Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-11-07 / 46. szám
Több országgal sajnos nem tudom öszszehason/ítani szép hazánkat világ járásomból ennyire futotta. Azt azonban leszögezhetem: nem majmoljuk a külhont! Megvannak a magunk „specialitásai"! (pleva) A — ember legnagyobb értéke az /*<£ egészség. Fontos az ésszerű táplálkozás, ami a jó kondíció feltétele. Az orvosok tanácsolják: fogyasszunk több tejterméket. Szerintem a jó túrót változatosan lehet fölhasználni, de ez a mostani túró inkább kidobni való a savanyúsága miatt. Nem tudom, miért használnak ecetet az előállításához, amikor van más módja is, különösen nyáron, amikor a tej amúgy is gyorsan megalszik. Szeretnék biztatást kapni, hogy mielőbb megjavul a túró minősége. Azt nem tudom, hogy más városokban így van-e, de Komáromban (Komárno) sajnos ehetetlen a túró. Egy időben forgalmaztak préselt túrót is és kimértet, most azonban egységes, nincs választék, csak a rossz, csomagolt . SZABÓ RENI 5 ok szór hívnak telefonon. Rendszerint téves kapcsolás. A telefonáló üzemet vagy gyárat keres. Természetesen, be sem mutatkozik, mert siet. S mikor bemondom, hogy: — Itt Demjén beszél —, az illető azt sem mondja, fapapucs, egyszerűen csak leteszi a kagylót. Mérgében elfelejt bocsánatot kérni, még azt sem mondja: téves kapcsolás. Nem magyarázom, nem is ez a lényeg. Megesik, hogy ugyanaz a hang újra jelentkezik, és kezdi újra a szöveget: — Szervusz!... Te vagy? Erre, mint nyugdíjas, aki ráér, azt válaszolom: — Már egyszer megmondtam, hogy téves kapcsolás — és szépen visszahelyezem a kagylót a készülékre. Utána aztán csend van. Nem csenget senki. Van enné! tréfásabb partnerem is persze, aki már a nevemen szólít, sőt a korábbi szakmámat is tudja, és így kezdi, ha felvettem a kagylót: — Demjén van a telefonnál? — Igen. — Van patkánymérge?... — Már nyugdíjban vagyok. Hívja a drogériát, ott biztosan kap. — Tudom — hangzik a válasz —, de ha van, akkor vegye be! — és a következő pillanatban már le is teszi a kagylót Én viszont mosolygok, hogy vannak személyek, akik még erre is ráérnek; nyugodtan szórakoznak egy koronáért, és megéri nekik a szórakozás. Miért ne? A történetet csupán azért írtam meg, hogy aki hív, az előbb mutatkozzon be, és úgy kezdjen beszélni, akárhogy siet is. mert ha én is huncutkodni akarnék a telefonnál, akkor egyszerűen azt mondhatom: — Igen, itt ez és ez az üzem. S mikor már mindent tudnék, egyszerűen csak letenném a kagylót Mint az a személy, aki pontosan megérdeklődte, hogy kivel beszél, és csak azután adta meg az utasítást, mint az orvos a rendelőben, a vizsgálat után : —- Minden hat órában két szemet! — Hogyhogy? — értetlenkedtem. — Vegye be! — volt a kimerítő válasz. Igaz, az inkognitóját végig megőrizte. De mint olvashatja és láthatja, nem fogadtam meg a tanácsát, hanem megírtam az esetet. Köszönöm, hogy témát adott! DEMJÉN FERENC Köztünk élnek Látszatra aránylag könnyű foglalkozás a kézbesítői munka. — A látszat néha csat — cáfolja meg állításom szelíd mosollyal Anna Marcineková, a Nagykürtösi (Vefky Krtís) Járási Postaigazgatóság alkalmazottja, aki másfél évtizede nap mint nap viszi a leveleket, újságokat a körzetébe tartozó családoknak. — Mindennap már hat óra előtt a munkahelyemen vagyok. Átveszem a küldeményeket és sajtótermékeket, és máris indulok megszokott útvonalamon. Több mint ötszáz család tartozik a körzetembe. Az elmúlt évek során nagyon közel kerültem ezekhez az emberekhez. Ismerem örömüket, bánatukat. Úgy érzem magam, mintha egy nagy családban élnék. Örömmel mondhatom, amióta a postánál dolgozom, egyetlen egy napot sem betegeskedtem, pontosabban betegség miatt nem hiányoztam a munkából. Ha mégis megkömyékezett valamilyen betegség felírattam az orvossal a szükséges gyógyszereket, és dolgoztam tovább. Én azt tartom, hogy vannak köztünk kisgyermekes anyák, akik jobban rászorulnak az otthonmaradásra. Ilyen esetben besegítünk, vállaljuk helyettük is a kézbesítést. A kézbesítői munka túl azon, hogy nagy felelősséggel jár, időigényes is, főleg amikor a lakbéreket kell beszedni. Megtörténik, hogy egy-egy családhoz többször is kell menni, hogy rendezhessem a lakbértartozásukat — így vall mindennapi