Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-11-30 / 48. szám
Rovatvezető: MÁCS JÓZSEF kárpátaljai, erdélyi, délvidéki és burgenlandi kulturális hírekkel gazdagodva jelenhetne meg a jövőben. S még néhány szót saját egyesületem, a Lundi Magyar Kultúrfórum múltjáról és jelenlegi munkájáról. Negyedszázados stockholmi és uppsalai tevékenység után vettem át a lundi egyetem finnugor tanszékének vezetését. Természetesen Lundban is érdekelt a magyarságőrző munka, ezért csatlakoztam a Lundi Magyar Kultúrfórumhoz, amelyet 1957-ben alapítottak a forradalom után érkezett menekültek. Első jelentős tagjai között volt néhai egyetemi elődöm. Július Mágiste neves észt professzor is, aki pompásan beszélt magyarul és nagy magyarbarát volt. Az egyesületben a kulturális tevékenységen túl jelentős szerephez jutottak a politikai jellegű előadások, beszélgetések, viták is. Színes és sokrétű munka folyt: irodalmi, zenei és művészeti előadások vonzották a Kultúrfórum közönségét. Az egyesület egész eddigi fennállása során folyt mind felnőtteket aktivizáló, mind a fiatalokhoz forduló tevékenység. Fontos a gyermekkel való foglalkozás, hiszen ők a jövő zálogai. Rendszeres kirándulások, kulturális rendezvények, egyesületi vacsorák, őszi-szilvesztéri-farsangi bálok, változatos tartalmú és jellegű szórakozási alkalmak találhatók a Kultúrfórum választékában. Van ebben könnyed kabaré, de van Illyés Kinga erdélyi előadóművész megrázó tanúságtétele is a jelenlegi erdélyi helyzetről. Volt tehát mire visszatekinteni, amikor a Fórum 1987-ben fennállásának 30. évfordulóját ünnepelte. Az 1989-es év az egyesületi megújhodás jegyében telt el. Sok új taggal gyarapodtunk. Beléptünk a Svédországi Magyarok Országos Szövetségébe, élénkítjük a többi svédországi magyar egyesülettel való kapcsolatunkat, s egyben szeretnénk továbbfejleszteni a más országokban, különösen a tömbben élő magyarsággal való kapcsolatainkat. — Fiataljaink népitánc-csoportja ma már kedves színfolt Lundban. Öregfiú futballcsapatunk is jelesen vitézkedik. A kedvező változások figyelembevételével javasoljuk a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének, hogy próbaidőre csatlakozzunk a megújult Magyarok Világszövetségéhez, hogy segíthessük annak munkáját, új arculatának kialakítását. Kedves kötelességemnek teszek eleget, amikor végezetül tolmácsolom a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének és a Lundi Magyar Kultúrfórumnak nagyon szívből jövö és nagyon őszinte jókívánságait. Azt kivánjuk mindannyian a csehszlovákiai magyaroknak, hogy az ígéretesen indult és biztató demokratikus újjászületés során találják meg azt a nemzeti egyetértést és azt a hatékony, célravezető munkamódszert, amely lehetővé teszi az eddig végzett jó munka még átfogóbbá. még egyértelműbbé, még eredményesebbé, még céltudatosabbá való tételét. S egyben kívánjuk és reméljük azt is, hogy a most megfogott kezeket soha ne kelljen elengednünk, hanem mindannyiunk számára előnyös kapcsolat és gazdagító együttműködés alakuljon ki a csehszlovákiai és a svédországi magyarok között. Életükre és munkájukra Isten gazdag áldását kívánom. LÁZÁR OSZKÁR, a lundi egyetem finnugor tanszékének tanszékvezető tanára ÚJ NEMZETISÉGI EGYESÜLET ALAKULT Az Európában zajló nagymérvű változások eredményeképpen halaszthatatlanná válik a nemzeti kisebbségek jogainak a biztosítása. A közelmúltban a Liberális Intemacionálé Helsinkiben megtartott kongresszusára meghívták a kőzép-kelet-európai pártok és mozgalmak vezetői