Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-11-30 / 48. szám
mészetes elöregedésével magyarázható, és az előrejelzések szerint kb. 2020-ra megszűnik, mert kialakul az egyensúlyhelyzet, addig Magyarországon a természetes elöregedési folyamat mellett nagy mértékben növekszik a halandóság is. Ez annak a számlájára írható, hogy nagyon megnövekedett a szív és keringési rendszer betegségeinek, a különféle rosszindulat daganatoknak és a bal eseteknek a száma. A legrosszabb a helyzet a 35-töl 50-it terjedő életkorú férfiak csoportjában, ahol a halálozási arány az utóbbi nem egészen 10 év alatt 50%-al megnőtt. A magyar sajtó erről a problémáról az utóbbi kb. 5—6 évben nyíltan tudósít. S bár nálunk is beszélnek és írnak arról, hogy megnőtt a szív és érrendszer betegségeinek száma, valamint a rosszindulatú daganatok következtében elhunytak száma, a fenti problémákhoz úgy viszonyul az emberek — köztük a kollégák — nagy többsége, hogy ez bár szomorú és elgondolkodtató, de mégiscsak határainkon túli probléma. Tartok tőle, hogy nagy tévedésben vagyunk, és érdekünkben állna elsősorban nekünk, és persze az „állam bácsinak" is, már amennyire komolyan szívén viseli nemzetiségünk ügyét — az összefüggéseket megvizsgálni. Azt már tavaly ősztől nagyon sokan tudjuk — akkor mondták ki hivatalos helyen is először —, hogy az átlagos életkor tekintetében a legfejlettebb országok mögött kb. 10 évvel le vagyunk maradva. Például a japán férfiak 10 évvel tovább élnek, mint hazánk fiai. Nem tudom, szentelt-e valaki különösebb figyelmet annak az újsághírnek, mely az idén júliusban minden valamirevaló szlovákiai napilapban, így az Új Szóban is megjelent ugyan, de szerényen meghúzódva valahol hátul (az Új Szóban például a hatodik oldalon) az úgynevezett jóval fontosabb hírek és írások mögött. A Szlovák Statisztikai Hivatal jelentéséből kitűnik, hogy a legnagyobb az elhalálozás mértéke Dél-Szlovákiában. A járások rangsorolásánál az első 5 helyre olyan járások kerültek, melyekben nagy számban élnek a magyar nemzetiségű lakosok, és még a hetedik, nyolcadik és kilencedik helyre is ilyen járás jutott. A megdöbbentő statisztikában az első helyet a lévaiak foglalják el a losonciak és az érsekújváriak előtt. De nézzük az első tíz járást! A járási székhely neve után levő szám azt fejezi ki, mennyi az elhalálozások száma 1 000 lakosra átszámítva. 1. Léva — 13,3; 2. Losonc — 13,2; 3. Érsekújvár — 12,9; 4. Rimaszombat — 12,8; 5. Nagykürtös — 12,8; 6. Garamszentkereszt — 12,6; 7. Komárom — 12,1; 8. Rozsnyó — 11,9; 9. Pozsonyvidék — 11,8; 10. Senica — 11,6. A statisztikából több érdekességet ki lehet olvasni. A legalacsonyabb az elhalálozások száma a Poprádi (7,6), Alsó Kubín-i (7,7) és Privigyei (8,5) járásban. Nézzük a községeket! Legalacsonyabb: Námestovo 3,7, Svidník 4,6, Ólubló 4,7, Dubnica nad Váltom 4,7. Legmagasabb: Tiszolc 32,2 (!!), Kékkő 20,2, Ógyalla 15,9, Diószeg 15,1, Mecenzéff 15,0, Tornaija 14,8, Ipolyság 14,1. A tisztán szlovák nyelvű járásokban az arány általában egyenletesen elosztott és általában 10,0 alatt van. Kivételt képeznek általában azok a járások, melyekben bánya és fürdővárosok vannak. Például a Poprádi járásban az elhalálozás 7,6 de a járás városaiban ez Így oszlik meg: Poprád 5,5, Szepesbéla 5,4, de Késmárk (bányaváros) 9,8. A Trencséni járásban 11,2, de Trencsén város 8,0 Vágújhely 8,4, Stará Turá 7,5. Trencsénteplic (fürdőváros) 13,3(!). Ez rontja le a járási átlagot. Ez érvéA kérdés nagyon bonyolult, s lefogadom, hogy a kedves olvasó sem fogja — a téma sokféle lehetséges megközelítési módja miatt — ezt egyből átérezni. Mert bementem például Burgenlandban — a tipikus és egyértelműen megfestett cégtábla miatt — egy boltba, melynek tulajdonosa sugárzó mosolylyal bizonygatta, hogy ö pedig magyar, de magyarul alig tudott 10 szót kimondani. S máris vitázhatnánk a szokásos módon, hogy Burgenland nem Magyarország, és hogy mindenki olyan nemzetiségű, amilyennel lélekben azonosul. Továbbá, hogy ez elsősorban gazdasági (a módosabbak gyorsabban asszimilálódnak?) vagy politikai, egyéni, közösségi, személyi, személyiségi, esetleg hatalmi (Ausztriában végül is nem volt totalitárius rendszer) okokra vezethető vissza. Söpörjön hát mindenki a saját háza előtt, mondhatná valaki, az orvos vizsgálgassa az egészség-betegség, élet-halál témakörrel összefüggő okokat. Bár itt sem