Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-11-13 / 46. szám
sokat mig itt volt. De a jelölést nem vállalja. Azt mondja, jobban tudja a falut segíteni onnan, a járásról. Ez igaz. Eddig is sokat tett. A képviselőségre sincs elég jelöltünk, csak huszonhat. Az Együttélés és az MKDM is csak nyolc-nyolc jelöltet adott, holott a kvóta szerint adhatott volna tizenegyet is. A Kommunista Párt hatot, a mezőgazdasági hármat küldött. És van egy független jelöltünk is. Szlovák párt egy sincs a faluban, csak képviselőjelölt. A lakosságnak több mint hetven százaléka magyar. Ilyen kis faluban, mint Lédec — Vargáné szerint mar nincs meg az 1 054 fő sem, amennyit még a legutolsó népszámlálás kimutatott — nem kell ahhoz gyűlés, se plakát, hogy az emberek tudják, ki mit tervez a faluban magával és másokkal, és mi tellik ki tőle. Persze, a félrehallások itt is terjednek. Valaki szerint pl. öten is pályáznak a polgármesteri székre. Másnak egyetlen mondatba belefér a sommás véleménye azokról, akik ebből a szempontból számba jöhetnek. „Hol itt a jó ember?! — mondván, s kapával taligán gazzal cipekedő öregünk saját kérdését is leintette — gazember az égisz, korhel." Csak végül nehogy tényleg kocsmaasztalok mellett dőljön el az önkormányzat ügye Lédecen! — Egy nagy probléma van itt — mondja Molnár István a köz véleményét kutató kérdésre. — Mégpedig az, hogy megint a kommunisták tolakodnak be az új pártokba. Tegnap este a kocsmában majd leestünk a székről, mikor mondják, hogy Matyi jelölteti magát bírónak. Hát hogy belőle nem lesz bíró, az biztos. Mi, akik ezt együtt megtárgyaltuk, nem fogunk rá szavazni egy se. Hogy miért? Mert önfejű. Azt szeretné, mindig az legyen, amit ö akar. Ismerem öt jól, hiszen együtt jártunk iskolába. Fiatal kéne ide, az is olyan, aki nem volt párttag. Matyi most is szétbombázta a temetőt, kapott rá hatszázezer koronát, mi meg menjünk ingyenmunkára brigádozni. Hát olyan nincs! A demokráciában nincs brigádmunka! — A Matyó? — kóstolgatja az izeket, a birsalmalekvárét és a szavakét a két szomszédasszony. Varga Rozália és Dobai Mária. — Hát ő jelölve van, azt tudjuk. De hogy tetszik-e a nipnek, azt nem mondhatjuk!... Bár ha ö nem lesz?! Mert ki jobbat találni?!... Kinek jó munkahelye van, az nem hagyja oda ... A nipnek nem tetszik se így, se úgy. Igaz. Aztán csak nem vették el a kedvit neki mégse!... De hát olyan bólogató Jancsi, az se lesz jó. Ö meg nem olyan. Es ez így mehetne tovább mellette és ellene, bárha a falu minden lakosát is végigkérdeznénk. Hogy milyen legyen, milyen tulajdonságokkal rendelkezzék a jó bíró a majdani demokráciában Lédecen? Ezt bizony még meg kell tapasztalni. Ki kell próbálni, meg keli vitatni józanul s tiszta asztalok mellett. A háttérből titkon konspirálás, a névtelen levelek irogatása, betelefonálgatás már nem illik az egyenrangúak nyílt küzdelmébe. Persze kérdés, hogy egy akár ezerfönyi kis faluból is, mikor lesz egyenrangúak közössége nálunk ? Olyan közösség, amelyikben a hivatal már nem felsőbb szerv, hanem ügyintéző szolgáltatás a falubéli polgárok számára. Ahol a polgárok nem társadalmi hierarchia, nem is egyéb szempont alapján osztják egymást alá- s fölérendeltségi viszonylatokba, de egyedül az emberi értékek s a szakmai hozzáértés adja a megbecsülést. S ahol a nyelv sem kizáró hatalom a születésüknél fogva birtokosok