között a hazai magyar kisebbség képviselőit is. Ezen a kongresszuson megkülönböztetett figyelmet fordítottak a Közép- és Kelet-Európában végbement változásoknak. Számunkra különös jelentősége van azoknak az elfogadott határozatoknak, amelyek a fajgyűlölettel és az idegengyűlölő irányzatok megerősödésével kapcsolatosak. A kongresszus emlékeztette az összes kormányt a nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekre vonatkozó nemzetközi dokumentumokban elfogadott kötelezettségeire. A kongresszust követően alakult meg Szlovákiában a Kárpáti Németek Egyesülete, amely törekvéseiben sok vonatkozásban rokonítható a Csemadok célkitűzéseivel. Figyelmüket az anyanyelv megőrzésére, kulturális hagyományaik ápolására és nemzeti tudatuk erősítésére kívánják fordítani. Alakuló ülésükön elhatározták, hogy helyi szervezeteket hoznak létre mindazokban a helységekben. ahol németek élnek. A csehországi és a szlovákiai németekről a korábbi időben alig beszéltek, pedig az első Csehszlovák Köztársaság idején létszámuk meghaladta a szlovákokét. A mai Szlovákia területén élő németek elődeinek első csoportjait — mintegy nyolc évszázaddal ezelőtt — az Árpád-házi magyar királyok telepítették le. Pozsonyon és környékén kívül főleg a Szepességben (Zips) találtak otthonra A cipszer elnevezésük is innen ered. Tőlük délre élnek az úgynevezett mániák, akik a mai — szlovákiai — kulturális központjukat, Mecenzéfet és a Stósz körüli vidéket lakják. A bu/énereknek nevezett németek már csak Dobsinán élnek. A híres bányavárosok közül Körmöcbányán élnek még nagyobb számban németek. Több olyan helység őrzi még nálunk nevében is a németek valamikori jelenlétét, ahol ma már alig értik a német szót. Közéjük tartozik — például — Német bél, Németgurab, Németdiószeg és más települések is. Csehszlovákia feldarabolása után a Szlovák Állam területén élő németségnek egy része hitelt adott a fasiszta propagandának. Voltak olyan szlovákiai németek is, akik beálltak a SS alakulatokba vagy éppen az úgynevezett „partizánvadászok" közé! Főleg az utóbbiak hazai kegyetlenkedései miatt — később — sok ártatlan németnek is szenvednie kellett. Számos antifasiszta német viszont fegyverrel harcolt a szlovák nemzeti felkelésben. Szlovákiában a felkelők és a származásuk miatt üldözöttek tömegsírjain kívül Sklenno, Nitrianske Právno, Kunisov térségében és másutt is találtak német tömegsírokat. Talán a legszömyübb volt annak a 247 szepességi németnek a tragédiája, akik a front elöl menekültek, de Csehországban rekedtek. A kizárólag nőkből, gyermekekből álló transzport vissza akart térni szlovákiai szülőhelyére. Prerovban azonban a szerelvényüket a csehszlovák hadsereg katonái feltartóztatták, kiszállították őket a vagonokból és a helyszínen valamennyit agyonlőtték. Ez a vérengzés hat héttel a háború után történt. A prerovi tragédia okozóinak nevét mindmáig homály fedi. Ezzel azonban nem zárult le a szlovákiai németség vesszőfutása. A szovjet titkosszolgálat szervei követelték az otthon maradt és a hazaérkező németek internálását. Bűnösségüket vagy bűntelenségüket nem vizsgálták. Kollektív büntetésben részesültek. A Szovjetunióba vitték munkára őket, ahonnan már nagyon sokan nem térhettek vissza. Csehszlovákiából a második világháború után megközelítőleg 3 millió németet telepítettek ki. Szlovákiából a kitelepítettek a német nyelvterület különböző részeibe kerültek. Az 500-1/V/1946 számú rendelet értelmében minden személy 70 kg-os csomagot és 7 napra való élelmet vihetett