Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-11-30 / 48. szám
A csehszlovákiai magyarok fóruma „JÖTT ÉVE CSUDÁKNAK” 1990. október 12-e és 14-e között került sor Kassán a XX. Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napokra. A megjelentek tartalmas előadásokat hallgathattak végig a csehszlovákiai magyar irodalom eddigi helytállásáról, a jelen és a jövő feladatairól. Legfőbb igényként az egységes szellemi égbolt kialakítása és a régiónkban megírt művek világirodalmi mércével való esztétikai értékelésének szükségessége jelentkezett. A Csemadok, a Csehszlovákiai Magyar írók Társasága, a Csehszlovákiai Magyar Újságírók Társulása és a Kelet-szlovákiai Kerületi Pedagógiai Intézet e közös rendezvényén képviseltette magát a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület, a Horvátországi Magyarok Szövetsége. E szövetségek képviselőinek előadásából is kitűnt, hogy más-más gondokkal küzdenek a kisebbségbe került magyarok, akik nem hagyták el lakhelyüket, hanem a határok léptek át fölöttük, és másokkal az önkéntes vagy kényszer emigrációban élő nyugati szórványmagyarok. Az ö helyzetükről a hollandiai Mikes Kelemen Kör és a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének képviselője szólt. Mivel ez ideig a nyugati országokba került magyarokról nem sokat olvashattak lapunk hasábjain, tájékoztatóul közöljük Lázár Oszkár Kassán elhangzott beszédének rövidített változatát. -cs-A II. világháború kataklizma jellegű világégését követő, változatosan nehéz években jelentős számban jutottak el magyar ajkúak a hidegnek ismert Skandináviába is, különösen Svédországba. Nem ez volt magyarok és svédek első találkozása, hiszen a magyar—svéd kapcsolatok nem újkeletüek. Elég, ha megemlítjük a harmincéves háború idejéből Bethlen Gábor és I. Rákóczi György erdélyi fejedelem svéd kapcsolatait, majd II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc idején a magyar—svéd szövetséget célzó tapogatózásokat. Az 1848— 49-es szabadságharc élénk visszhangot és mély rokonszenvet váltott ki Svédországban is. Egy akkor ismertnek számitó köítö, A. G. Virgin „Szényi. Romantikus költemény a magyar szabadságharc idejéből" című bő 200 oldalas höskölteményében magasztalja a magyar nép hősies küzdelmét és marasztalja el a segítségnyújtástól vonakodó európai országokat. (1878) A magyar kolónia svédországi megjelenése azonban csak a II. világháború végétől számítható. A svéd királyi családba tartozó Folke Bemadotte gróf hires vöröskeresztes „fehér autóbuszai" ugyanis 1945 március-májusában menekítettek közel 30 000 üldözöttet, köztük mintegy 400 magyart a náci gyűjtötáborból svéd földre. A háború végén számtalan honjavesztett magyar bolyongott Európában. Pl. Dániába is sokszáz magyar katonát internáltak 1944-ben a németek. A dán lakosság csak akkor engedett fel velük szemben, amikor kiderült, hogy a magyar katonák is áldozatok. — A menekülő magyarok áradatából néhány száznak sikerült a háború befejezése után Svédországba jutnia és ott új életet kezdenie. A zsenge magyar demokrácia utolsó évében, 1948- ban a svédországi munkaerőhely csökkentésére és a magyar újjáépítés támogatására a svéd kormány magyar vendégmunkásokat hívott be. Mintegy 1 800 magyar munkavállaló zömében mezőgazdasági munkás, utazott Svédországba. Szerződésük lejártakor — a közben lezajlott kommunista hata lomátvétel miatt — csak nagyon kevesen tértek haza Magyarországra. A szinte hermetikusan lezárt magyar határon a következő években majdnem lehetetlen volt átjutni. Svédországba is csak szállingóztak a magyar menekültek. így 1956 őszén a svédországi magyarság létszáma 2 000—2 500-ra volt tehető. Ez a kis magyar kolónia