tudjuk kikerülni a lélektani összefüggéseket, hiszen Platón óta tudjuk, hogy.......lehet-e gyógyítani a testet, s nem megvizsgálni előtte a lelket?" A hozzáférhető statisztikai adatokat vizsgálva a kép egyértelműen elszomorító. Magyarországon 1981-től folyamatosan, minden évben, a halálozások száma meghaladja a születésekét. Önmagában véve ez a tény még nem volna túlságosan riasztó, hiszen ez így van Nyugat-Európa több fejlett országában is, s azon országok képviselői, ahol szorongató a túlnépesedés, még meg is szokták kérdezni, hogy „hogy tudták ezt elérni?" A baj ott van, hogy míg a fejlett országokban ez a jelenség a népesség ternyes a Zólyomi járásra is. A járási'átlag 11,4, a városokban: Zólyom 9,1, Detva 8,1, de Korpona (bányaváros) 12,1 és Szliács (fürdőváros) 11,4! S mivel a Garamszentkereszti járásban 3 bányaváros is van, ez a járási szintet annyira lerontja, hogy az beékelődött a magyarlakta járások közé. A járási szint 12,6, a városok — Garamszentkereszt 8,4, de Selmecbánya (bányaváros) 12,5, Körmöcbánya (detto) 13,6, Új Bánya 11,5. A magyarlakta járások közül a legjobb helyzetben a Dunaszerdahelyi járás van, de itt is eléri majdnem a 10-et, pedig a járásban sem hagyományos bánya, sem fürdőváros nincs. (Dunaszerdahely város: 5,2, Nagymegyer 10,0, Somorja 8,3, a járási átlag 9,9). A magyarázatot nem ismerem — meg kellene vizsgálni ezt a jelenséget — de kérdés, hogy nem az évszázadokon keresztül a föld mélyéből mesterségesen (bányászat) vagy természetes úton (hévíz) felszínre kerülő különféle anyagok (nehéz fémek?) szenynyezték-e el ezekben a városokban a környezetet annyira, hogy az így befolyásolja az elhalálozást? A halál oka az esetek 3/4 részében a már előbb említett szív- és érrendszeri megbetegedések és rosszindulatú daganatok következménye. A férfiak és nők aránya 3:1. A statisztikai jelentésben nincsenek külön adatok a nemzetiségekre vonatkozólag, s nem tudom, meg lehetne-e szervezni egy kizárólag tudományos, előítéletektől mentes vizsgálatot. A táblázatokat nézve csak következtetni lehet. Más szemlélődönek esetleg más adatok fognak feltűnni, de a hosszú évek során a rendelőben szerzett tapasztalataimmal összevetve jogosnak érzem az aggályt nemzetiségünk túlélését illetően. Nemcsak arról van szó, hogy az ország lakosságának nagy részéhez hasonlóan — rosszak a táplálkozási szokásaink (a magyaros konyha a kelleténél több tojást, húst, cukrot, zsírt ír elő; sok sót és kevés rgstot fogyasztunk), hanem arról is, hogy rendkívül megerősödött a társadalmi terhelés és az embereknek, mint bio-pszicho-szociális lényeknek megrendült az egyensúlyt megőrző, az egyensúlyhiányt megelőző és helyrebillentő képessége. S mivel mi még más lélektani terheket is cipelünk, gondoljunk vissza a háborús időket követő borzalmakra — kollektív bűnösség, reszlovakizáció, deportálások, kollektivizáció — kisebb a tűrőképességünk. A levitézlett rendszer ellenünk irányuló egyik legsötétebb ármányának tartom nemzetiségünk iskolázottsági szintjének alacsonyan tartását, hiszen nagyon jól tudta, milyen áldásos tevékenységet fejthet ki a rábízott közösségben a tanító, a pap, az orvos. Sokkal fontosabb volt az ideológiai nevelés, mint lefordítani az emberek, a nép nyelvére a tudományos eredményeket, mindenki számára hozzáférhetővé tenni őket, sőt intenziven beléjük sulykolni. Persze, egy valamit igazán fontos volt tudnunk — az államnyelvet... Próbáljunk meg végre nyitottabbak lenni az új ismeretek felé, még ha nagyon is kétes értékű kényelmünket veszélyeztetik is, és az önpusztító életmód helyett kezdjünk neki az önépítésnek. A laikus számára is érthető, hogy semilyen gép, motor sem működhet csúcsteljesítményben karbantartás nélkül. A lazításnak, pihenésnek fontos szerepe van. De amig sokan a pihenést úgy fogják értelmezni, hogy egy jó kiadós vacsora után lehuppannak a tv elé cigizni, iszogatni, izgulni, a szívinfarktusok száma csak tovább fog szaporodni. Ma már bizonyítottnak tekinthető a lélektani tényezők szerepe a rosszindulatú daganatok keletkezésénél, sőt a baleseteknél is. Ne tegyünk úgy, mintha nem tudnánk róluk, az egészséges életmódot aktívan kell elsajátítanunk. Dr. PÁLHÁZY BÉLA Akinek van módja rendszeresen figyelemmel kísérni a hazai és külföldi tudományos, de akár az ismeretterjesztő irodalmat is, tudja, hogy évek óta folyik a vita: „Kihalóban van-e magyarság?”
