Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-11-30 / 48. szám

A nosztalgikus sóhaj indokolt, bizony annyira csak volt az Akadémia, hogy ma már a székhelyéül szolgáló épületet sem találtam meg a pozsonyi Káptalan utcában. A régi 13-as házszám ma egészen más épületet jelez és a legendás Masaryk Akadémia tulajdonát képező polgárház — a nevezetes Palatinus-ház — hollétéről sokáig senki semmi megbízhatót nem tudott mondani. Mint ahogy az intézmény is lassan a múlt ködébe vész. Egyre kevesebben vannak, akik ismerik alakulása körülményeit, válságokkal küzdő.

említett önéletírásában érzékletesen ecseteli, mily lázasan készültek a találkozóra az elnökkel, kihasználva a nagy lehetőséget, nemcsak Scherer tanár urat próbálják menteni, hanem a magyar kisebbség helyzetét és gondjait is elmondják Masaryk elnöknek és felvetik előtte egy tudományos intézet megalapításának a lehetőségét. A — nemkülönben érdemes — szerző hűen leírja, hogyan jött elébük a „magas, kissé hajlott" elnök, egy kisebb szobába vezetve őket, ahol hoszszan elbeszélgetett velük, kicsiny noteszébe jegyezve a hallottakat. A tudományos intézmény alapításáról szóló javaslatokat is feljegyezte a kis noteszbe, majd e szavakkal búcsúzott tőlük: „Én soha nem leszek önök, magyarok ellen ...!"

Ám az Akadémia csak később alakult meg, ennek történetét Popély Gyula A Csehszlovákiai Magyar Tudományos. Irodalmi és Művészeti Társaság című monográfiájából isményes tisztasága helyett lehangoló korrupciók és botrányok sorozatát éri el.

A történet 1930 szeptemberében folytatódott, amikor is Masaryk elnök kíséretével Közép- és Dél-Szlovákia vidékeinek a látogatására indult. Alsósztregován megkoszorúzta Madách Imre sírhelyét — „Az ember tragédiája szerzőjének. T. G. Masaryk" — állt az elnöki koszom szalagdiszén — és szép magyar nyelvű beszédében méltatta a költő és műve jelentőségét. Magyar közönségét már ezzel a gesztussal is meglepte — de még a kíséretét is —, ám az elnök tovább fokozta a

néhány éves létezését és kényszerű megszűnésének történetét. Azoknak az irodalmároknak és történészeknek a száma pedig igazán csak néhányra tehető, akik mélyebben belelátnak és tudják a két háború közötti magyar kisebbségi kultúra ezen intézményének a jelentőségét, részben elherdált lehetőségeit, be nem töltött elhivatottságának a lényegét. Mert bizony a harmincas évek csehszlovákiai magyar kisebbségének a politikai és szellemi képviselői nem álltak a helyzet magaslatán, máig is érthetetlen széthúzással a könnyelműséggel határos felelőtlenséggel veszni hagyták, hozzá nem értés és felelős céltudatosság hiányában szétfolyni engedték az intézmény létét biztosító egymillió csehszlovák koronát.

A Káptalan utcában ma is a történelem levegője honol, a régi házak közé szorult szűk utca mindig az Óváros várfalain bévül maradt, a Domb utcától enyhén lejtve húzódik alá a koronázó Dóm — a Szent Mártonszékesegyház felé. Itt találjuk a késő középkori jezsuita papneveldét, amelyet Pázmány Péter bibomok, esztergomi érsek alapított 1619-ben, hogy a nyugatról diadalmasan előre törő reformáció ellen felkészült és hűséges vitatkozó hitharcosokat neveljen. A négytornyú pozsonyi Vár a magasból nézi az utcát. Látta volt a Palatínus ház évszázados történetét, a város sorsát, lakói örömeit és bánatát. Az utóbbi évtizedekben azonban megújhodott, mind a jelen, mind a történelem igényli öt, masszív tömege hajthatatlanul dacol az idővel.

