Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-10-10 / 42. szám

Barátaink között Lehet, hogy a férfiak is így vannak ezzel, de tény, hogy ha az asszonyok egymás között vannak, nem létezik számunkra tabu téma. Ógyallán (Hurbano­­vo), az SZNSZ városi szervezeté­nek tagjaival úgyszólván min­denről beszélgettek szerkesztő­ségünk tagjai: Nádaskyné Zá­­csek Erzsébet és Prikler László. A találkozón részt vett az SZNSZ járási bizottságának titkára Olga Szabóvá és a Csemadok helyi szervezetének elnöke Bogi Béláné is. Szó volt a munkahelyi demokrácia kiteljesedéséről, el­látási gondokról, gyerekneve­lésről, partnerkapcsolatokról, a falusi-kisvárosi életmód válto­zásairól és a bátorságról is, ami bizony még gyakran hiányzik az asszonyokból, hogy a megfelelő és főleg felelős fórumon mind­erről beszéljenek. JUDr. Zemkó Margit, a szer­vezet elnöke tájékoztatott ben­nünket életükről; elmondta, hogy jó a kapcsolatuk a város többi tömegszervezetével és a nemzeti bizottsággal is. Eddig is számos közös rendezvényünk volt, találkozásunk másnapján például egy képzőművészeti ki­állítást nyitottak meg, amely fe­lett a nőszövetség vállalt véd­nökséget. Kiveszik részüket a nyugd ijas-talá Ikozó I ebonyol ítá - sában is, amelyre októberben kerül sor. Mi, a lap szerkesztői, a hely­béliek gondjait megtetéztük a saját — lapszerkesztési, terjesz­tési — gondjainkkal. Megtalál­tuk, ami összeköt bennünket, és különösebben keresni sem kel­lett a közös hangot, a segítökészséget: barátaink kö­zött voltunk. A találkozón kisorsoltuk la­punk Kiruccanás a szigetor­szágokba című földrajzi verse­nyét. Mint ismeretes a hatfordu­lós verseny végleges sorsolásá­ba azok jutottak, akik valameny­­nyi forduló kérdéseit helyesen válaszolták meg. A szerencse az alábbi olvasóinknak kedvezett: Németh Andrásné, Oroszka (Pohronsky Ruskov) Nagy Zsuzsanna, Rima­szombat (Rim. Sobota) Bányász Ida, Lice (Licince) Bogdány Károlyné, Tardos­­kedd (Tvrdosovce) Lebó Ilona, Naszvad (Nesva­­dy) II. Helyszín: ugyanott Időpont: néhány perccel később Szokatlanul sokan várnak az egyik autóbuszra. Az indulási idő után néhány perccel már zúgolódik a tömeg. Az autó­busz ugyanis nem messze tő­lük parkol, csak vezetője hi­ányzik. Újabb néhány perc el­telte után ő is megkerül. Mire beér a megállóba, már öt-hat ismerőse ül a buszban. A várakozók többsége csendben száll fel, tűri a dol­got, de az egyik utas nem hagyja annyiban. A buszveze­tő rögtön kész a válasszal: ha a kedves utasnak valami nem tetszik, le is szállhat. Persze, nem így mondja... Az utazni kénytelen ember pedig újfent csalódottan nyugtázza kiszolgáltatottsá­gát. Eddig azt hitte, hogy a válla - lat van az utasokért, és nem fordítva. Talán tévedett Függöny Utóhang: Minden tisztele­tem a negyven éve fennálló vállalat becsületes, tisztessé­ges dolgozóié. Szerencsére ők vannak többségben. De egyre több a szembetűnő negatí­vum. És erre nem ártana oda­figyelni. És arra sem, hogy az említett pénztár hétközben reggel 7 órától 15 óráig tart nyitva, amikor az emberek többsége általában munkahe­lyén tartózkodik... A. SZABÓ LÁSZLÓ Figyelgetek Úgy tűnik a divatról eddig még nem beszéltem, pedig