Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-01-02 / 1. szám
CSALÁDI KÖR A Szlovák Nőszövetség által szervezett, nőkérdéssel foglalkozó tudományos konferencián egyre többen fogalmazták meg — nők és férfiak egyaránt: Valóban ezt akartuk ? Valóban ilyen emancipációt képzeltünk el? Természetesen nem arról van szó, hogy a napjainkban végbemenő folyamatok árnyoldalait is elemző szociológusok, pszichológusok visszaküldenének bennünket a fakanálhoz. Inkább arról: értünk perelnek, aggódnak, hogy a feltartózhatatlanul előretörő egyenjogúság társadalmi és családon belüli következményeiért túl nagy árat fizetünk, az évszázados kiszolgáltatottságot újabb kényszerek váltják föl. Vagyis a választás szabadsága helyett marad a választás kényszere! Bátran elmondhatjuk, hogy minden bizonytalanság és ellentmondás, ami jelenünkben a nők helyzetében visszatükröződik, általában összefonódik a családdal. Tény, hogy a mai családok nincsenek könnyű helyzetben. Ezért sem csodálkozhatunk azon, amit néhány előadó nyíltan vagy burkoltan megfogalmazott: amikor nökérdésröl beszélünk, valójában a családról szólunk! Mert kérdezzük csak meg: mit nyújt ma a csatád a tagjainak ? Mit nyújt ma a nőnek ? Talán soha nem volt annyira ellentmondásos a közfelfogás a családdal kapcsolatban, mint mostanában. De nemcsak a zavar sok, hanem a hamis illúzió, a hamis elvárás is. Egyre nagyobb szerepet kap a házassági kapcsolaton belül a házastársak függetlenségének, önmegvalósításának hirdetése. Ma tehát olyan szereppel biztatjuk a házasságra lépőket, hogy a házasság nem korlátozza majd egyéni ambícióikat, vágyaikat. Ez azonban a valóságban többnyire csak szerepálom marad. TÖBBLETTERHEK Kétségtelen, hogy a családi szerepek közül a legalapvetőbben a nö szerepe változott meg. A nők részvétele a társadalmilag szervezett munkában a női egyenjogúság alappillérévé vált. (Ez a tény vitathatatlan.) A legutolsó adatok szerint Csehszlovákiában a női munkaerők az összmunkaerő 46 %-át teszik ki, ami a nemzetközi összehasonlításoknál az élbolyba sorol bennünket. (Egyedül az NDK, Szovjetunió és Bulgária előzi meg hazánkat.) Az aktív női keresők a 15—55 korosztályú nők 82,8 %-át alkotják. Hazánkban a női foglalkoztatottság egyik jellemzője, hogy elérte a felső határt, és további emelése nem lehetséges. A foglalkoztatottság kiterjedése azonban nem járt minden megrázkódtatás nélkül, a női foglalkoztatás általánossá válása számos kedvezőtlen hatást is kiváltott. A nő térben és időben sokat van távol családjától. A helyzetet súlyosbítja, hogy sem mennyiségben, sem minőségben nem növekedett az állami segítség, mely a nők vállára nehezedő terheket kezdetben átvállalta, és amely a nők munkába állásával a családban és háztartásban keletkezett vákuumot volt hivatott pótolni. Nem is szólva arról a felismerésről, hogy a családot érzelmileg a nő tartja össze— a nő családban betöltött szerepe olyan specifikus szerep, amit intézményekkel helyettesíteni szinte lehetetlen. A háztartás, a gyereknevelés megmaradó terhei továbbra is — a már kereső nőkre, anyákra hárulnak. Jövedelmi viszonyaink nem engedik, hogy ne a kétkeresős család legyen a modell. A tradíciók továbbélésén túl számos körülmény közrejátszik abban, hogy az egyedül a nő többletterhe marad: általában ő a családban az alacsonyabb jövedelmű, a férj szabadidőben is kereső tevékenységet folytat stb. A túlterheltség, az időhiány, a hajszoltság, a gyak-Mérlegen ran kiélezett szerepkonfliktus (melyik legyen az első: a család avagy a munka) — személyi síkon mind azokat a kedvezőtlen hatásokat jelzik, amelyek a nők nagyarányú foglalkoztatottságából és a csekély társadalmi segítségnyújtásból erednek. A női táppénzesek állandóan növekedő aránya, a válási arányszámok, az ifjúsági bűnözés növekedése, a nehezen nevelhető gyerekek számának megduzzadása, a nevelési problémák stb. — pedig össztársadalmi síkon jelzik a kórt. Nem vált valóra az az elképzelés, hogy á nők terhein a gyermeknevelés és a háztartási munka közösségivé válása fog segíteni. Még a legkézenfekvőbbnek tartott gazdasági számítások sem váltak valóra — de ennél sokkal bonyolultabb összefüggések is jelentkeztek. A családi gyermeknevelést helyettesitő közösségi gyermeknevelés hatása a gyermek érzelmi életére nem éppen egyértelmű (negatív hatású inkább) — s itt újra csak bebizonyosodott a család pótolhatatlan szocializációs szerepe. (Természetesen hangsúlyoznunk kell, hogy ezeket a káros jelenségeket nem lehet kizárólagosan a nők foglalkoztatásával és a nem kielégítő állami segélynyújtással megokolni — szélesebb társadalmi összefüggések is belejátszanak a folyamatokba.) A