Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-12-04 / 49. szám
E héten £ i ■■ válaszol: | A PSZICHIÁTER Mondd csak, szegény kicsikém, hol fáj? A gyermek erőlködve keresi a régi horzsolások halvány nyomait, mutatja a helyet, ahol egy kék folt lehetne, ha erősebben megütötte volna magát, mesteri szintet ér el. ha pattanást, foltot vagy horzsolást kell találnia Megüti magát — nemcsak a kék folttól, hanem agyrázkódástól is tartunk; hányt — nemcsak a gyomrát rontotta el, hanem skarlátja lesz. Mindenütt csapdák és veszélyek leselkednek, minden fenyegető és vészjósló. Ha pedig a gyermek mindezt elhiszi, és titokban egy sarokba bújva nem eszik meg egy font éretlen szilvát, vagy nem játszik gyufával, miután a felnőttek éberségét kijátszotta, ha engedelmesen, passzívan és megbízhatóan aláveti magát a követelményeknek, és nem szerez semmiféle tapasztalatot, semmit nem mer, semmit sem tesz akaratának fejlesztésére, mit tesz majd akkor, ha belsejében érez valamit, ami sérti, égeti, marja? Van valami határozott elképzelésetek arról, miképpen kell egy gyermeket első életévétől a különféle közbülső stádiumokon át az érettségig vezetni, amikor a kislányt villámcsapásszerüen éri az első menstruáció, a fiút az erekció és a magömlés? Igen, még az anyja mellén pihen, és én máris azt kérdezem, hogyan fog nemzeni vagy szülni? Ez ugyanis olyan kérdés amelyen elondolkozni két évtized nem sok idő. A gyermek életéért való aggódáshoz kapcsolódik a félelem attól, hogy nyomorékká válik, ez a félelem magával hozza a gyermek egészségének fenntartásához szükséges tisztaság biztosítását és a tilalmak láncolatát; a ruha, a harisnya, a gallér, a kesztyű és a cipő tisztasága és biztonságos volta; már nem a homlokán, hanem a nadrágján lévő lyukról van szó. Nem a gyermek egészsége és java, hanem büszkeségünk és pénztárcánk játssza a főszerepet. Ebből adódik a tilalmak és parancsok új láncolata, amelyet saját kényelmességünk hoz működésbe. — Ne fuss, mert még a lovak alá kerülsz. Ne fuss, mert kiizzadsz. Ne fuss, mert piszkos leszel. Ne fuss, mert fáj a fejem. *** Ez az egész hatalmas gépezet éveken át működik, hogy szétzúzza a gyermek akaratát, felőrölje energiáját és életerejét. A jövő érdekében nem nagyon nézzük, hogy minek örül, mitől szomorú, mitől lepődik meg ma, hogy mi boszszantja vagy mi érdekli. Azért a holnapért. amelyet nem ért meg, és amelyet nem is kell megértenie, életének sok évét ellopjuk. — A gyermekeknek és a halaknak nincs hangjuk. — Ráérsz, majd ha nagy leszel. — Ejha, már hosszúnadrágod van, és órád is van! Lássuk csak, már a bajuszod is nő. A gyermek pedig azt gondolja; — Én semmi vagyok. De vajon mik a felnőttek? Most már kissé idősebb vagyok. de még mindig semmi. Hány évig kell még vámom? De ha majd felnőtt leszek, akkor... Vár és lustán létezik, vár és nem tud szabadon iélegzeni, vár és remél valamit, vár és közben keserűeket nyel. Szép. Gyermekkor ... nem, csak unalmas. ha mégis akad néhány szép pillanat, úgy azt kierőszakolta, még gyakrabban lopta. «*• Mindezekből az következik, hogy a gyermeknek mindent szabad? Semmi esetre sem: ezzel csak azt érnénk el, hogy unatkozó rabszolga helyett unott tirannust nevelnénk. A tilalmakkal, bárhogy is nézzük, az akaratát erősítjük, ha csak az önuralom és lemondás területén is, fejlesztjük találékonyságát, megtanítjuk, hogy szűk keretek között is tudjon tevékenykedni, kifejlesztjük képességét, hogy ki tudja magát vonni az ellenőrzés alól, felébresztjük kritikai készségét is. Ennek is megvan a maga értéke, az életre való — mindenesetre egyoldalú — felkészítés szempontjából. Ügyeljünk arra, hogy ha mindent megengedünk, annál jobban csökkentjük a gyermek akaraterejét, minél inkább engedünk szeszélyeinek. Utóbbi esetben gyengítjük, az előbbiben megmérgezzük akaratát. Ne mondjuk: tégy, amit akarsz, én pedig dolgozom, én megveszem, én megadom