Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-10-03 / 41. szám
Brutovszky Katalin: — Visszajöttünk a faluba egészséges természeti és helyi politikai környezet. így lehet csak, helyi lakosként, a fejlödésáramban benne maradni. (A szaktudósok azt mondják: minden helyi lakosnak hangot kell kapnia helysége ügyeiben; a lakosok a legsokoldalúbban a helyi egyletekben, szövetségekben fejezhetik ki érdekeiket. S ezeket a helyi érdekeket — leginkább a választott népképviseleti szervek reprezentánsainak, a képviselőknek és tanácstagoknak kell megismerniük és — láttatniuk.) Amihez persze azt is hozzáteszik; mindez hiábavaló, ha hiányzik a közvetlen döntés tétje és lehetősége! Munyik István képviselő: — Nagyobb kéréssel a nép nem fordul hozzánk. Évente kétszer végzünk felmérést, s általában akkor kérdeznek. A falugyűlésekre már nemigen jönnek el. Amit kérnek, kisebb dolgokat, megcsináljuk, nagyobb dolgokkal nem is fordulnak hozzánk, talán tudják, úgyse sok értelme van. Minden gyűlésre lejön a járásról a közlekedési osztály vezetője, aki az aktivistánk — elsoroljuk a problémáinkat, s ő segít, amiben tud. Hogy most rendbe rakták az útjainkat, abban nem kis része van. Nagykapos (Veiké Kapusany) sajnos messze van, nem csak földrajzilag. Megérezzük bizony, hogy nincs fölsőbb szinten egy magyar ajkú képviselőnk, aki érdemben képviselné az érdekeinket. Ott van például az üzlethálózat! Nincs egy rendes üzletünk, még egy cipőfűzőért is be kell buszozni Kapósra. Van egy vegyesbolt — ideiglenesen — a kultúrházban, s egy tejcsarnok, ahol kenyér, tej kapható, meg van egy fabódé — s ez minden. Ezer lakosra! Majoros Katalin képviselő: — Az átvágás óta Kapos van hozzánk a legközelebb, öt kilométerre. Hatalmas volt a fölzúdulás, mikor Kapósról elvitték Terebesre a kórházat. Mennyit tiltakoztunk, de nem hallgattak meg bennünket, azt mondták, így szükséges, meg korszerű, hogy a pénzeszközök ne forgácsolódjanak szét. Itt, Kapóson már csak ambuláns kezelés folyik, érdemes megnézni, milyen zsúfoltság van, mikor hetente egyszer lejön a gégész vagy a szemorvos, a gyermekrendelőkről nem is beszélve! Ha pedig valami nagyobb baj történik, Terebesre kell menni, hiszen a helmeci kórházat is jócskán leépítették — s Terebes barátok között is jó negyven kilométer. S ezekre a falvakra mindössze két mentőkocsi jut! Ha ehhez még hozzászámítjuk, hogy négy nagy üzem is van a környéken, a vajáni (Vojany) hőerőmű, a Slovnaft stb. — ahol jócskán vannak veszélyeztetett munkahelyek, s ahol a tömegbaleseteknek is megvan a maguk kockázata, mindenki elismerheti: jogos az aggodalmunk! Mert lassan, sajnos, már minden Terebesen összpontosul, s ha ügyes-bajos dolgainkat akarjuk intézni, egy egész napunk is rámegy. Az ember ebben a nagy összpontosításban-központosításban csak azt látja, hogy Terebesen egyre több az irodaépület, egyre több az íróasztal, a mi problémáink meg, ahelyett, hogy fogyatkoznának, sokasodnak. Munyik István: — A nép az utóbbi időben sokat beszél a szennyeződésről. A legutóbbi plénumon épp én kérdeztem: miért nem fizet nekünk ezért valami kártérítést Vaján? Belep a korom mindent, kipusztulnak a fák... Vagy ott az Udacs! Mikor csökken a légnyomás, bizony érezni a bűzét. Kapóson fölépítették a lakótelepeket, de szennyvíztisztítót már nem építettek melléjük. S a régi szűrő már nem bírja, minden mocsok idefolyik hozzánk. Azt mondják, megoldják, de mikor? Az ember nem látja a végét, minden annyi ideig tart. Pedig milyen szép, tiszta folyó