Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-10-30 / 44. szám
szetben. — Az árak emelkednek, a kiadás nő. Nekünk az éwégi osztalék jelenti a megtakarított pénzt, ebből tudunk csak valamit venni, a fizetésünk rámegy a létfenntartásra. De attól tartunk, az idei szárazság elvitte az osztalékunkat is ... Sánta György mérnök, a zöldségkertészet és szőlészet vezetője az egyedüli ember a szövetkezetben, aki elmondhatja, hogy részlege „tiszta" számlával zárja az évet. — A kollégáim évekig dolgoztak „rám", a szőlő vagy lefagyott, vagy a peronoszpóra vitte el a termést, soha nem sikerült elérni a tervezett hozamot. Idén fordult a kerék, a 110 hektárból negyvenen csöpögtető öntözést végeztünk, s itt az előző évekhez mérten háromszorosára emelkedett a hozam. Ezzel a többlettel kiegyenlítjük a kertészeti hiányt, de sajnos, a kollégák hiányait nem sokkal tudjuk enyhíteni — magyarázza, amíg kijutunk a szőlőbe, ahol a dunaszerdahelyi egészségügyi középiskola harmadikos tanulói vidáman szüretelnek. — Kell a diákok segítsége, mert egyedül nem győznénk% annak ellenére sem, hogy minden tagnak Amilyen reményteljes volt a tavasz, olyan elkeserítő lett az ősz. Május elsejéig ígéretesen fejlődtek a növények, bizakodtak a földművesek. Aztán beállt az aszály ... Alistálon a falu legöregebb embere sem emlékszik olyan száraz nyárra, mint az idei volt. A szövetkezet öntözöbrendezése csaknem éjjel-nappal üzemelt — az 1 800 hektáros összterületből 1 150 hektárt rendszeresen öntöztek —, a szárazság miatti terméskiesés mégis milliós károkat okozott. Ezt még az is láthatja, aki nem sokat ért a mezőgazdasághoz. A kicserepesedett föld, az elszáradt kukoricaszár, a fonnyadt répagumó bizony semmi jóval nem kecsegtet. Aki pedig ebből él, az naponta tudatosítja: megint kevesebb lesz mindenből, gond lesz mit tenni az asztalra. — Semmi jó elé nem nézünk — szögezik le az asszonyok a kertéle kell szednie a 10 mázsa szőlőt — mondja Angyal István bácsi, aki 76 éve ellenére is itt sürög a szőlőben. — Idén minden szemet kétszeresen kell megbecsülni, mert mindenből kevesebb termett. Szövetkezetünk még nem élt át ilyen szárazságot. Nem is tudom, hogyan fogjuk átvészelni ... A kiadása mindenkinek több, nem lenne jó, ha a fizetés is csökkenne. Csak abban bízunk, hogy Kun Pista, az elnökünk majd kitalál valamit, amivel pótolja a kiesést, hiszen eddig még mindig feltalálta magát. Nagyon sokat tett falunk fejlesztéséért is. Tizenegy éve, hogy itt van, mindig a falu javára hajtotta a pénzt. A tagság tudatában van, mivel jár a szárazság, mégis bizakodik. Csémi István, Varga Sándor és Bíró József, a tehenészet dolgozói így vélekednek: — Már most kevesebb a takarmány, mint kellene, így a tejhozam is csökkent. A zöldtakarmány minősége is sokkal rosszabb, erötakarmánnyal kellene javítani rajta, de a gabonahozamok is alacsonyabbak voltak, tehát szemesekből sincs sok. Nehéz kivezető utat találni. Mi a tejhozam után kapjuk a fizetésünket, ha nincs takarmány, nincs tej, nincs fizetés. Persze, a mi feladatunk a jó munkavégzés, a többi a vezetőség gondja . . . Habár az ostor végül úgyis rajtunk csattan! Hallgatom az embereket s egyre jobban tudom, nem szeretnék Kun István szövetkezeti elnök bőrében veztek, persze a nagy szárazságra nem számítottak. Gabonafélékből 70 vagonnal termett kevesebb a tervezettnél. Ehhez jönnek még a kukorica veszteségei, és tiszta a kép: a takarmányalapra jóval kevesebb jut a szükségesnél. Az állattenyésztésben már most gondok vannak. Több mint száz darab szarvasmarhát etetnek csaknem két hónapja fölöslegesen, mert a húsföldolgozó nem veszi át tőlük a csökkent kereslet miatt. így aztán csak nő a költség a takarmányárban, a kifizetett bérlenni. Az egyik oldalon túl nagy reményeket fűz hozzá a tagság, a másikon- túl nagy az aszályból származó veszteség. Hát hogyan lehet itt egyensúlyozni? A szövetkezet életében már nagy érvágás volt a tavaly hatályba léptetett új gazdasági és adórendszer is. Az eddig évenkénti 11 millió korona tiszta nyereség 3 millióra csökkent. Kilencvenre 2,8 milliót ter*
