Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-10-10 / 42. szám
FÓRUM A cfferi hímzőasszonyok munkáiból rendeztek nemrég kiállítást az SZNSZ KB székházában. A szebbnél szebb abroszok, kendők, főkötők, népviseletek tarka színekben pompáztak. A cíferi hímzések arról voltak híresek a múltban, hogy a legigényesebb technikákat használták fel. A lenvászonra piros fonállal kivarrt motívumok később megjelentek a finomabb vásznakon, sőt a gyári tüllön is fehérben, arany vagy ezíistszállal, de más színekkel hímezve is. Ezeket régóta nagyon nagyra tartják. A párizsi, madridi vagy a budapesti világkiállításon is nagy sikert arattak. E hímzések megrendelői nemcsak a magyar királyi udvar méltóságai voltak, a spanyolok is nagyra becsülték. A cíferi asszonyok ügyes kezének híre eljutott a francia, belga nemesi családokhoz, az ő ügyes kezük hímezte a szebbnél szebb világi és egyházi holmikat, koronázási öltözeteket. Ez mindenekelőtt az 1892-ben alapított hímzömühely érdeme, melyet az akkori postamester, Hollóssi Mária hozott létre. Tanította itt a parasztasszonyokat a legbonyolultabb technikákra is, kezük munkájával díszített ruhát viselt II. Erzsébet brit uralkodó. A mostani kiállítás erre emlékeztet bennünket. GITA MIFKOVICOVÁ [Köztünk élnek A több mint 10 ezer lakosú Nagykürtös (Vefky Krtís) lakóinak régi vágya teljesült, amikor idén áprilisban a városka főutcáján megnyílt a Zdroj losonci (Lucenec) üzemének 851 -05-ös számú haltermékeket árusító csemegeboltja. Rövid idő alatt a járási székhely egyik legforgalmasabb helye lett. Az ott dolgozók vezetője Majoros Irén, több évtizedes szakmai gyakorlattal bír. — 1945-től dolgozom a kereskedelemben. Előbb Losoncon, majd Nagykürtösre költözvén is a Zdroj élelmiszerboltjában dolgoztam. Aztán a Restaurácie vendéglátóipari vállalatnál. Éveken át a nagykürtösi kórház büféjét vezettem. Innen mentem 1981-ben nyugdíjba. Alighogy belekóstoltam a nyugdíjas életbe, a vendéglátóvállalat vezetője szólt, továbbra is igényt tartanának a munkámra. Vállaltam. Egészen az elmúlt évig, amikor aztán kellemetlen félreértések miatt végleg búcsút mondtam a vendéglátóiparnak. Ám nem sokáig pihenhettem otthon, mert a Zdroj losonci üzemének igazgatója azzal keresett fel, hogy vállaljam el a megnyitásra váró csemegebolt vezetését. így ez év áprilisától újra a pult mögött állok — vázolta nagyvonalakban pályafutását Majoros Irén, aki korát meghazudtoló fiatalos lendülettel végzi munkáját. — Észrevettem, hogy rendkívül udvarias, kedves, és előzékeny a vásárlókkal. Ez még a régi kereskedelmi iskola hatásai — Csak részben — mosolyodik el Majoros Irén —, mert ez nálam elsősorban emberi tulajdonság, amit a kereskedelemben eltöltött negyvennégy év alatt jól sikerült kamatoztatnom. Sajnos, ma egyre kevesebb a mosolygó, kedves elárusítónö a pult túlsó oldalán. Attól tartok, hogy azok lányok, akik kényszerből, jobb híján jelentkeznek erre a pályára, sohasem fogják érezni ennek a szakmának a szépségeit. Én például gyerekkoromtól fogva eladónő akartam lenni, és ha újra kezdhetném, ismét csak ezt a szakmát választanám. Engem mindig boldoggá lett ez a munka. Beszélgetésünk során Majoros Irén elmondta, hogy boltvezetőként beosztottjaival, akárcsak önmagával szemben, igényes és következetes volt, nem tűrte a rendetlenséget és fegyelmezetlenséget. A szakmában eltöltött több mint négy évtized alatt egyszer sem volt leltárhiánya. — És azt sem titkolom el, hogy kényes vagyok arra, kivel dolgozom együtt — tette még hozzá. — Ahogy felkértek az itteni csemegebolt vezetésére, feltételül adtam, hogy én választom ki, kit veszek magam mellé a boltba. A megnyitás óta eltelt néhány hónap tapasztalatai azt mutatják, hogy Berky Anna és Dulebová Milena jó segítőtársak. Közös igyekezetünk eredménye, hogy ezidáig a tervezett kiskereskedelmi forgalmat havonta 5—10 ezer koronával is túlteljesítettük. Holott még vannak tartalékaink is. A jövőben hot-dogot és mihelyt megkapjuk a szükséges berendezést, hamburgert is szeretnénk árusítani. BODZSÁR GYULA EAz ítélet jogerős Az ítélethirdetéskor a vádlott még előző büntetését töltötte az Havai javító-nevelő intézetben. Most, mint többszörösen visszaeső bűnözőt lopás bűntettével vádolta az ügyész. Beigazolódott: 1989. március 3-án egy myjavai családi házból farmernadrágot és női famierzakót lopott el közel 400 Kés értékben. 