neked mindazt, amit csak akarsz, de csak olyat kérj, amit képes vagyok neked adni, megvenni vagy megtenni. Fizetek, hogy te magad semmit se csinálj, fizetek, hogy engedelmes 'égy. — Ha megeszed a kotlettet, a mama vesz neked egy könyvet. Ha nem mész sétálni, adok neked csokoládét. A gyermeki „add ide", sőt a szó nélkül kinyújtott gyermeki kéz is ütközzék a mi „nem"-ünkbe, és ettől az első „mem kapod meg"-től, „ezt nem szabad"-tói, „ezt nem lehet"-töl nagymértékben függ az egész nevelés. Az anya nem akarja látni a problémát; mindezt kényelmesen és gyáván szeretné elodázni; majd később. Nem akarja tudomásul venni, hogy a nevelésben nem kerülhető el a tragikus összeütközés az indokolatlan, nem megvalósítható vagy éretlen kívánságok és a tapasztalaton alapuló tilalmak között, nem kerülhető el a tragikus összecsapás két különféle kívánság, két jog között. A gyermek égő gyertyát akar a szájába venni, nem engedhetem meg; kést akar a kezébe venni, én félek; egy váza után nyúl. amit sajnálnék, ha eltörne. Meg kell szabnunk az ö, illetve az én jogaim határát. A csecsemő a pohárért nyúl, anyja megcsókolja kinyújtott kezét nem használ, odaadja neki a csörgőt, hiába, ekkor eltünteti a poharat. Ha a gyermek visszahúzza a kezét, eldobja a csörgőt, tekintetével az eldugott tárgyat keresi és mérgesen néz az anyjára, felteszem a kérdést, vajon kinek van igaza? Az anyának, aki rászedi gyermekét, vagy a gyermeknek, aki dacol vele? Aki nem gondolja végig a tilalmak és parancsok kérdését addig, míg csak kevés van belőlük, elveszett amint számuk megnő. Részletek Janusz Korczak: Hogyan szeressük a gyermeket c. könyvéből. „Sajnos, a lányom házas? sága nem sikerült Bár az unokám a múltkor sírva panaszkodott. hogy „az anyu meg az apu mindig veszekednek. kiabálnak", mégsem tudok megbékélni a gondolattal, hogy elválnak. A lá■ nyom ugyanis már beadta a válókeresetet Jobb lesz ez így?" Jelige - „Szomorúság" Tény oijki. a gyermek Ujlodése szempontjából az optimális, mikor a család nem hiányos, mikor meg van a mama és a papa is. Feltéve, ha mindketten érettek erre a szerepre, és akkor sem zökkennek ki belőle, ha már mint partnerek nem jutnak mindig közös nevezőre. A család szerepének a megítélésénél a gyermek nevelésében az első szempont ma már nem az, hogy együtt él-e a két szülő, hanem az, mennyire szeretetteljes, érzclemdús a családi légkör, mennyire szolgál érzelmi támaszként a gyermeknek. Ahol a légkör vibrál, tapintható a feszültség. idegesek a gyermekek is. a feszültség őket is hatalmába keríti. Hosszú távon érzelmi zavarok alakulnak ki. melyek negatívan befolyásolják a gyermekek értelmi fejlődését is. A válások száma a második világháború után 4—5 evvel kezdett emelkedni, először a fejlett országokban. Nem csoda, hogy az USA-ban már az ötvenes évek elején ez az irányzat komoly vizsgálatok tárgya lett. Azt vizsgálták, hogyan hat a válás a gyermek egészséges fejlődése szempontjából. Akkor derüli ki egyértelműen, hogy a leki sérüléseket nem a válás ténye okozza. annak ellenére, hogy a család felbomlását a gyermek jelentős veszteségként könyveli el. Sokkal rosszabb azonban az ö számára, ha mesterségesen fenntartott ..tákolmányban'' él, melyben a legfontosabb szempont már régen nem az ö érdeke, hanem a másik feletti főlény kiharcolása, és minden áron való megtartása. Előnyösebb a gyermek szempontjából ilyenkor egy „jó válás”. Itt mutatkozik meg. hogy a szülök mennyire „felnőttek”, emberek módjára ludnak-e egymástól elszakadni, vagy bevonják gyermeküket is egy gusztustalan, személyiségromboló hadjáratba. A korának megfelelő őszinteséggel elmondott lénnyel a gyermek meg tud békélni. sőt, az őszinteséget el is vátja tőlünk. S ha a szülők a válás utáni „látogatásokat” nem ingerlésére fogják felhasználni, s nem fogják a gyermeket ebben korlátozni, a lelki sérüléseket meg lehet akadályozni. Dr. pálházy Béla
