Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-10-10 / 42. szám
Geodakjan szerint a nemek szerinti dímorfizmus (kétalakuság) egy jellemző sajátosság fejlődésének konkrét megnyilvánulása. Férfiformái az evolúció későbbi szakaszaival, női formái a korábbi alapvető, az idők távolába vesző fajtáival függ össze. Ezzel magyarázható a két nem biológiai órájának járása közötti különbség. Az emberi élet élettartama növekszik, hosszabbá válnak az emberi életet alkotó egyes szakaszok is: a méhen belüli fejlődés, a gyermekkor, az érett kor... E szakaszok a férfiak esetében hosszabbak, mint a nőknél. Geodakjan elmélete megvilágít több, közismert, ám mindeddig talányos jelenséget. Mi az oka annak, hogy a természeti csapások, háborúk, járványok idején több fiú születik? Mi az oka annak, hogy az igen öreg emberek meghatározott földrajzi helyeken élnek, gyakran korántsem olyan kedvező éghajlati viszonyok között, mint a Kaukázusban, az öregek hazájában? A válasz Geodakjan szerint a következő: a két nem léte biztosítja a faj evolúciós alkalmazkodóképességét, fokozza kitartását a létért folytatott harcban. Kedvező feltételek között az újszülöttek között több a lány, s a jegyek különbözősége, a nemeken belüli különbözőség, a dimorfizmus csökken. Rendkívüli körülmények között az újszülöttek között több a fiú, fokozódik a szóródás, a dimorfizmus egészen a ritka, gyakran torz kivételek megjelenéséig fokozódik. Az igen idős emberek például Geodakjan szerint többnyire természeti csapások, rendkívüli történelmi-társadalmi események idején születtek. Ilyenkor jóval nagyobb a gyermekhalandóság, több a torzszülött, de a szokásos átlagnál több a különlegesen életrevaló újszülött is. A nagyon öreg emberek belőlük lesznek. Vajon alkalmas-e Geodákján elmélete arra, hogy választ adjon a kérdésre, milyen is az igazi férfi és az igazi nő. Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy a természeti törvényeket nem lehet teljes mértékben alkalmazni az emberek világára. Ugyanakkor ösztönösen érezzük, hogy „a férfiúi önzésért" és „a női ravaszságért", a lelki és érzelmi jelenségekben fellelhető különbségekért végső soron a természet felelős, mely már a születés előtt az emberiség egyik vagy másik csoportjához sorol bennünket. Egészet alkotni Ha körülnézünk, számos olyan tényt vehetünk észre, melyek azt bizonyítják, hogy a nemek társadalmi megnyilvánulásaiban ugyanazok a törvényszerűségek érvényesülnek, mint a biológiában. A sportban a női rekordok általában évekkel maradnak el a férfiakétól. A munkában a férfiak jobbak az új feladatok megoldásában, különösen akkor, ha azokat nem kell az apró részletekig befejezniük. A nők ott nélkülözhetetlenek, ahol egy már ismert, elsajátított dolgot kell tökélyre vinni. Az új szakmákat általában a férfiak tanulják meg, majd átadják azt a nőknek. A kötést például a XJV. században férfiak találták fel, és e munkát századokon keresztül a férfiak privilégiumának tekintették. Azután az ügyes női kezek olyan magas szintre emelték e tevékenységet, amilyenről a férfiak még csak nem is álmodtak. Vajon ezek az évszázados törvényszerűségek napjainkban már megszűntek, s a férfiak és nők szerepet cseréltek? Vajon jogunk van-e „erősebb gyengébb nemről" — a nőkről, vagy „gyengébb erősebb nemről" — a férfiakról beszélni? — A férfi és női sajátosságok megnyilvánulását az élet szempontjából döntő, alapvető tulajdonságokban kell keresnünk, nem pedig olyan mindennapos apróságokban, amelyekre valamilyen okból gyakran irányul a figyelmünk — mondja Geodakjan. — A nő és a férfi emberi rendeltetése az, hogy kiegészítsék egymást, egységes egészet alkossanak, mely jóval életképesebb, mintha ugyanolyan számú, egyforma nemű emberből állana. A nemhez kötődő tulajdonságok nem merevedhetnek meg, nem lehetnek egyszer s mindenkorra adottak, hiszen a világ is változik körülöttünk. Tehát fölöttébb óvatosan kell használnunk a néha könnyelműen kimondott szavakat: „elnőiesedés", „elférfiasodás"... Az, hogy az új és a hagyományos családi élet szempontjából elég szokatlan feltételek között a nők többet vállalnak magukra, és jobban megbirkóznak feladataikkal, korántsem jelenti azt, hogy joguk van a büszkeség és megvetés különös keve rékével állítani magukról, hogy „ők a férfiak". Épp ellenkezőleg, ebben csak a női nem magasabb fokú adaptációs készsége, simulékonysága, tanulékonysága nyilvánul meg, vagyis azok, amelyeket kifejezetten női vonásoknak nevezünk. Másrészt, ha egy férfi nem érzi jól magát otthon, nem tudja felhasználni energiáit, nem kell