Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-09-12 / 38. szám
CSALÁDI KÖR Válások és típusok Divatos dolog manapság a nemek szempontjából beszélni a válásról. Az elemzésekben kiemelkedő helyet foglal el a nők szerepének tárgyalása a válási arányszámok alakulásában (alakításában). Valóban: mi is a helyzet e téren? A nők válási kedvének legegyszerűbb mutatója a nők részaránya a válókeresetet benyújtó házasfelek között. Ezen mutató jól tükrözi a társadalmi változásokat, a társadalmi tudat alakulását, a társadalmi közérzetet. Közismert, hogy Szlovákiában a nők aránya a válókeresetet benyújtók között szüntelenül emelkedik, különösen az utóbbi negyven év adatait figyelembe véve, 1950-ben Szlovákiában minden száz válókereset közül negyvenhármat nők nyújtottak be, '60-ban minden száz közül negyvenhetet, a hetvenes években már több mint ötvenet — a nyolcvanas években pedig ez a szám tovább növekszik. Csak illusztrációképp: hasonló fejlődés érzékelhető a szocialista tábor többi országában (jelenleg Csehországban minden száz válás közül hatvanötöt nők kezdeményeznek); az NDK-ban minden száz közül hatvannyolcat; sőt, a Szovjetunió balti köztársaságaiban minden száz javaslattevő közül hetven nő. Ezzel szemben a kapitalista országokban a nők részaránya a keresetet benyújtók között kifejezetten alacsony. (Összehasonlításképp : az USA-ban minden száz kereset közül (alig) húszat adnak be asszo- , nyok.) De térjünk vissza Szlovákiába! Rövid eszmefuttatásunkban a bratislavai és a Bratislava-vidéki populáció válási viselkedéséből indulunk ki. A nők fokozódó válási hajlandóságát nem magyarázhatjuk egyszerűen a „fokozódó" emancipációval, mint azt nálunk leggyakrabban teszik. Ha emlegetjük is ezzel összefüggésben az emancipációt, nagyon is szomorú és vulgárisán értelmezett emancipációról beszél(het)ünk. Az okokat inkább a társadalmi, gazdasági tényezők összefüggésrendszerében kell keresnünk — mindamellett természetesen ezen tényezők helye és szerepe („konstellációja") szüntelenül változik. Jórészt a következő tényezőkről van szó: 1) A nők magas foglalkoztatottsága, ezzel együtt a nők gazdasági önállósodásának növekedése 2) Társadalmilag is egyre kevésbé függnek a nők a férjtől 3) A válásból eredő társadalmi traumatizálódás csökkenése 4) Az egalitárius (egyenlőségre törekvő) elemek fölerösödése a házasságban, a patriarchális típusú kapcsolatokkal való elégedetlenség 5) A nők helyzeti előnyei — válás előtt és után; jogi, társadalmi kivételezettség (lakás, gyerekek stb. odaítélése) 6) A nők túlzott leterhelése a háztartásvezetéssel 7) A szülőkhöz való erős kötődés (támasz válás előtt és után) 8) A szexuális életet körülölelő tabuk leomlása, az ebből eredő újabb feszültségek, a nők fokozódó elégedetlensége ezen a téren. Megfigyeléseink alapján ezek az okok és tényezők alakítják, illetve határozzák meg . — ha különböző mértékben és módon is — a nők válási kedvét és válási viselkedését Szlovákiában. Típusok A felsorolt okok és tényezők figyelembevételével három válási típust különböztethetünk meg Szlovákiában: Első; Az első típust leginkább azzal jellemezhetnénk, hogy itt a legalacsonyabb a nők válási hajlandósága. A társadalmi környezetet erősen befolyásolják a tradíciók, a hagyományos normák, jelentős szerepet játszik a válás, s ezzel összefüggésben a következetes társadalmi ellenőrzés, melyek korlátozzák és szabályozzák a populáció válási viselkedését — főként az asszonyokét. A felsorolt tényezők közül nagyrészt az ötödik (a patriarchális típusú kapcsolattal való elégedetlenség) és a hetedik (kötődés a szülőkhöz) bír jelentőséggel a válási kedv erősödésében. Az asszony hosszabb idő elteltével és nagyobb megfontoltsággal dönt a válás mellett, melyet, jól tudja, környezete „megítél", illetve elítél. A házaspárok már idősebbek, mikor elválnak, s többévi házasság áll már mögöttünk. Nem riktán a család, a szőkébb