Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-10-31 / 45. szám
TÁJOLÓ KÖNYV Nemzeti olvasókönyv Lukácsy Sándor, az ismert irodalomtörténész szerkesztette azt a kötetet, amely a Gondolat könyvkiadó gondozásában 1988 végén látott napvilágot. Olyan műről van szó, amelynek helye lenne minden család könyvespolcán. Nélkülözhetetlen a diákoknak, de alapműnek számit a felnőttek körében is, hiszen sok tanulságos, élvezetes szöveget tartalmaz, olyanokat, amelyek zömmel ritkaságnak számítanak, s alig hozzáférhetők. Lukácsy jóvoltából viszont most egyetlen kötetben olvashatók. Ez a — műfaji tekintetben leginkább az antológiákkal rokon — könyv tizenkét fejezetével szellemi táplálékul szolgál az év tizenkét hónapjára, s végére érve bátran hozzáláthatunk az újraolvasáshoz, hisz ismételten érdekes információkat fedezhetünk fel benne. Töprengésre, lassú olvasásra késztet ez a könyv, amelynek minden fejezete egyegy verssel kezdődik. Ezek adják meg az adott fejezet alaphangját. Kivételt képez az I. fejezet, amely Kosztolányinak egy Széchenyi Istvánról írott esszéjével indul, a „lenni vagy nem lenni" gondolatát pendítve meg. A XVI. századtól a XX. századig a történelmi múlt klasszikusai sokszínűségükben sorakoznak a könyv lapjain. Valamennyien a magyar gondolkodás csúcsait jelzik. A nemzeti önismeret szükségessége hívta életre a kötetet. A mű elsősorban arra tanítja meg Közép- Európa kis nemzeteit, mi kell fennmaradásukhoz. Ezek az „intelmek" adják egyben a fejezetek tárgyköreit is. íme: a hazai föld szeretete, a nemzeti önismeret, ragaszkodás az anyanyelvhez, a történelmi tudat, a nemzeti sajátságok megóvása, európai szellem és hazafiság, szabadság és demokrácia, szólásszabadság, béke és barátság, a haladást szolgáló reformok, a tiszta közéleti erkölcs. S hogy mindezek megvalósításához minden körülmények között adjon erőt a REMÉNY. (A könyv hazai könyvesboltjainkban is megvásárolható.) ZSEBIK ILDIKÓ KIÁLLÍTÁS Két táj bűvöletében Obonya Sándor festményeiből, tájképeiből és néhány csendéletéből rendeztek kiállítást a Csemadok Galériában, Komáromban (Komámo). A művész neve nem ismeretlen a képzőművészek és a képzömüvészetkedvelők berkeiben sem, hiszen néhány alkalommal találkozhattunk azzal a hazai magyar sajtóban is, ő maga pedig már több mint két évtizede tagja a különböző komáromi képzőművészeti csoportosulásoknak, és állandó résztvevője a csoportos kiállításoknak, különböző szintű képzőművészeti versenyeknek. Megalakulása óta tagja a Komáromi Képzőművész Alkotókörnek is. Önállóan azonban — egy kimondottan kamarajellegű bemutatkozását nem számítva — most állított ki először. Ötvennyolc éves, kirakatrendező. A Zoboralján, Kolonban (Kolinany) született, ott töltötte gyermek- és ifjúkorát. Már felnőttként került a Csallóköz csücskébe, Gútára (Kolárovo), s ott él azóta is. E kettős otthontudat, az egymástól meglehetősen különböző két táj, a dombos Zoboralja és a vizekkel körülölelt, ám sík Csallóköz határozza meg festői munkásságát. Mert bár csendéleteket és portrékat is fest, munkásságában a tájfestészet dominál. Zoboralji, koloni, illetve Gúta környéki, csallóközi motívumok váltják egymást tájképein, s a dombtetőre épült koloni templom tornya ugyanolyan gyakori motívum képein, mint