volt, füzes partokkal, ittak is belőle, az asszonyok meg mosni jártak rá! Nagy örömünkre két éve megcsinálták a vízvezetéket, a talajvíz ugyanis erősen szennyezett, de a csatornázás még mindig nincs megoldva. Jön egy tavaszi esőzés, s úsznak a kertek, pincék! Emlegettünk mi a plénumon egy közös lefolyót, de azt válaszolták, arról ne is álmodjunk. Hol lenne arra pénz, amikor másra sincs ... Kiss Janos képviselő, a szövetkezet elnöke: — A tanács minden évben kérvényezte a vízvezetéket, a választási programba azonban sohasem került bele. Hogy megcsináltuk — a szövetkezet is hozzájárult kétszázezer koronával —, csak azt bizonyítja, hogy minden nagykapu mellett megvan az a bizonyos kiskapu. Kilencvenben, ha minden jól megy, elkezdjük az új üzletközpont építését, a költségvetést sajnos át kell dolgoznunk. Nem volt könnyű az utóbbi években a községnek. Rengeteg fiatal elment a faluból, rossz volt az ivóvíz stb. Az a helyzet az érdekérvényesítésnél, hogy a járás figyelméért meg kell harcolni. S akit kidobnak az ajtón, és nem megy be az ablakon, nos — az örökké üldögélhet a kispadon. Szopó László képviselő: — Szorgos az itteni nép, és jó vezetőink, jó „bírónk" van. Hiszen a mostani elnök alatt kapcsoltak rá bennünket a központi vízvezetékre, s építették meg az utat. De voltak lehetőségek egy évvel ezelőtt is a községfejlödésre, s azokat bizony elszalasztottuk. Most a gáz a nagy lehetőségünk. Itt húzódik a vezeték a kertek alatt. Kérelmeztük még a minisztériumban is. Brutovszky Katalin képviselő: — 1—4. osztályos iskola van a faluban, s egy jó óvoda. Csak az a baj, hogy fogy a gyerek. Én egyedül a szülőket hibáztatom 4bban, hogy sorvad az iskola. Mert ki támogassa a csicseri iskolát, ha nem mi, ki támogassa a magyar nyelvet, ha nem mi? Sokan elviszik a gyereket Kapósra, azt hiszik, ott talán különb iskolázást kapnak. Pedig járt a csicseri iskolába száznegyven gyerek is! Most két összevont osztály van, vagy harminc gyerekkel. Munyik István: —- Sajnos, a szervezetek se nagyon működnek. Három templom — három felekezeti iskola volt régen a faluban. Mindegyik állított ki színtársulatot, mutatott be színdarabot. Egészséges rivalizálás folyt közöttük. De még az ötvenes években is — virágzott itt a kultúráiét. Tánccsoport volt, énekkar; az utolsó esztrádmüsor hetvennégyben volt. Azóta semmi. Minden évben beírjuk a kultúrát a tervbe, de minden évben befullad. A nép valahogy — elfásult. Nincs, aki szervezze, irányítsa, kézbe vegye a dolgokat. Aztán meg ott a fólia, nem is tudok hirtelen olyat mondani, aki ne fóliázna. Brutovszky Katalin: — Kell a fólia, mert a fizetésből nem lehet tervezni. Én is, mikor „visszajöttem" a férjemmel, tudtam : ha valamire akarunk jutni, ezt kell csinálnunk. Én itt az üzletben 1 400-at keresek; igaz, iparit végeztem, de örülök, hogy helyben el tudtam helyezkedni. Majoros Katalin: — A férfiak többsége a szövetkezetben, a villanytelepen, a Slovnaftnál, vasútnál stb. dolgozik. De a nöknék nagy gond az elhelyezkedés, főleg középiskolával, a munkahelyek mindenütt telítettek ... Balogh Sándor, a hnb elnöke: — A központi község itt Vaján, s ez a részesedést a központi elosztásból nagyban befolyásolja. Nem vagyunk, voltunk „fejlődő község", a faluban sokáig csak beltelkekre adtak ki építkezési engedélyt — elmentek a fiatalok. Az idén már tizenhét új házhely van kimérve. De természetesen: a megélhetési, kulturális, szórakozási lehetőségeink erősen korlátozottak ... IMAGYVENDÉGI ÉVA KÖNÖZSI ISTVÁN FELVÉTELEI nő 5