munkájáról Anna Marcineková, aki a járási postaigazgatóság legjobb, legmegbízhatóbb kézbesítői közé tartozik. Kép és szöveg: BODZSÁR GYULA EAz ítélet jogerős A bizományi bőrtokról vagy köznyelven bazárokról köztudomású, hogy igen olcsó árukat kínálnak a vevőknek. A boltok polcain a lábbelik mellett ruhákat, műszaki cikkeket, kerámiát, porcelán és üvegárut is láthatunk. Ezeknek kisebb-nagyobb technológiai hibái vannak, esetleg lejárt a szavatossági idejük. Az ilyen áruházakat hazánkban a Klenoty állami vállalat igazgatja. Az ármegállapítást, pontosabban az árleszállítást a vállalat dolgozói végzik, akik önállóan döntik el, hogy pl. melyik árut lehet olcsóbban piacra dobni. Bizony, az ilyen munkavégzésnél is előfordulhat viszszaélés. azaz: manipulálhatók az árak. így volt ez esetünkben is. A 33 éves Éva Kopőeková is egy bazár vezetője volt Nyitrán (Nitra), s mint az az ügyész vádirata nyomán a bírósági tárgyaláson beigazolódott, 1986-tól több ízben a megállapítottnál drágábban árulta a portékát, ezzel pénztöbbletet hozott létre. 1986-ban és 1987-ben vádlott-társa, a 33 éves bratislavai Frantiéek EliáS végezte a vállalati revíziót és ármegállapítást, aki legkevesebb 26 500 Kös bevétel többletet talált Élve az alkalommal megegyeztek, hogy a többletet az aktákban nem mutatják ki, ennek fejében 9 500 Kős-t kért és kapott az üzletvezetőtől. A következő vádpont szerint Kopőeková 1986 októberében, amikor a boltban egy másik társa, az 55 éves bratislavai Jozefa Venhúdová leltározott és 13 000KŐS-S árutöbbletet talált, kölcsönös megegyezés szerint a többlet egy részét illetve ennek ellenértékét különféle árukban egymás között osztotta meg. Amint az kitudódott Venhúdová legalább 7 ezer koronát kapott készpénzben és ötezer korona értékben különféle árut. Amikor 1987 és 1988 között az ötvennyolcadik évében járó bratislavai Éva Takácsová végezte az ellenőrzést, a boltvezető legkevesebb 1 500 Kős értékben adott neki különböző árut a többlet eltussolása érdekében. A boltvezetőről az is kiderült, hogy 1987 decemberében, talán épp „karácsonyi ajándékként" egy 2 800 Kős értékű szőnyeget vitt el ingyen az üzletből. Törvénybe ütköző tettét a vádlottak közül csak Kopőeková ismerte be. A nyomozás során, de a tárgyaláson sem tagadta, hogy a leltározáskor megállapított pénztöbbletet nem hozták nyilvánosságra, hanem annak egy részét vagy készpénzben, vagy bizonyos áruk formájában az épp leltározó vállalati dolgozóknak adta. Ők tagadták a személyüket ért vádat, és sérelmezték a boltvezető állítását, akiről elmodták, hogy az utóbbi három évben két személyautót is cserélt. Mindannyian pontosságukkal, tapasztaitságukkal és megbízhatóságukkal rukkoltak elő, hogy ezidáig semmi kivetnivalót nem találtak munkájukban, csak épp ezzel az egy bolttal kapcsolatban „ültek" rájuk. Állították, hogy az ellenőrzésekkor sosem állapítottak meg a megengedettnél magasabb pénz- vagy árutöbbletet, ezért nem volt szükségük a vád szerinti cselekedetre. A Nyitrai Járásbíróság büntetőtanácsa úgy látta, hogy az elsőrendű vádlott boltvezető, Kopőeková vallomása igaz, mert azt közvetve más bizonyítékok is alátámasztották. Kopőeková, EliáS és Venhúdová esetében a minősítés: szocialista tulajdonból való lopás bűntette társtettességben, majd Kopőekovánál ennek a bűntettnek az elkövetése egyedül, míg Takácsovánál szocialista tulajdonból való lopás bűntettében való bűnrészesség. A vádlottakat munka- és lakhelyükön kedvezően értékelik, ez idáig nem voltak büntetve. Mindent figyelembe véve a bíróság Kopőekovára nyolc, Eliáéra hat hónapos szabadságvesztést szabott ki, melyet elsőfokú javító-nevelő intézetben kell majd letölteniük. Emellett Kopőekovát két-, Eliáát ötezer koronás pénzbüntetésre is kötelezték. Venhúdová esetében a hat hónapos szabadságvesztés letöltését egyéves próbaidőre felfüggesztették, de emellett ötezer koronás pénzbüntetést is kiszabtak rá. A tett társadalmi veszélyességének enyhébb minősítése miatt Takácsovára csak kétezer koronás büntetést róttak ki. Az elsőfokú bírósági döntés ellen Venhúdová és Takácsová fellebbezést nyújtott be. de a kerületi bíróság azokat alaptalannak tartotta, ezért elutasította. —íkrnö i
