Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-10-31 / 45. szám

itt V> IWBMWniHIHBIIlMj^^ ' ?•>* i, -■ ff. WS :: 1 r> . • • -Egy régi monda nyomán: Atlantisz Szálló HÉT TENGEREN JMUOZML I. rész éghajlata és sok-sok fürdö-Utimkat — szárazföldi emberekhez illően — vo­naton kezdtük. A nem me­netrendszerű járatoknál szinte elkerülhetetlen ké­séssel, húsz óra alatt ér­tünk Jugoszlávia déli kikö­tővárosába. Barba. Az itt­honi kellemes meleg után izzasztó hőség fogadott bennünket már délelőtt ki­lenckor. A Baltik Hajózási Tár­saság 122 méter hosszú és 16 méter széles Esztónia nevű utasszállítója ponto­san érkezett meg késő dél­után Szicíliából, ahonnan ugyancsak csehszlovák tű­nő 8 listákat szállított hazafelé. Tiszta kajütök. az étter­mekben pazarul terített asztalok fogadtak bennün­ket. Kellemes meglepetés volt ez mindannyiunknak. Hajónk másnap az Ad­riai-tengerből kivezető Ot­­rantói-szorosba ért. amely Olaszország és Albánia déli része között húzódik. Közben a fedélzeten a lan­gyos szellőnek köszönhe­tően. alig éreztük a nap he­vét. Déli egy órakor kikötöt­tünk Korfu vagy görög ne­vén Kérkira szigetén. A ki­kötőben fülledt meleg és sok kóbor kutya fogadott bennünket. Már vártak ránk a kellemesen lég­kondicionált autóbuszok, helybeli és hazai idegenve­zetőkkel. A sziget azonos nevű központjában vol­tunk. A városon áthaladva idegenvezetőnktől meg­tudtuk, hogy Korfu terüle­te 592 négyzetméter, lako­sainak száma 90 000. eb­ből huszonkilencezren él­nek a szigetközpontban. Vízi úton Korfu Görögor­szág egyik kapuja Olasz­ország és Jugoszlávia felől, s egyben a .Ión-tenger legé­szakibb szigete. Mérsékelt zésre kiválóan alkalmas partszakasza van. Homé­rosz az Odüsszeiában a fa­­jákok hazájaként emlegeti. Történelmi források vi­szont azt bizonyítják, hogy i. e. a 8. században Korfut korintoszi görögök gyar­matosították. Később a sziget függetlenségéért folytatott harcok a pelo­­ponnészoszi háborúhoz (i. e. 431—404) vezettek. Korfu a századok folyá­­mán rendkívül sokféle uralom alá került. Uralták spártaiak, athéniek, mace­dónok, tartozott Sziraku­zához, volt illírek birtoká­ban. majd bizánci fennha­tóság alatt. Napjainkig is megmaradtak a huzamo­sabb ideig tartó velencei, majd a múlt századi angol uralom nyomai. A velen­cei uralom maradványa az idősebb nők által helyen­ként még ma is viselt fehér, keményített fejfedő. Korfu 1864 óta Görögország szerves része. Korfu városából kiérve, utunkat Kánoniba folytat­tuk. ahonnan csodálatos kilátás tárult elénk — a tengerbe különböző hosz­­szúságban benyúló kis fél­szigetekre. Gyönyörködé­sünket nyári zápor zavarta meg. Ezen a tájon október­ben kezdődik az esős idei­­szak, nyáron nagyon rit­kán fordul elő csapadék. Görög idegenvezetőnk azonban elmondta, hogy az időjárás náluk is szeszé­lyessé vált, s az elmúlt tél nagyon kevés csapadékot hozott, ezért valóságos ál­dás ez a nyári zápor. Visszaszaladtunk hát autóbuszunkba. onnan néztük a kanyargó út for­galmát. A gépkocsivezetők a közúti szabályokat itt nemigen tartják tisztelet­ben. Korfu növényzetén — hála a tengernek — nem látszott meg az említett szárazság. A karcsú ciprus­fák, a göcsörtös törzsű rendkívül hosszú életű olajfák, és ki tudná megne­vezni azt a rengeteg fát. és bokrot, melyek a sziget dombjait és lapályait borí­tották. A virágok közül az oleander a legyakoribb. Ez virít szinte minden ház be­járatánál. Korfui kirándulásunk tervében szerepelt az Achileon megtekintése. Ezt a csodálatos márvány­palotát Erzsébet oszt­rák—magyar királyné szá­mára építették, több hatal­masteraszból álló park kö­zepén. Növényzetének pa­zar sokfélesége lenyűgöző. A palota egyik részében ma játékkaszinó működik, és a további helyiségek né­melyikét a turisták számá­ra tartják nyitva. Erzsébet királyné csupán három évig látogatta az Achile­­ont. Halála után II. Vilmos német császár vásárolta meg. A korfui körút a sziget­központ szívében ért véget, ahol a Velencei kapun át a régi város keskeny utcáiba értünk. Korfu városnak számtalan görögkeleti temploma van. A templo­mok egyike 'a 16. század­ban épült Szent Szpiridion székesegyház. Névadójá­nak ünnepét egy nappal érkezésünk előtt nagy pompával ünnepelték a sziget lakói. A templom kőpadlóját ottlétünkkor is az ünnep alkalmából be­vitt eukaliptusz levelek bo­rították, s a hívők hosszan kígyózó sorban várakoz­tak, hogy megcsókolhas­sák Szpiridion üveg alá he­lyezett ereklyéjét. Az áhítat­nak azonban csak ezzel a megnyilvánulásával talál­koztunk. mert a kevés ülő­helyet elfoglaló idősebb asszonyok kissé visszafo­gott hangon élénk cseve­gést folytattak. A déli városokra jellem­ző kitárulkozás ellenére. Korfu nem volt túl zajos, s az ünnepváró szombat este hangulatát árasztotta. A zápor után kisütött nap ha­nyatlóban volt, és sugarai jellegzetes alkonyi fénnyel csillantották meg a nyitott tavernák asztalain az üvegkancsókbán a vörösen aranyló görög bort. A hajó fedélzetéről vet­tünk végső búcsút a sziget­től, miközben a távolból felénk szűrődött a szirtaki zenéje. Utunkat a Jón-tengeren dél felé folytattuk, hogy másnap reggel kiköthes­sünk Zákinthosz, a .Ión­­tenger legdélibb szigeté­nek közelében. Zákinthosz felől ha­rangzúgást sodort felénk a szél. Vasárnap volt. s a számtalan templomáról nevezetes szigetközpont­ban istentiszteletre szólí­totta az embereket. Kísé­rőnktől megtudtuk, hogy a sziget másik neve Zanté. Az ókorban és a középkor­ban gyakran cserélt gaz­dát. Zákinthosz virágkorát az 1479-től csaknem 1800-ig tartott velencei uralom alatt élte. Ezt köve­tően rövidebb francia és angol uralom következett, s csak 1864 óta tartozik Görögországhoz. A sziget azonos nevű központja, amelynek kikö­tőjéből városnézésre in­dultunk. az 1953-as föld­rengéskor csaknem telje­sen elpusztult. Városnézés közben betértünk egy kis kávézóba, ahol kétféle ká-I

Next

/
Thumbnails
Contents