1989. március 13-án, a Brezová pod Rradlomhoz tartozó Zriedlova Dolinád hétvégi házba való betöréskor onnan egy fekete-fehér televíziót, fehérneműt, zsebkést és alkohol vitt el kb. 3 ezer korona értékben. Hasonló jellegű bűncselekményekért eddig háromszor hoztak ellene elmarasztaló ítéletet. így börtönben is volt. A Senicai Járásbíróságon a 26 éves myjavai Ján Vacula a büntető tanács előtt megtagadta a vallomástételt, de tömör magyarázata szerint a nyomozás során tett vallomása mellett kitartott, mert akkor igazat mondott. A rendőrségen Vacula nem tagadta, hogy március elején meglátogatta a barátját, s a távozáskor a folyosóról elvitte az említett farmernadrágot és -zekét, melyet néhány nap múlva eladott, mivel nem volt pénze élelemre. Ugyancsak beismerte, hogy a hétvégi házból ellopta az említett tárgyakat, melyeket a közeli erdőben rejtett el. Szándékában állt ezeket is értékesíteni, de erre már nem maradt ideje. Letartóztatása után a helyszíneléskor megmutatta a nyomozó szervnek a rejtekhelyek s az ellopott tárgyakat meg is találták. A nyomozati szakvélemény igazolta, hogy a hétvégi házban rögzített ujjlenyomatok a vádlottól származnak. Maguk a sértettek is felismerték az ellopott értéktárgyakat, illetve az okozott kárt. Vacula tavaly szeptemberben szabadult a börtönből hasonló jellegű bűncselekmény miatt, de pár hónap múlva már ismét elítélték élősködésért. Most sem volt munkaviszonyban. Összességében nyolcszor volt büntetve, s a munka bizony nem volt az ínyére. lakóhelyén többször megbírságolták szabálysértések miatt. Értékelve a felhozott vallomásokat, terhelő bizonyítékokat, a bíróság hároméves szabadságvesztésre ítélte Vaculát. melyet harmadfokú javító-nevelő intézetben kell majd letöltenie. A büntetés letöltése után még egy évig lesz rendőri felügyelet alatt, hogy bizonyítsa: rendes állása és jövedelme van. Kártérítésre is kötelezték. —íkr— SWMMI I. Helyszín: a dunaszerdahelyi autóbuszállomás Időpont: valamikor szeptember elején A modern, korszerű épületben öles betűk és régi képek hirdetik, hogy 40 éves az Autóközlekedési Vállalat. A két jegypénztár egyikénél hosszú sor kígyózik, csalhatatlan jele ez az iskolaév kezdetének. A másik pénztár érthetelen okból: zárva. (A hölgy talán kávét főz, mint előző nap is a legnagyobb csúcs idején.) Lassan intéződnek a dolgok, a tömeg egyre nagyobb. Mély, megkönnyebbült sóhaj jelzi, ha valaki sikerrel végigszenvedi a sorakozás cseppet sem szívderítő perceit. Néhányan viszont bosszúsan távoznak. Bosszúságuk leggyakoribb oka, hogy az előző évben felhasznált képet ragasztották ismét igazolványukra. A pénztárnál ülő asszonyság hajthatatlan, hiába próbálják öt néhányan meggyőzni, hogy a fénykép még kifogástalan, ö szinte fölényesen dobja vissza a nyomtatványt, s kioktató modorban hozzáteszi még, hogy a személyazonosságira se tesznek használt képet... Az utazni kénytelen ember csalódottan nyugtázza kiszolgáltatottságát. Jó, a pénztárosnőnek igaza van. fogadjuk el. A nyomtatvány szövege világosan kimondja. hogy milyen fotó az elfogadható. Bersze, motoszkál bennem a kis ördög. Kíváncsiságból megnézem egy-két ismerősöm igazolványát. Néhányuk nem is titkolja, hogy használt hasonmásuk tekint rám. Kijátszották talán a marcona asszonyság éberségét, netán sikerült leplezniük a rikító bélyegzőnyomot? Nem tudom, az viszont bizonyos, hogy az ablak mögött ülők nem mondhatók következetesnek. nő 6
