Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-10-31 / 45. szám
Hungáriába hazádba ha megtérsz, vajha sokáig Fogná még szivedet Soumi s az északi föld! Hű emlékezeted ha az északi tájra repülne. El ne felejtsd: ide vár vissza a régi barát. (ELIAS LÖNNROT) FOTÓ: PRIKLER LÁSZLÓ Finnország — S0- UMI. Érezzük, különös világ. Különös helyet foglal el a magyar emberek gondolatvilágában. Ősi rokonaink ... becsületes, tiszta, kemény rokonszenves emberek. Távoli rokonaink erdőkkel borított, tavaktól csillogó országából származik dr. Maria Seilonen tanárnő, akivel a Komensky Egyetem magyartanszékén találkoztam. Már három éve oktatja itt a finn nyelv alapjaira az egyetem hallgatóit, a magyar szakos diákokat és a többi érdeklődőt. Hazájáról, az itteni tapasztalatairól, rokonságunkról így vall: „Azt hiszem, nem árt, ha az elején egy kis nyelvtörténettel kezdjük mert talán nem mindenkinek világos, miért is vagyunk mi rokonok. Több, mint 220 éve egy evangélikus lelkész arra hívta fel a csillagászati expedíción ott járó Sajnovics János figyelmét, hogy közeli nyelvi egyezések vannak a lap és a magyar Miatyánk között. Ezt követően mintegy 70 évvel Reguly Antal vezetésével kezdődött meg a tudatos testvérkeresés. Századunk elejétől érkeztek Magyarországra a finnek első barátságvonatai, a háború után fellendült a kulturális együttműködés a két állam között, majd megnyílt a határ, s azóta még szorosabbak a kapcsolatok. Ma már ezrével számolhatjuk a finneket és magyarokat, akik tudatosan vállalva a rokonságot, megjárták a rokonország földjét. A mitikus rokonérzés valódi emberi kapcsolattá erősödött. A nyolcvanas években több irodalmi központ baráti kör alakult Budapesten és Helsinkiben is. Ma 370 magyar él Finnországban, s csak a fővárosban 30 helyen lehet magyarul tanulni. A világnyelvek után magyarul tanulnak itt a legtöbben. Miben is rejlik a két nyelv hasonlatossága? A finn nyelv, hasonlóan, mint a magyar, roppant gazdag ragokban, jelekben képzőkben, s ezek mindkét nyelvben a szó végén találhatók. A hangsúlyozás, a melódia nagyon hasonlít a magyaréhoz, ezért ha egy finn messziről magyar beszédet hall, azt hiszi, földijével találkozott. A finn szintén különbséget tesz a rövid és hosszú mássalhangzók között, és a magánhangzók itt is mindig tisztán, világosan hangzanak. Ismert példa az „Eleven hal úszik a víz alatt" mondat, amely finnül így hangzik: „ELÄVÁ KALA UISKELEE VEDEN ALLA". Vagy pl. hasonló szavak a SUN (száj), KÄSI (kéz), VERI (vér), SILMÄ (szem), MENNÄ (menni). Ezeket minden diákom az első órán megtanulja. Hogyan kerültem kapcsolatba a magyarral én, a messzi Északon? Közép-Finnországból JYVÁSKYLÁ-ból származom. Ez egy kb. hatvanezer embert számláló városka a Paijinne tó partján. Finn szakos tanárnő vagyok, s ugyanúgy mint itt a magyar szakos hallgatók finnül, otthon mi is tanulunk magyarul az egyetemen. Svédül, németül, franciául, angolul, észtül már beszéltem, tehát a magyar következett. A nyelv nehézsége ellenére vágyat éreztem, hogy minél többet megtudjak erről a kis országról. Debreceni tanárok tanították nekünk a magyart, s én érdeklődésemtől vezérelve 1982-ben részt vettem a Debreceni Nyári Egyetemen, majd fél évet töltöttem Budapesten ösztöndíjasként. Aztán befejeztem az egyetemet, de a kapcsolatom a magyar nyelvvel nem szakadt meg. Otthon nem sokáig tanítottam finnt, ugyanis inkább az elmélet érdekelt. Finn nyelvjárások után kutattam. Egy napon értesített a Finn Oktatásügyi Minisztérium, hogy Bratislavában szüksége lenne a magyar tanszéknek egy finn lektorra. Azelőtt soha nem hallottam arról, hogy Csehszlovákiában is élnek magyarok, de két nap gondolkodási idő után beleegyeztem. így kerültem ebbe a városba, ahol magam is diák vagyok, szlovákot hallgatok, mert a szlovák érdeklődőkkel