környezet ellenérzésével (ellenségeskedésével) is meg kell küzdeniük. A házasság fölbomlásának valódi (nem statisztikai) okai: az alkoholizmus, a verés, erőszak, a férj brutalitása stb. Ezen válási típust mint a túlhaladott sztereotipiák elleni harcot, a patriarchális alávetettség elleni küzdelmet jellemezhetjük — s éppen ezek a jellemvonások adják meg e tipusjelenség történelmileg haladó jellegét. Ebből kifolyólag ezt a válástípust bátorítanunk, támogatnunk, könnyitenünk kell — hisz nem egyszer sziszifuszi küzdelmek után jutnak el az asszonyok odáig, hogy környezetükkel, erkölcsiségükkel dacolva — beadják a válókeresetet. Második: A második típusban a nők válási viselkedése az elsőnek szinte ellenpólusa. Az asszonyok válási kedve itt a legnagyobb. A válási hajlandóságot befolyásoló, szabályozó tényezők közül nem a családot körbenfonó tényezőkben kell keresnünk az okokat, a válásnak sokkal inkább gazdasági, társadalmi okai vannak! Például: a legmagasabb női foglalkoztatottságot, a legmagasabb migrációs arányszámokat fölmutató járási központok egyúttal a legmagasabb válási arányszámokat kimutató városok. A vidékiek inváziója a városokba, az ingázás a munka után, a magas migráció, a szubkultúrák elvesztése, a társadalmi ellenőrzés megszűnése — az asszonyoknál (főképp a fiatalabb korosztálynál, akiket mindezek a folyamatok fokozottabban érintenek) szinte válási eufóriát váltanak ki. A válást kiváltó okok között már ott szerepelnek a rossz anyagi körülmények, az anyagi különbözőségek, a rossz lakáshelyzet, a házasságon kívüli kapcsolatok stb. Ezen típusnál a házaspárok fiatalon válnak, pár évi együttélés után, kisgyermekeket hátra hagyva „csonka" családban. Itt mutatkoznak meg legélesebben a válás negatív következményei. Az ilyen típusú válások nagy részét emocionális indíttatásúkként jellemezhetnénk, elsietettnek, mikor is egyik felelőtlen kapcsolat váltja a másikat, mely majd szintén válással végződik. Harmadik: A harmadik típus a nagyvárosokra jellemző, Kassára (Kosice) és Bratislavára. Ez esetben már bizonyos fordulatot figyelhettünk meg az asszonyok válási viselkedésében. A válási hajlandóság érezhetően lanyhul, melynek természetesen többféle oka lehet. Úgy tűnik, itt a nők gazdasági, társadalmi önállósodása már magától értetődő; s a végső döntés során egyre inkább mérlegelik a várható következményeket, a rájuk váró jövőképet. A válásról főként a nagyvárosi körülmények döntenek, melyek család- és gyerekellenesek (ínséges lakáshelyzet, szolgáltatások. bölcsődék, óvodák hiánya stb.) — s jelentősen befolyásolja a tömegkomunikáció hatása, mely egyre inkább „elfogadtatja" (szalonképessé teszi) a válást. A válást kiváltó okok között egyre nagyobb szerepet kapnak a „nagyvárosi" asszonyok elvárásai, igényei. A válások nem érzelmi indíttatásúak, inkább racionális megalapozottságúak, hosszabb idő elteltével kerül rájuk „sor". A nagyvárosi nők gyerekeiket, partnereiket sem átallják a válóperes bíróság elé „citálni", és sokkal könnyebben belemennek a válásba, ha a keresetet „véletlenül nem ők adják be. Az elmondottak főleg a műveltebb rétegeket jellemzik, s közülük is a „törzsökös" városlakókat. A nagyvárosi válásoknak természetesen van egy másik vonulata, mikor is az asszonyok viselkedése megegyezik a második típusnál tapasztaltakkal. A nagyvárosi asszonyok válási hajlandóságának lanyhulását úgy is magyarázhatnánk, mint a férfiak aktivizálódását: erőre kapnak, hogy kikerüljenek sokéves defenzívába szorított ságukból. A leírtakból persze sokféle következtetés levonható. Mégse szeretném a férfiakat a nőkkel szembeállítani és fordítva! Nemegyszer láttam ugyanis házaspárokat szemben egymással a tárgyalótermekben — és nemegyszer fölöslegesnek tűnt megkérdezni: ki a hibás, a nő vagy a férfi? A hiba egy „harmadik" tényezőben volt csak azt a bizonyos „harmadikat" nem lehetett megidézni! Peter Guráft szociológus nő io
