Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-10-10 / 42. szám

CSALÁDI KÖR A kutatók sokat tanulmányozták a távoli vadonokban, mindentől messze eső, elzárt helyeken, kedvező körülmények között és fenyege­tettség nélkül élő állatokat. Megfigyelték, hogy ilyen esetekben például az elefántoknál mindig egy idős. tapasztalt nőstény a vezér. Ám amint megbomlott a természet egyensúlya, kevesebb lett a táplálék, vagy ember képében megjelent a veszély, a vezetést azonnal egy hím vette át. Igaz tehát a régi, bölcs aforizma: a ház az asszonyvilága, a világ a férfi háza ... — Hova tűntek az erős, megbízható, támaszul szolgáló férfiak ? Még egy szöget sem tudnak beverni. Minden a nők vállán van. A munka meg a háztartás is... Nemritkán hallottam hasonló véleményeket fiatal lányoktól. Sokszor a lány még meg sem ismerkedett jövendőbelijével, nem tudja, hogy szőke-e vagy barna lesz, de máris meg van róla győződve, hogy az illető pipogya, segítségre szoruló, nőies alak... Ugyanez a helyzet a váláskor is, melyet napjainkban már gyakrabban kezdeményeznek a nők. A nő nemcsak az adott férfitól, volt férjétől válik el, hanem mintegy az egész férfinemtől. A lányok korábban kezdik Az esetek többségében idealizált a kép: a férfi erős, határozott, uralkodó típusú, még az sem baj, ha egy kicsit despota. A nö gyöngéd, kedves, félénk, segítségre szoruló. A kemény, erős, büszke tölgy és a törzse köré csavaro­dó, hajlékony borostyán ... Sokak sze­rint ez a plasztikus hasonlat meglehe­tős pontosan fejezi ki a férfiasság és nőiesség fogalmának lényegét. A dol­gok néha addig fajulnak, hogy a nőknek ezt tanácsolják: legalább mutassák ilyennek magukat, vigasztalják azzal az illúzióval a férjüket, hogy nélküle el­vesznének a világban. De miből indul­junk ki a kereséskor? Hol találhatjuk meg a férfiasság és nőiesség valódi mintáit? Az irodalomban? Vagy épp ellenkezőleg: a futurológiái prognózi­sokban ? Aligha véletlen, hogy a férfi-nő viszonnyal kapcsolatban is gyakran em­legetjük a természetet: „A természet arra teremtette a nőt, hogy..." „A természet arra predesztinálja a férfit, hogy ..." Ezek szerint tehát az első dolog az, hogy a kérdést biológiai szem­pontból vizsgáljuk meg. Ebben Vigen Artavazdovics Geodakjantól, a Szovjet Tudományos Akadémia egyik biológiai kutatóintézetének fömunkatársától kér­tem segítséget. Geodakjan hosszú évek óta dolgozik egy sajátságos evolúciós elmélet felállí­tásán, mely új megvilágításba helyez a nemekkel kapcsolatos számos kérdést, beleértve a legfontosabbat is: miért osztotta ketté a természet az élővilágot, az egyik félnek férfi-, a másiknak női tulajdonságokat adva. Egyáltalán miért van szükség a nemekre? A természet­kutatók leírták a férfi és női szervezet sajátosságait, lelkiismeretesen felsorol­ták az egyező és különböző jegyeket, de nem magyarázták meg, mi az oka és mi az értelme e különbségnek. A nemek szerinti kiválasztódás elmé­letét már Darwin kidolgozta, hangsú­lyozva, hogy a szépség előnyt jelent a szerelemért folyó harcban. A termé­szetben azonban sok olyan dolog van, ami ezzel nem magyarázható. Például a belső szervek felépítésének különböző­sége. Ugyancsak nyilvánvalóak, ám sok mindenben talányosak a férfiak és nők közötti biológiai különbözőségek, külö­nösen azok, melyek közvetlenül nem függenek össze az új élet születésével. Érettség tekintetében a lányok a szüle­téskor egy hónappal előzik meg a fi­úkat. Korábban kezdenek járni, beszél­ni. A későbbi években a különbség növekszik, és a serdülőkorban már eléri a két évet, majd amikor a fizikai növe­kedés befejeződik, a hármat is. Az öregség hamarabb köszönt be a nők­höz, mint a férfiakhoz. Ám a nők átlagé­letkora hosszabb. Ebből az következne, hogy az igen idős emberek között több­ségben vannak a nők. A valóságban ez éppen fordítva van. Mikor születnek az öregek? Geodakjan szerint a női tulajdonsá­gok eredete a reakciók jóval szélesebb területével és normájával függ össze, vagyis a környezetnek a nőkre gyakorolt erősebb hatásával. A környezet és a női tulajdonságok közötti erőteljes kapcso­lat a jobb adaptációs készséget, a külső világban végbemenő változásokhoz való tökéletesebb és főleg árnyaltabb alkalmazkodást biztosítja. A férfiak vá­lasza az „igen" vagy a „nem", a pusztu­lás vagy egy váratlan, zseniálisan sike­res átalakítás. Geodakjan ennek megvi­lágítására a következő példát mondja: egy és ugyanazon kedvezőtlen külső tényezőre (például arra, hogy az éghaj­lat zordabbá vált) a férfi és a nö külön­féleképpen reagál. A nőnél megvasta­godik a bőr alatti kötőszövetben a zsír­réteg, a férfi pedig felfedezi a bundát, megtanul tüzet gyújtani, lakóhelynek használja fel a barlangot. A két nem olyan, mint két szakosodott alrendszer, melyek biztosítják a biológiai faj, az egységes evolúciós rendszer szilárdsá­gát és ellenállóképességét. Az egyik alrendszer őrzi a konzervatizmust, a má­sik a változást hordozza. A férfinem lényege, hogy ők a faj „evolúciós felde­­rítöi". A férfiegyedek találkoznak elő­ször a kedvezőtlen hatásokkal. A ter­mészet rajtuk végzi „kísérleteit". A női nem az utóvédben halad, és sok min­dent készen kapva, a tökéletesség, a hibamentesség vonásait testesíti meg, ám ugyanakkor az „apróságok" kidol­gozása, az alkalmazkodás a pillanatnyi változásokhoz az ö feladatuk. nö 10 >

Next

/
Thumbnails
Contents