül jár el. akkor a szülőnek és a pedagógusnak a gyermek fejlődése érdekében alkalmazni kell a büntetést. A büntetés kudarc élményt vált ki, melyet negatív érzelmek kísérnek. Legyen a büntetés megérdemelt! A gyermekkel tisztázni kell. miben és milyen mértékben hibázott. Az indokoltnál súlyosabb büntetés a gyermekben dacot, ellenkezést vált ki. az igazságosnál enyhébb viszont nem ösztönzi magatartásának megváltoztatására. Mindenkor vegyük figyelembe a gyermek egyéniségét. Érzékeny lekületű gyermeket, s azt. aki magatartásában helyes irányú fejlődést mutat, enyhébben, a közömbösét, a jóra kevésbé törekvőt, az ismételten helytelenül viselkedő! súlyosabban kell büntetni. Ugyanúgy, mint a jutalmazásnál, a büntetésnél is lényeges, hogy a nevelők egységes állásponton legyenek. azonos értékmérőt alkalmazzanak. Ha ez nem így van. akkor nem teljesíti küldetését Ügyelni kell arra is. hogy azonosan ítéljük meg a gyermekeL Ne kedvezzünk a kisebbnek a nagyobbal szemben, a kcdvcskedönek a zárkózottal szemben. Sohase legyen a büntetés megszégyenítő. megfélemlítő, megalázó. Abból keli kiindulni, hogy a büntetés nevelési eszköz, melynek célja a javítás, nem pedig a megtorlás. Általa nem megalázni, hanem helyes útra térítve nevelni kívánunk. Akkor teljesíti küldetését, ha egyetért vele a közösség valamennyi tagja. Ellenkező esetben a közösség a megbüntetett mellé áll és a büntetés hatástalanná válik. Célját akkor éri el. ha a gyermek átéli elítélését, mert az vezet a helytelenül cselekvő egyén konfliktusának feloldásához Az elkövetett cselekedethez mérten a büntetés különböző formáit alkalmazhatjuk. Annál reményteljesebb. minél érzékenyebbek. finomabbak ezek a formák. SVINGER ISTVÁN