elég nehéz szót értenem, nekik angolul tanítom a finnt. Az itteni diákok egy kicsit mások, mint a hazaiak. Merészebbek. Örültem, de ugyanakkor csodálkoztam is, amikor azt tapasztaltam, hogy alig tudnak egy-két szót, de már a kezdet kezdetén beszélni akarnak, hogy szorgalmasan készülnek az órákra. Az órák hangulata is furcsa volt eleinte. A diákok barátságosak, partnerként kezelnek, itt nem annyira hivatalos az iskola. A mi diákjaink a tanárral csak a tananyagról beszélnek, s nagyon jól kell már beszélniük magyarul, hogy merjenek társalogni. Közismert, hogy a finnek zárkózott emberek. Ez a zárkózottság azonban a természeti adottságokból is ered. Háromszor akkora területen, mint amekkora Magyarország, feleannyi ember él, tehát nagyon sokan — és hozzá kell tennem, nagyon szívesen — vannak egyedül. Az egykori falvak sem olyanok, voltak, mint itt, Közép-Európában, hanem egymástól távol eső, különálló tóparti tanyák. Csöndes meditálásra, hétvégi kikapcsolódásra ma is használják az emberek ezeket a gyönyörű mocsarakon épült faházikókat. Nem csodálkozhatunk tehát azon a statisztikai adaton, hogy az emberek 13 százalékának nincs egyetlen barátja sem. A gyönyörű tiszta, háborítatlan természet sok mindenért kárpótolja őket. Furcsa volt számomra, amikor ide kerültem, ebbe a nagy városba, hisz itt mindenhol csak betont láttam. Betonterek, betonépületek, szobrok. Ránk, finnekre talán a legjellemzőbb a természetközeliség. A házakat erdőre nyíló üvegfallal tervezik, hogy minden évszakban elegendő legyen egyetlen pillantás, s máris kinn érezzük magunkat a szabadban. A bútorok kizárólag fából készülnek. (Lásd a 21. oldalt.) Szintén nehezen szoktam meg az itteni ételeket, hiszen nálunk egészen más étkezési szokások vannak. Minden evés fő fogása a friss gyümölcs, zöldség, a természet kínálta élelem, a hal, a rénszarvas, a jávorszarvas húsa. Itt viszont sok a zsíros sertéshús, a nehéz zsíros étel. Ami viszont tetszik Csehszlovákiában, hogy itt nagyon fontos a család. Nagy az összetartó ereje. Finnországban sajnos ez nincs így. A szülök, gyerekek élik a saját életüket, s akkor sem találkoznak rendszeresen, ha történetesen egy városban élnek. A mai Finnország öregedő ország. Az ezredforduló után évente többen halnak majd meg, mint ahány gyerek születik. Ma már a legtöbb családban csak egy, esetleg két gyerek van, s a családok egynegyede egy gyermeket sem nevel. A családok majdnem 40 százaléka idős emberekből áll. Egyrészt anyagilag nehéz ma gyereket vállalni, másrészt nálunk mindenki dolgozni akar. Jellemző, hogy szinte minden nő dolgozik. A munka nagyon fontos, még akkor is, ha megengedhetné magának, hogy ne dolgozzon. Ez az élettempó aztán magával hozza a válások gyakoriságát. A törvények pedig csak támogatják ezt az irányt, hisz elég félévi különélés, s az ok megjelölése nélkül is különválasztják a házastársakat. Csodálkozva tapasztaltam, hogy itt a nőknek milyen aktív és erős szervezetük van. Nálunk is van egy szervezet, de inkább csak a helsinki nők kisebb csoportja számára létezik. Az értelmiségi nők eléggé zárt körű feminista szervezete ez. A dolgozó a családról gondoskodó nőknek nincs idejük, hogy részt vegyenek a munkájában, így éppen az ö érdekeiket nem képviseli senki. Pedig szükség lenne rá, hiszen nálunk pl. a vezető beosztásban levő nő kevesebb fizetést kap, mint ugyanilyen beosztásban dolgozó férfi kollégája. A dolgozó nőt, ha hazamegy, otthon várja a második műszak, a házimunka, a gyereknevelés. De úgy látom, ez itt, nálatok is épp ilyen probléma. Mi nők, talán túl messzire mentünk volna az emancipációval? Tudod mit, gyere el Finnországba, s próbáljuk meg rokoni alapon közösen megoldani ezt a kérdést'v — fejezi be nevetve monológját a finn tanárnő. M. PLEVA ÉVA Rokonaink SUOMI-ban nő 17