A Masaryk Akadémia keletkezésének kezdetét megtaláljuk Balogh Edgár Hét próba című életírásában (a 158—161. lapokon). Ezzel kapcsolatban nem árt felidéznünk a harmincas év elejének néhány kisebbségi vonatkozását. Szólnunk kell Scherer Lajos losonci tanárról, a Mi lapunk szerkesztőjéről, akit az iskolaügyi hatóság nemzeti kiállása miatt elmozdítottak állásából. Szót kell ejtenünk a Sarló mozgalom fiatal vezetőiről, Balogh Edgárról, Terebessy Jánosról és Boros Zoltánról, akik.a kiváló tanárember megmentése ügyében audienciára jelentkeztek Masaryk Garrigue Tamásnál, a köztársaság elnökénél. A fiatalok maguk voltak legjobban meglepve, amikor értesítést kaptak, hogy a köztársasági elnök 1930. január 17-én fogadja őket a Prágai Várban. Balogh Edgár

AGYAR IGYELŐ

■ A CSEHSZLOVÁKIAI

■magyar ruD IROO ÉS MŰV TÁRSASÁG FOlYORAlA

merhetjük meg. Felemelő s egyben elszomorító történet, jellegzetesen kisebbségi vonásokkal, megérdemli, hogy tanulságszerzés okán bővebben foglalkozzunk vele. Cseppben a tenger: a történetben megtaláljuk a kisebbségi létforma esendöségét és kiábrándító érdekellentéteit. A pozsonyi Masaryk Akadémia története meggyőző bizonyítéka annak, hogy a kisebbségi kultúrának és társadalomnak, a kisebbségi szellemi életnek megegyezésre és egységre van szüksége, különben amúgy is erősen körülhatárolt — főleg anyagi értelemben csökkent — lehetőségeit szétforgácsolja, alkotóerői erkölcsét felbomlasztja és a közélet hatékony és eredmeglepetéseket. Másnap, szeptember 13-án Losoncon, a Kövy Árpád vezette, 18 tagú magyar kulturális küldöttségnek ezeket mondotta: „Hogy a kultúra iránt érzett őszinte tiszteletemet tettekkel is bizonyítsam,' elhatároztam, hogy a nyolcvanadik születésnapom alkalmából létesített alapból egy magyar tudományos, irodalmi és képzőművészeti társulat céljaira megfelelő összeget juttatok."

Balogh Edgár ötlete, melyet a prágai Várban ültetett az elnök tudatába. Így nyert értelmet. Masaryk bejelentése óriási visszhangot váltott ki, a kisebbségi sajtó felkapta a hírt és a bizakodó és hálás hangulat melegében, pártállásra való tekintet nélkül, egyhangúan lelkesen fogadta. A jó várakozás bizakodó egysége azonban rövid ideig tartott, a pártérdekek hamar a közmegegyezés harmóniája fölé törtek és a lapokat marakodások színhelyévé változtatták. A váratlan nagy lehetőség, melynek össze kellett volna fogni a kisebbséget, ehelyett megosztotta egységét és szembe helyezte egymással az érdekeket. Az ellenzéki Keresztényszocialista Párt elnöke, Szüllö Géza pártja képviselőinek javasolta, tárgyaljanak a hatóságokkal, hogy az elnök nagyvonalú adománya „ne jusson álmagyarok politikai kísérletezésének rendelkezésére". Felhördültek erre a kisebbségi kormányjDártok — az ún. aktivisták —, egyik lapjuk, a losonci Magyar Hírlap az ellenzék „tülekedéséről" cikkezett, „kik mint a legyek, lepték meg a milliós pénzeszsákot". A sajtócsatározások hangvétele nem válogatós, a kölcsönös és vitriolos minősítéseket az élesen szemben álló pártérdekek táplálják. Demokratikus közéletünk jövőjére készülődve tanulságul szolgálhatnak, mint szabdalják fel marakodó' részekre a közérdek szolgálatát feltételező egységet. A Masaryk Akadémia története ékesen — és lehangolóan — tükrözi. hogy a parciális érdekek és egyéni ambíciók mint tehetik lehetetlenné a nagy közös

érdekekért és célokért történő, termékeny együttmunkálkodást! A kiélezett nézetkülönbségek harcának akadályain a legkézenfekvőbb közös érdekek és igazságok is elvérezhetnek.

