Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-12-04 / 49. szám
Fotós kollégám egy képet tesz elém az asztalra: ennek az a címe, hogy „Gyere Európába". Értőn, jóízűen kacagunk. Csak az a kár, hogy nem látni, van-e áram a drótkerítésben, vetem oda hanyagul. Mert az utóbbi időben roppantul szórakoztatnak ezek a lépten-nyomon tapasztalható huzavonák, és már kezdem unni a sok halálosan komoly dolgot. Nevetni szeretnék, felszabadultan végre, elvégre minden dolognak két vége van, a rossz is felfogható bizonyos szempontból jónak, vagy legalább szórakoztatónak. S én még az akasztófahumort is szeretem. — Hallod-e — mondom kollégámnak —, ez a kecske milyen kecske? — Nem látod? Pazar kecske! Szép, egészséges. Olyan, amilyenre a mezőgazdasági miniszter gondolt, amikor azt mondta, addig nem lesz itt bőség és jólét, míg minden udvarban nem lesz kecske! — Szóval a kecske lenne a dolgok nyitja? Most már röhögünk (elnézést). — Világba, Európába, Kánaánba vivő kecske! Te jó ég, hisz ennél azért India is előbbre tart! Ott a tehén a szent, óh szent kecske! — Ne ijedezz — veti oda kollégám —, jusson eszedbe Kolumbusz Kristóf! Ö is éppen az ellenkező irányban indult el, amikor Indiában akart kikötni! — Hja, a föld gömbölyű, a kecske meg mekeg! — Te, ha úton Európába, valahol Indiában találkozik a tehén meg a kecske, hogy fognak szót érteni? Hogy fogják eldönteni, melyiknek a INDIÁN ÁT EURÓPÁBA nyelve a hivatalos nyelv? Kinek kell majd nyelvleckét vennie, a kecskének vagy a tehénnek? Ezek aztán az igazán nehéz kérdések. Megválaszolhatatlanok, mivel sem kecskéül, sem tehénül nem tudunk, így nem végezhetünk közvéleménykutatást sem. Ez a kecske vajon milyen kecske? Ugyan vajon járt-e egyetemre? S ha járt, milyen nyelven felvételizett? Ha nem járt, nem akar-e éppen most beiratkozni itt nálunk a bölcsészkarra? Mert ha akar, nagy baja lesz! Ugyanis felvételizni csak az mehet, aki bírja a hivatalos nyelvet. Aki nem, az nem. Az ne akarjon felsőfokú képesítést! Az Üiekegjen és legeljen tovább. Még akkor is,- ha éppen mesebeli ezüstkecske fia-lánya, s apukája dollá ban fizetné meg érte a tandíjat! Vagy éppen e< afrikai törzsfőnök-király, esetleg egy rég Kanad ba szakadt hazánkfia milliomos örököse is! Másutt Európában egy intenzív nyelvtani lyam után — kellő tárgyi tudás birtokában bárki beiratkozhat egyetemre. Olykor még is előfordulhat!!), hogy a külföldi ve dégtanár-szakemberek bájos idegen akce tussal adnak elő érdekes és tanulságos dóig kát, új ismereteket.. . Nálunk a muzsikáló ezüí kecske, lenne bármily tehetséges és fizetne b aranyban, sem mehetne müvészettörténésznf zenetörténésznek, zenésznek — mert csak z nélni és mekegni tud. Déli szomszédunknál — habár olaj a tűzre é| rá hivatkozni — már minden egyetem, föiskc húsz körömmel ragaszkodik a dollárhoz, a m? kához, a fonthoz ... Fejleszthet-fejlődhet belő szellemi műhellyé válhat... De hát nálunk ug a dolgok nyitja a kecske: a minden udvarban i található kecske. Az a kecske, akinek törvény kötelessége tudni hivatalos nyelvül. Míg m nem tanulja, kikötjük ... Na és most tessék elképzelni és felsorol hogy mi mindent kötünk ki még ama bizony nyelvtörvény értelmében!