azonban rendkívül jó hírnevet vívott ki magának. Megbecsült munkások voltak, s igen magas volt közöttük a szakmai kiválóságoknak számitó értelmiségiek (professzorok, kutatók, feltalálók. stb.) aránya. Talán ezzel magyarázható, hogy amikor 1956 nyarán tartózkodási engedélyem meghosszabbítása céljából a rendőrségre mentem, azonnal bekalauzoltak a rendőrkapitányhoz, aki kávéval kínált, csillogó szemmel sorolta fel a magyar „arany futballcsapat" játékosainak nevét, és dicsérte a magyarokat. Ám az igazi meglepetés két héttel később ért. Este, munkából hazajövet, fáradtan ültem vacsorához, amikor kopogtattak az ajtómon. Megijedtem, amikor az ajtó előtt megláttam egy rendőrt, aki bocsánatot kért a zavarásért és elmondta, hogy mivel tudják, hogy dolgozom és nem akarják, hogy munkaidőt és munkabért veszítsek, hát inkább elhozta nekem a lakásomra a meghosszabbított tartózkodási engedélyt... — Az 1956-os magyar forradalom nagyon megrázta a svédeket. Azonnal segitőakciók indultak. Pl. a svéd rádió egyetlen este kívánsághangverseny keretében — mai pénzben számítva — kb. 5 millió dollárnak megfelelő pénzadományt gyűjtött a magyarok támogatására. A spontán társadalmi megmozdulás hatására a svéd kormány és a Vöröskereszt azonnal bizottságokat küldött az ausztriai menekülttáborokba, ahonnan azután kb. 12 000 magyart hoztak el Svédországba új hazát és emberibb körülményeket találni. Mi, akik ekkor már Svédországban voltunk és önkéntesekként a menekültek fogadásán dolgoztunk, a legmesszebbmenő támogatást kaptuk a kormánytól és a társadalomtól. A kormány még magyar iskolák felállításához is felajánlott segítséget (s jól képzett magyar pedagógusokban nem volt hiány), de a keserű élmények elöl menekülök nem akarták a magyar nyelvű iskolát: féltek a diktatúra emlékétől is, alkalmazkodni akartak. — A gyorsan duzzadó magyar kolónia azonban szervezeti formát kívánt, ezért 1 956 decemberében megalakult az első svédországi magyar egyesület, a Szabad Magyarok Tömörülése. Állami és Vöröskereszt-támogatással jelentettük meg a Magyar Tudósító, majd Északi Tudósító c. stencilezett lapunkat, amely a kezdet gyakorlatias, hétköznapías tájékoztatója és nyelvmestere után egyre inkább kulturális lappé alakult át. — 1957- ben megalakult a Stockholmi Katolikus Kör, majd a helyi magyar csoportok feltöltődésének ütemében a nagyvárosi és tájegységi magyar egyesületek, sőt az első cserkészcsapatok és az első, a göteborgi Magyar Énekkar is. Az első évek egyesületi munkáját természetszerűleg a mindennapi szükségletek szabták meg: a svéd társadalomról való tájékoztatás volt a fontos. Ám fokozatosan előtérbe került a kulturális és a magyarságápoló igény is. A Kádár-rendszer enyhülése idején is állandóan érkeztek magyarországi „disszidensek", de váltakozó számban jöttek román, jugoszláv és csehszlovák állampolgárságú magyarok is. 1960 és 1983 közt évente átlag 100—250 személlyel gyarapodott a svédországi magyarság. Egyre vegyesebb lett az összetételünk. A jugoszláviai magyarok pl. gyakran nem mertek csatlakozni hozzánk, mert féltek a jugoszláv titkos rendőrségtől. Az erdélyi magyarok viszont a ceau?escui elnyomás fokozódásával párhuzamosan egyre aktívabban vettek részt egyesületi munkánkban: ők tudták értékelni tevékenységünket. — A 70-es és 80-as években Magyarországról érkezők között egyre több volt az ún. „gazdasági menekült", aki csupán a biztosabb anyagi lét érdekében kért menedékjogot; de a magyarság, s főleg az elnyomott és fenyegetett magyarságért végzendő munka már kevésbé érdekelte. Ezért volt kimondhatatlanul nagy öröm számunkra, régóta Svédországban élő és a munkába lassan már belefáradó emigránsok számára a Magyarországról