Esetünkben meg kell állapítanunk, hogy az egymásnak feszülő nézetek lavináját maga a kormány indította el azzal a döntésével, hogy a készülő intézmény létrehozását dr. Dérer Iván iskolaügyi miniszterre bizta, aki hatásköréből eredően rövidesen kinevezte az Akadémia előkészítő bizottságát. A bizottság elnöke dr. Orbán Gábor pozsonyi gimnáziumi tanár lett, tagjai Írók, művészek, tudósok, újságírók. Azonnal kiderült, hogy a születő intézmény ilymódon való, felülről történő megalapozása nem szerencsés lépés. Már a kezdeteknél több lehetőséget kellett volna biztosítani az alulról jövő kezdeményezéseknek. Az előkészítő bizottság összetételét kezdetben visszafogottan taglaló sajtóvisszhang egyre élesebbé vált. Még nem etezett — nem működött — az Akadémia s már sajtóbotrányok tárgyává vált. Különösen akkor lett botránykővé, amikor a téma a köztársasági sajtó érdeklődését is felkeltette és megindult körülötte a pártpolitikai csatározás. A szlovák Agrárpárt lapja — a Slovensky dennik — megtámadta és hivatali túlkapásokkal vádolta meg Dérer minisztert, az előkészítő bizottság két tagját — dr. Sziklay Ferencet és Györy Dezsőt — pedig szenvedélyesen leirredentázta. A kialakult vitában tekintélyes cseh és szlovák lapok vettek részt, a Csehszlovák Nemzeti Demokrata Párt lapja, a Národny dennik többek között így írt az előkészitö bizottság kinevezéséről: „Egyrészt az a veszély fenyeget, hogy az elnök ajándékát esetleg irredenta célok támogatására használják fel, másrészt, hogy ez az alap egy tehetségtelen klikk támogatásának forrása lehet, amely már sok pénzébe került a kormánynak, viszont az államnak csak nagyon kétes ellenszolgáltatásokat, vagy semmit sem tett." A Hlinkapárti Slovák című lap — nem minden álszentség és hátsó szándék nélkül — igy sajnálkozik: „Látván azonban, mi minden történik ma a magyaroknak adományozott millió korona körül, hogyan akarják a reményteljes magyar tudományos és művészeti társaságot a szocialisták és az agrárok, hogy a társaságot már csírájában elpolitizálják, hogy a tagokat talán csak pártigazolvány alapján vegyék fel, bizony nem irigyeljük magyar polgártársainktól a nagy adományt."

Ilyen hangulatban és körülmények között kezdett dolgozni 1931. március 12-én a Társaság előkészítő bizottsága.

A közvéleményt irányító sajtó várakozó figyelemmel kísérte az eseményeket, a széleskörű politikai érdeklődés nem csökkent. Milyen jellegű intézmény szülessen a millióból? A válaszok — javaslatok — a kisebbségi lét jellemzői, máig tanulságosak. Dérer miniszter igy fogalmazott: „...jelentős általános állami érdeket is képvisel a megalakítandó csehszlovákiai magyar társaság. A most megalakuló társaságnak ugyanis feltétlenül a csehszlovák állameszme gondolatán kell felépülnie, és működésének során minden tekintetben el kell azt fogadnia." A közvélemény egyértelmű volt abban, hogy az intézmény |x>litikamentes legyen. Az Új Munka című folyóirat ankétja keretében megszólaló magyar írók közül Móricz Zsigmond igy véli: „Ennek az összegnek a rendeltetétes lehet: olyan fundust teremteni belőle, amely a magyar kultúrára állandó és teremtő jelentőségű legyen." Mások — pl. Komlós Aladár — önálló magyar könyvkiadó és irodalmi folyóirat létrehozását javasolják az összegből. A magyar kisebbséggel mindig rokonszenvező Emanuel Rádl prágai professzor kijelentette: „Nem merev, régimódi akadémiát várok a társulattól, amely a tudo-14