magával. A kitelepítést dekrétumban azt is tudatták, hogy a hazájuktól megfosztottak sem műtárgyakat, ékszereket, pénzt, sőt még a betétkönyvüket sem vihették magukkal. A csehszlovák—osztrák határ megnyitása után a Pozsonyból Hainburgba menetelek láthatták azt az emlékművet, amely a Szlovákiából elűzött németek sorsáról tanúskodik. Jelenleg a magyarok és a lengyelek után köztársaságunkban a németek alkotják a harmadik legnépesebb nemzetiséget. Az utóbbi időben a hazai németek is egyre erőteljesebben bekapcsolódnak a rendszerváltásba, és hozzáláttak nemzetiségi életük megszervezéséhez. A Szlovákiában megalakult Kárpáti Németek Egyesületének alapszabályzata kihangsúlyozta, hogy: „Minden szlovákiai nemzetiségi szervezettel baráti kapcsolatot szeretnének kiépíteni." Időközben a Prágában megtartott egyesítő konferenciáit a csehországi és szlovákiai németek új szövetséget hoztak létre, amely a Németek Szövetsége — Kulturális Egyesület nevet vette fel. Az általános kulturális célkitűzéseken kívül célul tűzték mindazon németeknek a rehabilitáltatását, akiket köztársaságunk területén német nemzetiségük miatt diszkriminálták. A nemzeti és etnikai kisebbségeket sértő intézkedéseknek véget kellene vetni Európának ebben a részében is, ezért üdvözöljük mindazokat az egyesületeket, amelyek az emberek közötti megértésért küzdenek. PÁRKÁNY ANTAL Szék városi magas torony ... A néhai közigazgatási központ, sóbányáiról híres város most a folkloristák és a néptáncosok Mekkája. Több mint kétszáz évvel ezelőtt kiapadtak és beomlottak sóbányái, elveszítette az erdélyi városok közti központi jellegét és rászállt a feledés pora. A port először Lajtha László fújta le a faluról. Precíz és következetes kutatómunkájának köszönhetően már az ötvenes években sokat tudhatott a népzenerajongó közönség a város fvagy inkább község) zenei életéről. Az igazi áttörést, ismertté válást a hatvanas évek vége jelentette. A falut megtalálták azok a folk-zenészek és táncosok, akik a hetvenes évek elején beindították Magyarországon az ún. táncházmozgalmat. A falu a táncházasok Mekkájává vált ekkor, azóta magyar és külhoni folkloristák százai keresték fői Széket, tanulva az ottani táncokat és tanulva az ottani muzsikusoktól. A régi fény tehát visszatért. A falu azonban éli a maga zsákutcában zajló életét, s manapság csak egy-egy magyarországi meghívás mozgatja meg a táncosokat, zenészeket hogy fölelevenítsék azt, ami még a hagyományból megmenthető. Ki gondolta volna egy évvel ezelőtt hogy romániai nemzetiségi együttes szlovákiai nemzetiségi együttes meghívására fölléphet hazánkban. Valami mégiscsak történt e pici országban, s a hihetetlenből valóság lett. A széki hagyományőrzők októberben a nagyfödémesi művelődési házban a galántai táncosok meghívására bemutathatták élőben azt a kultúrát, melynek ofy sokan lettünk rajongói. A széki lakodalom egyes mozzanatait — korántsem a teljesség igényével — mutatta be a műsor első fele. a másodikban pedig színpadon láthattuk azokat, akik azt a kultúrát nem tanult szereplőkként hanem valódi hordozókként a mai napig ápolják. Az utána következő táncházban fjedig nem hagytuk ki a ritkán adódó alkalmat: székiekkel táncolhattunk széki táncokat széki muzsikusok széki zenéjére. Úgy hallottam, hogy a székiek a galántaiakat egy rendezvény erejéig meghívták falujukba. Hogy mikor kerül sor az útra, ma még nem tudni. Mindenképp élményszámba menő út lesz minden táncházas fiatal számára. Most már nekik kívánok jó utat. LOVÁSZ ATTILA 7
