Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-11-07 / 46. szám
k* NYITOTT KTPUIÍ EÍŐ77 A múltkoriban, széjjelnézve egyik ismerősünk komódján, ormótlan, barna fedelű könyveket pillantottam meg. A Braille-írásos kötetek címzettje a pesti vakok ésgyöngénlátók könyvtára volt. Feladója Tímea, akinek létezéséről ekkor szereztem tudomást. Tímea nyílt szívű, vidám kislány. Tele van lelkesedéssel. Most különösen boldog és várakozó: fölvették 37 egyetemre. Pár év múlva, ha a sors is úgy akarja, okleveles pszichológus lesz. A LEGUTÓBBI REMÉNY, A FJODOROV INTÉZET — Mit sajnálsz, mi hiányzik a legjobban? — Négyéves koromtól olvasok. Régebben faltam a könyveket, beültem az asztal alá, és olvastam ... Most már csak a fényt látom. Az ember általában tudja, mi miért történik. Kórisméjéről, „valódi" drámájáról Vida Tímea mégis szinte semmit nem tud, esetleg csak annyit, amennyi mindahány zárójelentésében ott szerepelt: műtötték kataraktával (szürke hályoggal). Timea hatvankilencben született Szerdahelyen (Dunajská Streda). Látásával kezdetben semmi baj. Szabályszerű óvodás és iskolás. Harmadikos, mikor édesanyja észreveszi, valami nincs rendjén. — Roppant eleven gyerek voltam. Néha meg-megbotlottam ugyan a küszöbben, lépcsőben, de nem nagyon törődtem vele. Aztán anyu egyszer csak észrevette, hogy nem sormentén írok, le s föl kalandozok. A kislányt orvoshoz viszik, szemüveget kap. Látása egyre romlik. A szemésznö megállapítja, szemén szürke hályog képződött. — Azt mondták, valószínűleg gyulladásban volt (van) a szemem. Mindenféle injekciókkal kezeltek. Végül fölvittek Bratislavába, az Egyetemi Kórházba, és megműtötték, lekaparták a lencséről hályogot. Valami visszamaradt, ismételték, aztán újra és újra, s utána még háromszor megműtötték. Tizenhármas szemüveget hordtam. A nagybetűket közelről még el tudtam olvasni, a honismeretkönyvem fedőlapjára most is emlékszem. Majd hetvennyolcban negyedszer is megoperáltak. Mikor a ragasztót levették a szememről, már a fényt se láttam. Akkor aztán hazaküldtek. Az orvosok hozzállását a szülők azóta se értik. Elbocsátják a kislányt anélkül, hogy a szülőkkel bármit is közölnének. Tímea már hatodikos, mikor megtudják, hogy az utolsó műtétnél átvágták a szaruhártyát, és bevérzett a szem. Hogy erről miért hallgattak, nos, ki tudja? — mindenesetre tény, hogy nyolcvankettőben a külföldi gyógykezelés engedélyeztetését Oláh professzor nem írja alá. — Lényegében még akkor sem tudatosítottam, hogy nem látok. Ugyanúgy fogócskáztam a testvéremmel, csapkodtuk az ajtókat, mint azelőtt. Igazán akkor rémültem meg, mikor elkerültem Lőcsére (Levoca). Addig egy teljesen normális, egészséges világban éltem, ahol engem se kezeltek fogyatékosként. Ott pedig mindenki merev volt, tapogatták az arcomat, susogtak a fülembe. Nem, én nem akarok ilyen lenni — tiltakoztam. Tímea a negyedik osztályt sose fejezi be. Konzultációkra jár; tizenegy éves, mikor átíratják a vakok és gyöngénlátók iskolájába. Más iskola, más nyelv — ismeretlen osztálytársak. Mentális fejlettsége alapján akár hatodikba is mehetne, de mivel nem bírja a nyelvet, ötödik osztályba kerül. — Három hét alatt megtanultam a Braille-írást. A Tamás bátya kunyhóján pedig megtanultam szlovákul. Előzőleg a szünidőben fölolvasta az anyukám, s ott is kivettem a könyvtárból. Az első félév nem volt könnyű. Sokan azt hiszik, valami redukált tanterv alapján tanítanak bennünket, pedig a követelmények ugyanazok. Jól tanultam, hatodikban már csak három kettesem volt. Kiváló tanáraink voltak. Imádtam sportolni, imádtam az atlétikát.. A szülők közben nem adják föl a reményt. Tímeát megánúton kiviszik Bécsbe, Bajára — időközben Fjodorov, a híres sebész is Bratislavában jár, de az apát az előzetes megbeszélés ellenére, nem értesítik. Segítséget, fogódzókat az orvosoktól a szülök nemigen kapnak, még pontos információkat se — talán abból a szemléletből kiindulva, hogy a diagnózis nem a laikus betegre tartozik. Tímea hetedikes (nyolcvankettöt írunk), mikor egy kirándulás alkalmával végül is sikerül kijutnia Moszkvába, a Gelngolca klinikára. A kiutazás előtt szaladgálás az engedélyekért, egész napos várakozások a kórházban, furcsábbnál furcsább válaszok, visszajelzések: Nekünk Önök nem partnereink! stb. nő 8