megszégyeníteni, megalázni, hanem lehetőséget kell neki adni — hogy Geodakjan hasonlatát használjam — a bunda feltalálására vagy a barlang felkutatására ... Lehetséges, hogy felül kell vizsgálnunk más előítéleteinket is. Egy nö lehet határozott és nagyravágyó, nem túl hajlékony, engedékeny. Ezért még nem kell elítélni és azt hajtogatni, hogy „a nő legyen nő". Ha Geodakjan elméletéből indulunk ki, kiderül, hogy nincs miért nyugtalankodnunk. Senki sem „romlott el", sem a férfiak, sem a nők, senki sem lett rosszabb, mint azt a természet megkívánja, és végső soron meghatározza. NYINA MAKSZIMOVA FOTÓ: ARCHÍV Kinek nem szabad húst enni? Vannak olyan betegségben szenvedő emberek, akik nem tudják, hogy a húsfogyasztás súlyosbítja az állapotukat. Például azoknak nem szabadna sok és főleg zsíros, fűszeres húst enniük, akik gyomorfekélyben, epe- vagy májbántalmakban szenvednek, és ez azokra is vonatkozik, akik ingerlékenyek. De nemcsak a már említett húsételeket, hanem húslevest se, mert az extraktiv serkentő anyagok fűzéskor belekerülnek a vízbe. Azok az egyének, akik kötvényben szenvednek, ne egyenek füstölt húst és belső szerveket (máj, szív, tüdő, vese), mert ezekben sok purin van, melyből húgysav képződik. Ez köszvény esetén nagyobb mennyiségben lerakódik az ízületekbe, és görcsöket okoz. Miért árt a túlzott húsfogyasztás az egészséges embereknek? Tény, hogy ha valaki a kelleténél több húst fogyaszt, főleg olyan mennyiséget, melyet nem tud megemészteni, árt vele a szervezetének. Nemhiába tartja a közmondás: a jóból is megárt a sok. Sajnos, sokan a szükséges mennyiség kétszeresét vagy többszörösét fogyasztják, ugyanakkor nem gondolnak arra, hogy az emésztőrendszerük befogadóképessége véges, csak bizonyos mennyiséget tud feldolgozni és hasznosítani. A mértéktelenül sok húst csak részben tudja megemészteni a szervezetünk, nagyobbik része a belekben marad, és rothadásnak indul. Ha figyelembe vesszük az ezzel kapcsolatos összefüggéseket, rádöbbenünk, hogy a feleslegesen elfogyasztott sok hússal mérgezzük magunkat, és potenciálisan felgyorsítjuk az öregedésünket. Hasi panaszokat (felpuffadt has) és görcsöket érzünk. Akik mértéktelenül sok húst fogyasztanak, gyakran fáj a fejük, kedvetlenek, nem is szólva arról, hogy a túlzott húsfogyasztás köszvényt is kiválthat. A belekben bekövetkezett rothadás állandó gyulladást okozhat, és idővel a vastagbélfalon rákos daganatot hozhat létre. A vastagbél rák előfordulása sajnos, nem ritka. Egyik oka a helytelen táplálkozás is lehet. A megemésztetlen húsdarabokat a rothadást okozó baktériumok kezdik feldolgozni, és ebből kizárólag bűzös anyagok és gázok keletkeznek a belekben. Ezek felszívódhatnak a vérkeringésbe, melynek eredménye a fejfájás. A gázok felfúvódást okozhatnak (inoteorizmus), melynek az enyhítése gyógyszerekkel történik, így kerülnek be feleslegesen a szervezetünkbe a fájdalomcsillapítók, szélhajtók, görcsoldók és az emésztést könnyítő, főleg szintetikus szerek. Ésszerű táplálkozással ezeket a tüneteket — és a gyógyszerek szedését — könnyűszerrel megelőzhetnénk. Az érzékenyebb emberek esetében — akik minden elváltozásra erőteljesen reagálnak — a felfúvódás szívtáji panaszokat is okozhat. Azáltal, hogy felpuffad a hasüreg, nagyobbodik a mellkasban elhelyezkedő belső szervek körüli nyomás. Sokan megijednek, amikor szúró fájdalmat éreznek a szívük táján, mert arra gondolnak, hogy infarktust kaptak, vagy esetleg annak az „előszelét” érzik. Gyakrabban látogatják az orvost, kivizsgálásokat kémek a belgyógyásztól, és végül kiderül, hogy semmi baja sincs a szívüknek, csak a helytelen táplálkozás miatti emésztési zavaroktól szenvednek. Sajnos, nem is gondolnak arra, hogy panaszaiknak a sok húsfogyasztás az oka. Több gyógyszer szedésével kísérleteznek. tegyük hozzá: feleslegesen. Az ilyen ember kedvetlen, sokat panaszkodik. A bélben maradt húsdarabkákon elszaporodnak a rothadást okozó baktériumok, melyeknek a mérgei felgyorsíthatják az öregedési folyamatot. Ezt az elméletet Mecsnikov (1845—1916) híres orosz természettudós állította fel. Egyes szerzők nem fogadják el ezt az állítást, mégis úgy' tűnik, hogy igaz lehet. Például Medawar azt állítja, hogy' a visszatérő károsító tényezők is közrejátszanak az öregedés elindításában. Jelentősebb elváltozások is keletkezhetnek a vastagbélben, ha az említett okok miatt a nyálkahártya idült gyulladása jön létre. A magyar konyha ízei csábítóak, sok evésre késztetőek, viszont aki a jövőre is gondol, ellenáll az ízeknek, illatoknak, és hosszú ideig egészséges marad. Dr. NAGY GÉZA nö 11
