Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-01-30 / 5. szám
Tehát nem a műhelyben eltöltött idő. hanem munkájuk értéke a mérvadó. Ez növeli a fantáziájukat, munkakedvüket. Az üzletbe került szoknya, nadrág ára ötszáz koronánál, a bélelt, fémcsatos, pántos kabát kétezernél kezdődik, attól függően, milyen munkaigényes. — A butik megnyitása után három hónapon belül négyszázezer korona bevételünk volt. hetvenöt százalékos nyereséggel. Havonta száz-százötven darabot adtunk el. de elfogyott volna ezer is. Ha minden jól megy. az év végéig az üzletbe fektetett pénz megtérül. Ez pedig szép eredmény, mert általában azt a vállalkozást tartják sikeresnek, amely két év alatt visszadja a befektetett összeget... — mondja büszkén Marcela Sebestová mérnök. a bulik közgazdásza. A rezsiköltség itt minimális. Sőt, a bérköltség is. mert a hét tervező-varrónőn kívül csak a mérnök-közgazdász-vezető és helyettese — a butik mindenese —. Jaroslav Lcsner képezi a dolgozók összlétszámát. Bérük teljesítményhez szabott. ami összefügg az anyagköltségek csökkentésével is. — Noha butikunk állami tulajdonban van. nekünk ügy kell dolgoznunk, mint a sajátunkban, különben magunkat szüntetnénk meg — vallja a vezetőnő. Szoros kapcsolatban állnak a párizsi Madam Figaro divatlappal, amelyik közli modelljeiket, s ennek fejében telefonhívásra elküldik a legújabb divatlapokat, amelyek alapján napok alatt az üzletbe kerülnek az új modellek. . — Csak vászonból kapnánk többet és a festéket ne kellene devizáért vásárolni! — sóhajt fel a formatervező 'mester. — Eddig egy textilüzem külföldről behozott festékanyagának hulladékával kísérleteztem sikerrel, de ez a forrás korlátozott, behozatalra pedig még nincs pénzünk. Nagy bizalommal várjuk a szabad vállalkozások beindulását, mert ez kaput nyitna nekünk külföld felé. Ha pedig mi is szállíthatnánk modelljeinket az NSZK-ba vagy Finnországba — ahonnan már megkaptuk a megrendelést —. akkor pénzünk is lenne a külföldi textil- és festék megvásárlására. A varrással nem lenne problémánk, hiszen több olyan fiatal nő van — akár gyermekgondozási szabadságon —. aki szívesen varrna nekünk otthon... Országszerte mennyi üres. lomokkal teli raktárhelyiség áll kihasználatlanul, ahol varróműhelyt lehetne létesíteni?!. . . Csupán vállalkozás kérdése az egész, melynek eredménye az lenne, hogy divatos áruval látnánk el a piacot, s emellett adó formájában az állam is szép pénzösszeghez juthatna. Rengeteg ötletem van a ..metélfarmerrel”, például már megnézheti az első modellt a fém hálóanyagból. Csak a napnak legalább negyvennyolc órája lenne. hogy mindenre futna az időmből. . . S akkor a fiatalok nem panaszkodhatnának a ..divatszegénységükre”, nem kellene külföldre utazni egy-egy divatosabb ruhadarabért. Ahogy beszél, szinte sugárzik belőle az alkotókedv, a tenni akarás. Sok ilyen fiatalra lenne szüksége az országnak. Olyanokra, akik tettekkel bizonyítanák: lépést tudunk tartani a világgal, ha nem kötik meg a kezünket! H. ZSEB1K SAROLTA A MoNaKo butik modelljeiből a 20. oldalon mutatunk be néhányat. A műhelyben a lányok saját elképzelések szerint varrnak KÖNÖZSI ISTVÁN felvételei rí Mii „Aranyoskám" Karácsony előtti tumultus az autóbuszban. Egy anyukát majdnem odacsuknak a záródó ajtók: egyik kezével a I kisfiát rángatja fel a lépcsőn, a másikban a becsomagolt fenyőfát vonszolja. Egy férfi táskájából csöpög a véres halié. A ponty most fejezte be élet-halál küzdelmét. Egy aktatáskás férfi mellett apró kis öregasszony szorong. Két meggémberedett ujjávaI ka-Ipaszkodik, a második hárommal a táskáját tartja. A bal kezében csomag himbálódzik. Csak akkor figyelek föl rá jobban, amikor sikerül átbújnia a férfi karja alatt és leül. A ruházata kissé kopottas, de látszik rajta, hogy a legjobb, ami van. Most féltve az ölébe helyezi a csomagot. Karácsonyi ajándék. Az üzletben csomagolhatták a nem éppen ízléses, de karácsonyi mintájú papírba. A néni meg átkötötte egy barna ma-Idzaggal. és a közepén egy szívet vágott ki a papírból. Girbegörbe nyirbálással. szabálytalan szívecske. talán akkora. mint az öklöm. Rajta pedig dülöngélő, reszkető betűkkel: „Aranyoskám". Olyan kedves, megkapó, rég elfelejtett becézgetés. amelyet csak az öreg nénik szájából hallunk manapság. A néni észreveszi, hogy a csomagot nézem és apró mozdulattal, szinte észrevétlenül végigsimít a papírszíven. Aztán leszálláshoz készülődik. A megállónál sokan szállnak le. A néni sokáig készülődik a nagy lépésre, ám amikor leugrik, kicsúszik kezéből a csomag. Éppen az. a szíves. És az Aranyoskám belehullik arccal a latyakos, fekete sárba. Nagyon elszomorodom. Leugorhattam volna és felajánlhattam volna, hogy be-I csomagoljuk újra a csomagot. De mindez csak egy pillanatig tart. mert rögtön jön egy újabb, erősebb érzés, az ünnep öröme. És hiszem, hogy ez a piszkos, gyűrött öreges csomag csodákra képes, és a kis unokának nagyobb örömet sze-Irez. mintha aranypapirosban. bársonyszalaggal nyújtanák át. (plevaj nő 5