kezében. Lédecen eddig nem jelentett gondot a kétféle nemzet együttélése, bizonygatja mindenki, sem falun bévül, sem a szomszédsággal. A néveriekkel is, a kosztolányiakkal is jól megvoltak mindig. Sok néverinek még szőleje van Lédecen, az pedig nagy barátságot jelent. Kosztolány pedig a lédeci katolikus egyház filiája ősidők óta. A környék búcsújáróhelyeire is eddig békében együttjárt a nép szlovák faluból és magyarból egyaránt. Kistapolcsányban Sarlós Boldogasszony ünnepén mindig volt magyar mise is. Az idén maradt el először. — Káromkodtak is az emberek, rendes szitkozódás volt a templomban — mondja Fazekas Mátyás, aki már csak pártja szóvivöjeként is jól tájékozott az ügyben. — Ugye az egész Zoboralja ott volt. Vonultak az emberek a templomi zászlókkal föllobogózva, hogy negyven év után először végre jöhetnek nyíltan az úton, s hozhatják a lobogókat. Magyar mise még a kommunizmus alatt is volt, SA birsalmalekvár jól sikerült. Hogy milyen lesz az új polgármester, majd kiderül most meg csak szlovák. Búcsújáróhelyre ugye azért zarándokol el az ember, hogy lelkileg fölerősödjék. Innét rosszabb állapotban jöttek haza, mint ahogy elmentek. Másik, lelket tépő esemény volt a lédeci ember számára a Matica slovenská októberi nagy tüntetése Pozsonyban, s az utána közvetített beszélgetés a televízióban, ahol a lédecieket is emlegették. Vádolták. Alaptalanul. — Hogy Kosztolányban csak minden harmadik héten van szlovák mise, ezt jelentették ott be szörnyű tragikus hangon. Aztán súgtak az illetőnek, s az kijavította magát, hogy Lédecen van így. Hát minek engedik az ilyet mikrofonhoz, ha egyszer azt se tudja, mint vannak valójában a dolgok! — háborog Vargáné. — Kosztolányban soha nem is volt magyar mise, hisz az színtiszta szlovák falu. A kosztolányiak maguk telefonáltak be talán még a műsor alatt, s kikérték maguknak az ilyet. Meg egy odavaló tanítónő levélben beírta, hogy egyáltalán nem igaz. A mi tisztelendő urunk, Urbán András esperes úr egyformán szépen prédikál szlovákul, magyarul. A nyáron a Cirill-Metód ünnepen egy kosztolányi be is írta, hogy életében még olyan szép prédikációt nem hallott, mint a magyar tiszteletestül Cirill és Metódkor. Nálunk Lédecen két hónapja már minden vasárnap van szlovák mise is. Korábban havonta egyszer volt. A tisztelendő úr próbálkozott már azzal, hogy minden vasárnap legyen, de aztán, hogy alig voltak szlovákok a szlovák misén, hát elhagyta. De a szent beszéd és ének mindig volt szlovákul is a magyar misén. Mióta minden vasárnap két mise van, az öregasszonyok a kerítés mögül lesik egymást, ki melyikre megy el. Nem volt itt korábban feszültség — ahogy bizonygatja mindenki —, most sincs, csak az a néhány ember. Urbán esperes úr azonban továbbra is megőrzi nyugalmát: — Huszonnyolc éve vagyok a faluban. Azóta mindig volt havonta egy szlovák mise. A szlovák asszonyok azt mondták, még ez is sok. Itt csak egy-két ember volt, akinek ez nem tetszett. A Matica slovenská és a televízióbeli beszédhez csak ennyit fűz hozzá: — A legjobb az egészben, hogy én meg elismerő levelet kaptam a Matica slovenskátói, tundiillik, hogy megmentettem a kosztolányi műemlék templomot. És siet le a templomdombról. Megy az iskolába, mert hittanórára várják a gyerekek. KOCSIS ARANKA Minden vasárnap két mise van, egy szlovákul egy magyarul Fotó: Prikler László
