Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-11-13 / 46. szám
Látod, milyen jó, hogy annak idején apu meg anyu rávett, hogy eladd azt a csodálatos erdei házikódat! Most itt ülhetsz nálunk, a takerékosan, ám mégiscsak langyos fűtőtest mellett, s nem kell attól félned, hogy megvesz az isten hidege. Mert, drága nagymama, lesz még hidegebb is. Ahogy a cseh szólás tartja: jön még a dérre Klaus! Annak idején, amikor csodás kis házadból ide költöztettek ebbe az embertelen panel - szörnybe, sokat sírtál. Bevallom, én is. Arra gondoltam, most már szögre akaszthatom a kosárkámat, nem fogok többet az erdőn át hozzád járni. Nem szedek többé erdei virágokat, málnát, nem hallgatom a madarak énekét, nem beszélgetek a farkassal . . . Akkori szomorúságomban még ezt is sajnáltam néha, pedig különösebben nem szerettem a ragadozókat. Most már be kell látnom, anyám és apám nem merő önzésből akartak megszabadulni attól a laktól. Ök már előre látták a jövőt. Tudták, hogy vége lesz a pünkösdi királyságnak egyszer, s akkor aztán! De ahogy most elnézem őket, ezt még ők sem „remélték". Mármint az, hogy ennyi nyugdíjból kell majd megélnie egy nagymamának (meg nagypapának is), aki kenyere javát már megette. Mert most se pénz, se posztó. Ha házad lenne, nagymama, most kezdhetnél nyögni a kirótt adó alatt, mert úgy kell neked: minek törted magad, minek kuporgattatok nagyapával saját házra, miért nem értétek be egy sátorral az erdei tisztáson, vagy a híd aljával, a csörgedező kis patak mellett?! Házad, hál' Istennek, nincs. Mert ha lenne, ki kellene fűtened. S ekkor aztán bajban lennél, nagymama. Az a másik pasas, egy másik meséből, a Hosszú (Dlouhy), tudod, most nagy gondban van ám, mert kiderült, nem lesz elég, ha a duplájára emeli a szén árát, még mindig hiányzik majd a kincstárból egy csomó pénz ... Azt persze tudja, hogy a tévé árát hiába tízszerezné meg, azzal nem telne meg a kincstár, legfeljebb nem vennének az emberek tévét. Ezért aztán folyton olyan dolgokat keresgél, amelyeket mindenképpen meg kell vennünk, ha élni akarunk. Nemrég az ennivalódat tette drágábbá; anyám és apám akkor azt mondta, nyugi, nagyi, ahol négyen éheznek, az ötödik is éhen halhat... De tudod, hány olyan nagyi van, aki nem hagyta magát annak idején rávenni, hogy eladja a házát, mert többre tartotta az önállóságát a nyugalmát mint a mindennapi zsörtölödéseket ? ezek a nagyik most jól megjárták! Fázhatnak, még talán éhezhetnek is, mert nekik bizony eddig is nagyon be kellett osztaniuk minden garast. Elképzelem, mire futja most az 1 200 + 140 korona nyögdijadból ... Ha lakhatsz valahol, és ha ruhát már soha többé nem veszel magadnak, akkor kosztra talán elég. Január elsejéig. Mert vár rád — meg rám, ránk is — még egypár meglepetés. Kidobhatod ám, nagyi, a receptkönyvedet is! Tudod mit akarnak a mezőgazdászaink? Tíz koronáért adni egy kiló krumplit! Hát, az az igazság „nagyi", hogy amikor nemrég megláttam az első új tizkoronásunkat — tudod, azt a masarykos érmét, ami akkora, mint az egykoronás —, nagyon csodálkoztam: jé, milyen kicsi. A Farkas bácsi a szomszédból azt mondta, biztosan azért, mert ez már konvertibilis pénz. Lehet, hogy igaza van Farkas bácsinak? Nem hiszem, nagyi. Azt hiszem, neked van igazad, mert amikor meghallottad, hogy lesz ötezres bankó is, akkor emlegetni kezdtél valamilyen pengőt... Szerintem az új tízes azért olyan kicsi, hogy szemléltesse: ami eddig egy korona volt, az ugyanannyiba kerül továbbra is, csak a pénz lett más — masarykos. Szóval, nagyi, ha a hír igaz, akkor egy havi nyugdíjadból — az élelmezési pótlékot is beleszámítva — vehetsz majd 134 kiló krumplit... Hogy szenet mennyit vehetnél, azt még nem tudom... És azt sem, hogy babot, borsót, lencsét — kapnál-e egyáltalán Hát ezért mondom, nagyi, hogy kidobhatod é szakácskönyvedet! (Anyu is mondta a minap. Tegnapba tévében mutatták az erdőt, nagyi Tudod, a te erdődet. Azt mondták róla, hogi fertőzött. Valami savas esőket is emleget tek... A szomszéd Farkas bácsi meg az mondta, lőttek akkor a bogyógyüjtésnek, ; szamócázásnak, de még a pohánkázásnak is A csalánlevél is mérgezett, nem lehet belöf többé spenótot főzni... Hát mit csináljunk, nagyi? Látod, milyen jó, hogy annak idején ap meg anyu rávett, add el azt a csodálatos érdi házadat?! Most úgy kéne élned, mint a rőzse hordó anyónak, de hol vannak ma már rozsé vei fűthető kályhák . . Most hát itt ülsz velünl a langyoska fűtőtest mellett. Jó így, nagy Kérlek, mesélj valami szépet a jó meleg bi boskemencéről! Csókolom érte a kezed, előre is.