és a szomszédos országokból érkezők egy részének üdítő eszmeisége, újraélő népiessége,, sovinizmustól mentes, humánus nemzetiessége. Ez a tendencia a 70-es és 80-as évek folyamán kezdett erősödni, ami egyre több bizalommal töltött és tölt el bennünket A 70-es években jutottunk hozzá Stockholmban a Magyar Házhoz, amit egy teljesen elhanyagolt ingatlanból, áldozatos hétvégi munkával, a stockholmi és környékbeli magyarság varázsolt tetszetős külsejű és mindennel felszerelt, pompás magyar központtá. Ebben a nagy kerttel körülvett, emeletes villában pezsgő magyar élet folyik Stockholm központjától alig néhány földalatti megállónyira. Valódi magyar otthon ez a ház, amelyben a stockholmi magyar egyesületek, a cserkészek, a gyermekfoglalkozások jutnak megfelelő helyiséghez. Legfontosabb feladataink közé tartozik a gyermekekkel való foglalkozás, a magyarságtudat megőrzése és fejlesztése. Lelkes pedagógusok adnak elő magyar irodalmat, földrajzot, történelmet, népzenét, tanítanak népi táncot, hagyományokat stb. Az önképzőkör irodalmi estéket rendez. Magyaros vacsorákon politikai és egyéb viták folynak. Az egyházak derekasan kiveszik részüket a katolikus és a protestáns hívők lelkigondozásából. A mérnökök és orvosok egyesületei szakösszejöveteleket tartanak. Az Ifjú Magyarok nevű csoport táncházat és diszkót (is) rendez. Az iskolabizottság szakemberek bevonásával a svéd iskolákban folyó magyar anyanyelvoktatás ügyét vigyázza, ugyanakkor figyelemmel kíséri a stockholmi és a lundi egyetem égisze alatt folyó magyartanárképzést is. Az 1970-es évek egyik nagy eredménye a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének megalakulása. A svéd állam hivatalos politikája ugyanis támogatja a bevándorlók központi szervezeteit, amelyek az állam tárgyalópartnerei. Svédországban jelenleg mintegy 25 ilyen, különböző bevándorlócsoportokat tömörítő országos szövetség létezik. A Svédországi Magyarok Országos Szövetsége demokratikus elvekre épülő csúcsszervezet, amely már eddig is nagy és fontos munkát végzett pl. az erdélyi menekültek támogatásának terén. Egyik fő feladatunk a svéd társadalom, és általában a nyugati társadalmak, megbízható és hatékony tájékoztatása a magyarságot érintő kérdésekről. Szívós munkával sikerült pl. ráterelni a figyelmet a ceaujescu-rendszer tervezte falurombolás lényegére és távlati céljaira. 1989 őszén Svédország-szerte megrendezett fáklyás tüntetéseinkkel sikerült megnyernünk a svéd parlamenti pártokat és a szakszervezeteket, valamint az egyházakat a tervezett romániai falurombolás ellen és a magyar kisebbség védelmének. A legutolsó ilyen lundi tüntetések idején 1989. dec. 17-én este Temesváron már fütyültek a golyók ... Az csak természetes, hogy a svédországi magyar egyesületek szíwel-lélekkel támogatják a volt szocialista országokban folyó átalakulást. Ezért mi is számtalan nagyértékű szállítmányt küldtünk és küldünk Romániába és Erdélybe. Volt és van ezekben ruhától iskolai felszerelésig, teljes kórházi berendezésig, nyomdagépig, írógépig minden. A svédországi magyar egyesületek igyekeznek élénk kapcsolatot fenntartani a nyugati magyarsággal, s újabban egyre táguló és örvendetesen gazdagodó kapcsolatokat a Magyarországon és a szomszédos országokban élőkkel. Azt szeretnénk elérni, hogy egészséges és természetes vérkeringés induljon meg a bárhol élő magyarok között: ők jöjjenek el hozzánk, mi látogassuk meg őket. Cseréljünk tapasztalatokat, van mit tanulnunk egymástól. Újabban Országos Szövetségünk negyedévenként megjelenő Híradója egy Olvasólámpa cimü, a magyarországi kulturális életet dióhéjban ismertető mellékletet is tartalmaz. Nagyon örülnénk, ha a felvidéki. 6