figyelgetem, nem lennék nő. ha nem figyel­­getném, sőt, volt idő. amikor hűen követtem. Ma is megteszem, no persze koromnak megfelelően. Hogyan is festenék derékig érő miniszoknyában, vagy cikkes-cakkos, többnyire áltátszó, mihez sem hasonlítható micsodában ?! Nem is tudom, minek nevezzem, mert öltözékhez hasonlít legkevésbé. De ha elhatároztam, hogy foglalkozom vele, tudni kívántam az eredetét. Már mint a divatnak. Az értelmező szótár szerint „az öltözködés módját irányító, koronként változó szokások összessége ". Ettől nem lettem okosabb. Szerencsémre, eszem­be jutott, hogy lapul könyvszekrényemben egy kötet, mely azt a címet viseli: A divat története. Előkotortam és megtudtam belőle, amit már úgyis tudtam; hogy a római nők tunikát viseltek, a görögök peplumot. Amit szintén megtudtam: a divat ismétlődni szokott. Tehát (képzeletem szerint): egy ősasszony élel­met szerezni lemászott a fáról. Hideg volt. fázni kezdett, nem melegítette őt a lombsátor, esetleg a bokrok közt kutatva megsebezte egy tüske, vagy egy éhes leopárd, védekezésül ösztönét követve magára kapott egy közelben heverő mamutbőrt (az előző héten ütötte le. és nyúzta meg az állatot az ősember). Nagyon jól érezte magát az állatbőr­ben az ősasszony, társával, a hozzá tartozó ősfér­­- fival új lakásba, barlangba költöztek. Legközelebb már ebben az „öltözetben" ment a forráshoz vízért. Egy éppen arra vadászgató ősember meg­rökönyödve nézett utána, és magában bizonyára ezt gondolta: „Őrült kakadu". Saját barlangjában azonban már így számolt be élettársának, a felhá­borító találkozásról: „Képzeld az a bolond nősze­mély a szomszéd barlangból mit talált ki." És elmesélte. De még hozzáfűzte:.,Nehogy utánozni merd. mert akkor..." Hogy mi történik akkor, azt már sejteni lehet, de attól a naptól kezdve egyre sűrűbben jelent meg a szomszéd barlang körül. Észrevette ezt saját élettársa (a nők szimatja egyidejű létezésükkel), csak azért is. magára öl­tött egy sokkal fényesebb, sokkal mutatósabb mamutbőrt... A férfi fantáziáját izgatni kezdte (azóta is izgatja), amit a nők öltözékük alatt rejtegetnek. Ami sejthető ugyan, de nem látható. így kezdődött. Minél több holmit szednek magukra a nők. annál hevesebb vágyat éreznek a férfiak őket abból kihámozni. Szerintem így került sor a vet­­kőztetésre. A nők ősidők óta, főleg azért öltözköd­nek. hogy vetkőzhessenek. Volt idő. amikor túlzás­ba vitték az öltözést (erényöv, abroncsszoknya, halcsontos derékfűző), fárasztó munka, és fölösle­ges időtöltés volt őket ezektől a holmiktól meg­szabadítani. A férfiak sohasem kedvelték a fárasz­tó házi munkát, figyelmükkel tehát lengébben öltözködő hölgyek felé fordultak. Mindig akadtak nők, akik megelőzték a kort. amelyben éltek. Eze­ket nevezték azután divathölgyeknek. Azt hiszem, fölösleges folytatnom, mindenki magától rájön, hogy vannak nők. akik azért öltöz­ködnek. hogy vetkőzhessenek. Olykor köldökig ér a blúz kivágása, máskor köldökig rövidül a szok­nya. És ez mind a férfiak kedvéért történik, minde­nért ők felelősek. A nőké viszont az érdem, hogy gátlásaiktól szabadulva feláldozzák magukat az emberiség fennmaradásáért. < nő 7

Next

/
Thumbnails
Contents