HÁZTARTÁS, A SZABADIDŐ ÉS A DOLGOZÓ NŐ A mai családok egyáltalán nincsenek könnyű helyzetben — ez derül ki Zuzana Kostolná és Mária Schwarzová szociológusok jelentéséből, akik a mindennapi életünket meghatározó kötelességeket, tevékenységeket, szabadidőt stb. térképezték föl. Habár a ház, a háztartás szerepe, a férfi szerepe a családok életében jelentősen megváltozott — a nők kettős terhelése a gyakorlatban alig-alig enyhült. Elvileg persze — ezek a családi feladatok egyaránt terhelik a nőt és a férfit: de hogy néz ez ki a valóságban? Úgy, hogy ahol már senkinek nincs kötelessége, ott a nőnek még mindig vannak kötelességei! ' Az olyan tevékenységek, mint a főzés, vasalás, takarítás, bevásárlás, — még mindig a nők vállát nyomják. Annak ellenére, hogy a fiatal családok már sokkal rugalmasabban értelmezik a szerepeket, a nők még mindig háromszor annyi időt töltenek háztartásvezetéssel, mint a férfiak. Még mindig a főzés a legidőigényesebb tevékenység, amit kilencven százalékban a nők végeznek. A férfiak inkább a tradicionális férfimunkában (karbantartás stb.) segítenek be; bár a házasság előrehaladtával (az első öt évben a legkészségesebbek) a rendszeresség helyett inkább a „néha" dominál. A nők hátrányos helyzetét a háztartási munkavégzésben leginkább annak mindennapi H K jellege befolyásolja, hogy a nők nap mint nap szinte oda vannak „láncolva" a mosogatóhoz. A szolgáltatások drágák, nem minőségiek és nem kifizetődőek, vagy — egyes körzetekben — szinte teljesen hiányoznak. A fizetett szolgáltatások területén a hetvenes évektől kezdve stagnálás észlelhető: a nők a költséges és nem minőségi szolgáltatásokat saját munkájukal „váltják meg”. Az átlagcsalád, hogy napi szükségleteit ki tudja elégíteni, szinte minden erejét, energiáját, szabad idejét erre a „saját munkára" áldozza. Hazánkban az aktív kereső nők 90,2 %-a az olyan szolgáltatásokat, mint mosatás, vasaltatás, takarítás stb. alig vagy szinte egyáltalán nem használja ki. A nők kb. 55 %-a azokat a munkákat, melyeket szolgáltatásként kellene igénybe vennie, maga végzi. Nem is beszélve a bevásárlási nehézségekről, az áruhiányról, a hiányzó szolgáltatásokról — melyek igen nagy mértékben megkönnyítenék a nyolc és fél órát aktívan dolgozó nő mindennapi életét. Mi a helyzet a gyerekneveléssel? Hazánkban a hároméves vagy annál fiatalabb gyereket nevelő anyák 65,9 %-a a munkába állás után gyerekét bölcsődébe helyezi el — annak ellenére, hogy véleménye szerint a gyereknek legalább hároméves koráig személyi nevelésre van szüksége. Az apák 80,5 %-a szintén inkább a feleség otthon maradását szorgalmazná. A felvezetett adatok alapján így arra a következtetésre juthatunk, hogy azok a nők, akik nem tudják a nagyszülőkre bízni (22,6 %) a gyereket, vagy más úton nem tudják megoldani (a nők 5,7 %-a váltott műszakban dolgozik a férjével, így fölváltva vigyáznak a gyerekre) — többé-kevésbé kénytelenek (kényszerűségből) a bölcsődei'nevelést igénybe venni. A helyzetet csak bonyolítja, hogy kevés a bölcsödé, sőt több faluban, lakótelepen hiányzik. HOGYAN LESZ UTÁNUNK? Nem könnyű a mai asszonyok élete. Bizonytalanság van körülöttünk, és bizonytalan a családok belső élete is. A régi családkép helyén nem alakult ki a mai társadalom realitásait figyelembe vevő családmodell. A nők aránytalan terheit nem úgy kell csökkenteni, hogy azokat másra ruházzuk — vallják a szakemberek. A terheket megszüntetve kell a családokat ezektől megszabadítani: elsősorban a munkavállalás rugalmasságát kellene megteremtenünk, azt, hogy a kereső foglalkozások változatos formáit tegyük lehetővé a nők számára stb. Az lenne a kívánatos, hogy a kisgyerekek a családban növekedjenek — anyagilag is elismerve e munka közösségi értékét. Ezt akartuk ? — kérdezték a fölszólalók a konferencián. Nem — válaszolták is egyben. Azonban minden kudarc, csalódás, kiábrándulás dacára is hinnünk kell az egyenlő esélyek fontosságában, a nőket az alkotó és termelő munka területén is megillető emberi jogokban, s anyai szerepükhöz való jogunkban is. És a feltételekben, amelyek mindezeket majd biztosítják! NAGYVENDÉGI ÉVA Felhívás Kedves Olvasóink! Szerkesztőségünk új sorozatot indít „Mérlegen" címmel, melyhez olvasóink segítségét kérjük. A sorozatban átlagcsaládok életkereteit, egyéni és társadalmi távlatait életmódját, szociális és kereseti viszonyait, lehetőségeit szabad idejét stb. szeretnénk bemutatni. Olyan családok, házaspárok jelentkezését várjuk, akik szívesen fogadnák szerkesztőségünk látogatását otthonukban, és nem lennének ellene a személyes bemutatásnak sem. Kérdésünk: Hogyan és miből élünk? Várjuk Olvasóink jelentkezését! nö io