a Kis-Duna, a Vág vize, vagy ezen folyópartok egy-egy szöglete. A „hangulatok festője". A táj, a természet a hangulatok legkülönbözőbb, ezernyi változata közepette jelenik meg képein. Hol visszafogottabb, hol merészebb és expresszívebb színkombinációkban. Mindig tud valami újat mondani. Vagy azzal, hogy horizontja egyre jobban tágul a táj egészét illetően, vagy pedig ennek éppen a fordítottjával — mint azt a legutóbbi időszakban készült Tavasz a kertben vagy az Öreg fák című képei is igazolják —, a táj egy-egy részletének kiemelésével, felnagyításával. Képein nyomon követhetők sajátos, egymásból és egymásra építkező „obonyai" stílusárnyalatai. Képeit, a komáromi tárlat után előbb Gútán, majd a szülőfaluban, Kolonban is láthatják a képzőművészet kedvelői. (Mi a hátsó oldalunkon mutatunk be egy kollekciót.) NÉMETH GYULA FOLYÓIRAT Kmen A Kmen a Cseh írószövetség hetilapja időről időre figyelemre méltó beszélgetéseket közöl a cseh szellemi élet és a cseh irodalom kiemelkedő egyéniségeivel. A lap idei 37. száma a fönti címmel interjút ad közre Miroslav Vélek szlovák költővel, volt szlovák művelődési miniszterrel, aki jelenleg a Csehszlovák írószövetség elnöke. Az interjú szerzői — Pavel Fribot és Ondrej Neff — olyan aktuális kérdéseket feszegetnek, amelyek kulcsfontosságúak mind a cseh, mind a szlovák irodalom jelen korszakának helyzetét és egészséges fejlődését illetően. Arra a kérdésre, hogy mi értelme van a Csehszlovák írószövetségnek, mire szolgál voltaképpen, Miroslav Válek a következőképpen válaszol: A Csehszlovák írószövetség nem „tetőszerv" a nemzeti szövetségek fölött. Inkább a Cseh és a Szlovák írószövetség akaratának végrehajtójaként kell értelmezni. Koordináló szerv, mindenekelőtt a külpolitika területén, de „a jelenlegi helyzetben a belpolitkai kérdések megoldásában is fontos szerepe lehet". A két nemzeti szövetség tevékenységének összehangolásában azért lehet fontos szerepe, mert azok az egyes problémák megítélésében nem vallanak egységes nézeteket. „Az a tény sem elhanyagolható — állapítja meg a föderatív írószövetség elnöke —, hogy a külföld, a külföldi partnerek is úgy tekintenek művészetünkre, mint csehszlovák művészetre, noha mind a cseh, mind a szlovák irodalom természetszerűen nemzeti irodalom." Az interjúban arról az eléggé vitatott kérdésről is szó esik, hogy a Cseh és a Szlovák írószövetség belépjen-e a közeljövőben a Nemzeti Frontba. Válek szerint ennek lehetősége fennáll, és kétli, hogy bárki is akadályozná a két szövetséget, ha élni akar ezzel. Ö személy szerint sem ellenzője, sem pedig szószólója nem akar lenni ennek az eshetőségnek, de úgy látja, hogy e lépés sem a két írószövetség, sem a kultúra egészének fejlődése szempontjából nem sokat jelentene. Az újságíróknak arra a kérdésére, hogy az elnök személyes tekintélyével mennyiben tud kedvező hatást gyakorolni az irodalom s általában a kultúra fejlődésére, Válek kissé gunyorosan megjegyzi, hogy a „kedvező hatás nem hever az utcán, és nem lehet érte lehajolni" Hogy mennyiben tudunk hatással lenni a dolgokra — hívja fel a figyelmet az írószövetség elnöke —, az attól függ, hogyan sikerül a két nemzeti írószövetség vezetőségének és tagságának megoldania azokat a lényeges problémákat, s nem tisztán