Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-10-03 / 41. szám
KUCKÓ Barta Péter — Bratislava A kis bennszülött Volt egyszer egy bennszülött, akit nagy csibészségéért kirúgtak a törzsből. Nagyon egyedül lett, társat keresett. Talált is, mégpedig egy öregembert. író volt az az ember, és olyan öreg, hogy alig tudott írni. Ráadásul egy hete éhezett már, mert a szolgája éppen meghalt. Az író és a bennszülött nagyon összebarátkozott. Az ifjú mindig megosztotta zsákmányát az öreg íróval. Az öreg gondolta is magában: „Milyen jók ezek a fiatalok!" Azt akarta, hogy a fiú megokosodjon, ezért mesélt neki a gyermekkoráról, hogy milyen nyomorúságos volt. S mert a fiú hozott enni, és mindenben a segítségére volt, elmondott neki egy nagy titkot. A titok egy kincsről szólt egy nagy kincsről. S miután elmondta, meghalt. A legényke eltemette az öreget, s elindult, hogy megkeresse a kincset. Hamarosan meg is találta. Mit tett vele? Hazavitte a törzsének. Kibékült a nagyfőnökkel, az pedig a kinccsel element a fehér emberekhez, és ruhát vett érte. Mindent hozott, ami csak kellett a falu lakóinak. A kis bennszülött pedig boldogan élt, míg meg nem halt. Barta Péter Bratislava Holies Róbert — Párkány Oldalunkat újra a ti munkáitok töltik meg. Legtöbbjük — így a párkányi (Stúrovo) alapiskola Nyitnikék lapjának szerzőitől valók is — még az elmúlt iskolai év végén készült. A nyáron át, remélem mindannyian megerősödtetek testben és lélekben, s a következő hónapokban megint lesz időtök, hogy gondoljatok rovatunkra, a Kuckóra is. Várom munkáitokat. Első osztályba megyek Első osztályba megyek, Ó, de jó, elsős leszek! írni, olvasni fogok, Dolgozni is megtanulok. Első osztályba megyek, Ó, de jó, elsős leszek! Jávorcsik Mária Bacsfa (Báő) A Cervenansky Mónika — Vágsellye Párbeszéd utazás közben A buszon minden reggel nagy a lárma. Efféléket lehet hallani: — De szorosan vagyunk! —• Hát ami igaz, az igaz. — Jaj, valaki rálépett a tyúkszememre! — Mindjárt összenyomódok. — Legyenek rám tekintettel! Nemrég reggeliztem. — Ugyan. Ne siránkozzon annyit! — Miért álltunk meg ? Istenem, csak ne szálljon fel senki! — Hé, te! Ez nem ideális alkalom nyalókázásra. — Igaza van. Előbb már majdnem lenyeltem. — Meséld tovább a történetet! — Most? Örülök, hogy állok, még meséljek is? Most nem. Majd máskor. Újabb megálló. — Hála az égnek, nem szállnak fel többen! Sőt inkább le. Fék. — Hű, majdnem elestem! — Ügyetlen vagy. — Látod, én megállók a ... Puff! — Látom. Aztán eljött az utolsó megálló. Leszálltunk. Dékán Csaba Párkány nő 16
