Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-11-13 / 46. szám

immár

liliomok

nélkül

mint elfekvő beteg a pszichiátriák alkohológiai osztályán ?!

Pártok már vannak Lédecen is. Négy. Együttélés, Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, Kommunista Párt, Agrárpárt. Hogy van-e mögöttük valódi tömegerő és -akarat, az már nehezebb kérdés. Még élnek a régi beidegződések. Eddig mindig kívülről, fentröl hozták az úgynevezett tömegmozgalmakat. Akár a munkásosztály nemzetköziségéről, akár a dolgozó nők „érdekeiről", akár a majdani katonák, a gyermekek „neveléséről" volt szó, mindent strigulázva írt elő a parancs, hányat, melyik korosztályból, melyik foglalkozási ágból, milyen neműt, milyen színűt, milyen szagút stb., stb. szervezzenek be. Nehéz lesz most ezt a mélyen beidegzödött rendszert elfelejteni. És főleg nehéz lesz elhitetni pl. a lédeciekkel, hogy van értelme másként is.

Jellemző beszéd a Fazekas Mátyásé, aki most, úgymond ráérő nyugdíjasként eljár a falu — sőt Zoboralja — dolgában a püspöknél pl., hogy Nagyboldog Asszony napján Nyitrán magyarul is legyen mise, kerítést épített a temető körül, intézkedik a fúrandó falukútja ügyében Verebélyen stb. Egyszóval, helyettesíti a betegeskedő tanácselnököt, Balkó Mihályt. És közben egyedüli jelöltként pályázik a falu polgármesteri címére a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom színeiben. Decemberig pedig a Kommunista Párt tagja volt. Az ö mondatai az én fülemnek nagyon ismerősen csengenek:

— Sajnos, hogy egyedüli jelölt vagyok. Nincs konkurencia. Énnekem egyáltalán nem volt szándékomban a jelöltetés. De szóvivője vagyok a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomnak, s ott ajánlották, hogy mi, magyarok is pályázzuk meg a polgármesterséget. Elmentem én sok fiatal után, kértem őket, jelöltessék magukat. Szóval, az a helyzet, hogy a fiatal, akinek jó állása van, nem

Utoljára a liliomokat fényképeztük a kiskertben. Persze, a hely nem volt idilli, még így liliomosan sem. Inkább csak szerettük volna annak látni, annak láttatni... legalább egy pillanatra. Kerestünk volna egy tenyérnyi tisztát, egy leheletnyi szépet. Liliomokat például kék ablakkeretben.

A liliom itt a Zoboralján — az erősen katolikus és erősen vallásos vidéken — külön jelentéstartalommal bír. Annak, aki még érti a „virágos" beszédet. A szerkesztőségben bezzeg „vájt füllel" ültek hozzá bárminemű virágos vagy nem virágos nyelvű íráshoz. Lett is botrány. Hogyan kerültek liliomok a lapba?! Pedig hát a szelíden bólingató virágfejek már csak az erősen ellenhatásos aláfestés miatt is illettek akkori riportunkhoz. A témánk ugyanis az alkoholizmus volt, és a sorakozó családi drámák a nyomában. Durva férjek, iszákos nők, menhelyre javasolt gyermekek — Lédecen akkor éppen feltűnően nagy számban.

Miként veszítette el magát ennyire ez a falu?! — kérdeztük akkor inkább csak magunktól. A peremhelyzet nyelvben, kultúrában. Innét a szélről elfutottak a fiatalok, még inkább, mint más, úgymond nem központi faluból. Akik pedig elköltöztek, azoknak nagy része azzal el is veszett a falu számára. Saját, hagyományos kultúráját végül alig maradt, aki tovább éltesse. Nagy tragédiája a Zoboraljának, hogy nincsen városa, amely értékhordozó és mintakép volna számára, amelytől elleshetne és átvehetne új dolgokat. Nyitra az utóbbi évtizedekben nem adott, inkább csak elvett ettől a vidéktől. Nyelvet, kultúrát, s ezzel öntudatot, belső, tartást.

Kérdés, maradt-e elég erő most, a hirtelen támadt új lehetőséghez, az újrakezdéshez?! De kérdés az is, akar-e egyáltalán megújulni ez a falu?! Eztán kezébe kívánja-e venni saját sorsát?! Vagy megmarad a maga kényelmes egykedvűségében,

meri vállalni. Fél. Nincsenek irányelvek, nem tudjí az ember, mibe megy bele. Énnekem pedig nine mit veszítenem. Júniustól nyugdíjas vagyok. / pénz meg kell. Négy gyermekemet még iskolázta tóm, az egyik Szerdahelyen, a másik Komárombar a harmadik Érsekújvárban, a negyedik Losonco jár középiskolába. Hát gondoltam, bejelentkezer én is. Végül egyedül lettem. Baj, hogy nálunk Független Magyar Kezdeményezés sem müködil Pedig a fiatalok mind oda húznak, oda érez szívük. Mi hívtuk őket, de hogy ők oda húznak, a FMK-hoz. A tavaszi választásokon is a mién mellett a VPN—FMK koalíció nyerte a legtöb szavazatot. De nem tudnak szervezkedni. A; mondják, ők Nyitrában meg Pozsonyban műkői nek, nem itthon. Mondtam nekik, majd én segíts megszervezni a pártjukat. Kolonban is én jártam az Együttélésért. De nem. Nekik ez sem kell. C csak kiállnak amellett, hogy efemkások. Még; jön ki belőle semmi.

Hát igen. Könnyen elképzelhető, hogy azok módszerek, azok a szempontok, amelyek szeri Fazekas Mátyás és a kortársai úgymond eljárni az egyes ügyekben, amelyek szerint „megszerv zik" a dolgokat, a fiatalabb korosztályt a na' szervezések és nagy átszervezések idejére eml keztetik. És inkább nem kell.

Milyen önkormányzati választásoknak néz elé így, egyetlen jelölttel Lédec ?

— Örülünk, hogy legalább egy jelölt akadt. Ns is tudom, mi lenne, ha még ö sem vállalná mondja Varga Károlyné, a választási bizotts titkára. — Sajnos, már Fazekas Mátyás is nyug jas, bár ö még fiatalnak érzi magát. Négy isko gyermeke van. A mostani elnökünk, Balkó Mihi nem jelöltette magát, mert beteges. A nép Vai Imrét követelte, a korábbi elnököt, aki mos1 járásom van. Öt érdekelte a falu sorsa, tett is é