irodalmi kérdéseket, hanem társadalmi-politikai problémákat is, s „mennyire leszünk képesek érvényt szerezni véleményünknek, és mennyire lesz mindannyiunk számára világos, hogy olyan partner vagyunk, aki véleményét nem változtatja meg egyik napról a másikra ..." A továbbiakban Válek kifejti nézetét a szocialista irodalom fogalmáról, a kritikának és az irodalomelméleti szakembereknek a két világháború közötti értékes irodalmi alkotásokhoz való viszonyulásáról, valamint a Csehszlovák írószövetségnek a szovjet, a magyar és a lengyel írószövetséghez fűződő viszonyáról, s a velük tervezett együttműkö-désről. Ez utóbbival kapcsolatban úgy véli, „mielőbb alaposan elemeznünk kell az egyes országokban kialakult helyzetet, és az együttműködést az egyes írószövetségek reális érdekeire, az említett országok irodalmának és a mi nemzeti irodalmaink reális érdekeire kell alapozni..." KÖVESDI JÁN0S KÖZMŰVELŐDÉS I. Rimaszécsi Művelődési Napok Nemcsak mi fogadtuk örömmel a hírt, hogy Rimaszécsen (Rimavská Sec) a helyi nemzeti bizottság és a Munka Érdemrendet viselő Új Világ Efsz több társszerzővel együtt megrendezi az I. művelődési napokat, hanem a környék lakossága is. Mert nem hiszem, hogy van még az országnak olyan tája. ahol nagyobb szükség lenne a kultúra terjesztésére, mint éppen itt. Az évtizedes kulturális igénytelenség rányomta bélyegét a falura, ám az utóbbi évek kedvező gazdasági feltételeit, melyek növelték a lakosság anyagi jólétét, követte a művelődési igény is. Ma már a falu elöljáróitól, a tömegszervezetek vezetőitől függ, mit tudnak tenni a lakosság művelődése, kulturált szórakozása érdekében. A művelődési napok ennek az elvárásnak próbáltak eleget tenni. A szervezők a hét minden napjára olyan rendezvényt készítettek, amely gazdagította a résztvevők történelmi és helytörténeti ismereteit, erősítette szülőföldjük iránti vonzalmukat, anyanyelvűk és hazájuk szeretetét, megmutatta hovatartozásukat. Például előadást tartottak Rimaszécs történetéről, melyet a „Rimaszécs és környéke régi képeslapokban" című kiállítással tettek vonzóbbá. Beszélgetést rendeztek a Gömörben élő, illetve innen származó írókkal, akik nemcsak irodalmi munkásságukról számoltak be a zsúfolt kultúrház közönségének, hanem a szülőföldjük iránti szeretetükröl, megbecsüléséről is hitet tettek. A művelődési napok nagy eseményeként könyvelték el, hogy a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete 1 800 könyvvel ajándékozta meg a helyi földműves-szövetkezetet. Zöld Ferenc igazgató személyesen jött el Budapestről, hogy a szövetkezet klubjában megnyissa a kiállítást. Nagy sikert aratott Bánffy György magyarországi előadóművész estje is, amelyen a magyar nyelv fejlődéséről tartott — a Halotti beszédtől napjaink tolvajnyelvéig — „lírai" előadást. A művelődési napok programjában szerepelt még a rimaszécsi, tiszóci (Tisovec) és bátorterenyei pionírok találkozója is, valamint hétvégén a békeünnepély, amelyen fellépett a szövetkezet népi és tánczenekara, a helyi alapiskola karaté csoportja és a „Gömör" táncegyüttes. Volt lóverseny, és nem maradhatott el a labdarúgás sem. A hétvégi szórakozást a kirakodóvásár színesítette, melyen fazekasok, mézeskalácsosok, szűcsök kínálták áruikat. H. ZSEBIK SAROLTA nő is
