Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-09-12 / 38. szám
BRAZÍLIA Elnöke JÓSÉ SARNEY LAKOSAINAK SZAMA: 138,4 millió EGY FŐRE ESŐ NEMZETI JÖVEDELEM: 1880 dollár (ez az amerikainak mindöszsze 13 százaléka) GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS: 7,4 százalék Infláció (évi átlag): 233 százalék FÖ TERMÉKEK: textil, kávé, vegyipari termékek, cement, fa, acél, gépkocsi, cipő Brazília már 1982-ben takarékossági intézkedéseket léptetett életbe: megnyirbálta az állami költségvetést, csökkentette a behozatalt. A közelmúltban — főleg a nyersanyagárak kisebb méretű emelkedése nyomán — a fejlődő országok gazdasági növekedést jegyezhettek (az átlagos ütem tavaly 3,7 százalékos volt az 1987-es 3,1 százalékoshoz képest). Brazília jelenleg határidőn belül törleszti adósságait. Jósé Sarney kijelentette, hogy az ország eleget kíván tenni a hitelezőkkel szembeni kötelezettségeknek, ám semmi esetre sem a lakosság életszínvonalának rovására. A brazil gazdaság felszínen tartása három számjegyű inflációhoz vezetett, viszont az állam évente kb. 70 milliárd dollárt fordít mintegy 800 veszteséges vállalat fenntartására. Bizonyos megoldást látnak a tekintetben az állami vállalatok magánkézbe való eladásában. Tehát alkalmazkodás, átállás, szerkezetváltás nélkül ebben az országban sem tudnak majd meglenni a jövőben. MEXIKÓ Elnöke CARLOS SALINAS DE GORTARI LAKOSAINAK SZÁMA: 79.7 millió EGY FŐRE ESŐ NEMZETI JÖVEDELEM: 2 240 dollár GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS: 4.2 százalék Infláció ( évi átlag): 150 százalék FÖ TERMÉKEK: élelmiszer, vegyipari és kohászati termékek, kőolaj, textil, konfekció. gépkocsi A negyvenegy éves új mexikói elnökkel szemben, aki a tavalyi júniusi választásokon a szavazatok 50,7 százalékával aratott győzelmet, sokan bizalmatlanok voltak. Rögtön hivatalba lépése után azonban — félretéve a kormány korábbi toleranciáját — erélyesen fellépett a korrupció, a spekuláció és a kábítószer-kereskedelemmel szemben. A kétkedők azonban máris felvetették, hogy néhány korrupt egyén letartóztatásával még nem csökkenti Salinas elnök az adósságokat. Tény, hogy nem látott neki nagy vehemenciával a gazdaságpolitika megreformálásának, de megígérte, hogy az adósságtörlesztés feltételeit újratárgyalja a hitelezőkkel, s mindent megtesz a gazdasági növekedés érdekében. Az idén 15 millió dollárra várható a hitelek és a kamatok törlesztésének összege, ami a mexikói export értékének mintegy 70 százaléka. Jorge Castaneda ismert mexikói közgazdász szerint azonban Salinas gazdaságpolitikája elsősorban az egyszerű mexikóiakra ró újabb terheket, javulás pedig belátható időn belül nem várható. ARGENTÍNA Elnöke CARLOS SAÚL MENEM LAKOSAINAK SZÁMA: 30.6 millió EGY FŐRE ESŐ NEMZETI JÖVEDELEM: 2 070 dollár GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS: 4.3 százalék Infláció (évi átlag): 699 százalék (az idén májusig 500 százalék) FÖ TERMÉKEK: konzervipari termékek (főleg hús), gépkocsi, iparcikkek, vegyipari. nyomdaipari termékek Argentína valamikor az „ígéret földje" volt, csak úgy vonzotta az európai szegényeket. A második világháború végéig meglehetősen magas volt itt a lakosság életszínvonala. A nyolcvanas évek elején ugrásszerűen megnövekedett adósságállomány az utóbbi évek általános hanyatlása, a májusi elnökválasztás, sőt a tavaly októberben kezdődött elnökválasztási kampány országos sztrájkhoz, általános feszültséghez, a lakosság éhséglázadásaihoz és fosztogatáshoz vezettek. A gazdasági bajokért persze nem hibáztatható kizárólag a volt Alfonsin-kormány, hiszen Alfonsin hat évvel ezelőtt a katonai diktatúra örökségét, a már elhibázott gazdaságpolitikát, egy elherdált országot vett át. Tény azonban, hogy a polgári kományzat eddig nem tudta orvosolni a bajokat, bár demokráciában nem volt hiba (61 év után Alfonsin volt az első elnök, aki szabad választásokat hirdetett meg). Carlos Menem beiktatási beszédében mindent megígért, amit az előző kormány nem tudott megadni. Többek között a korrupció felszámolását, a nemzeti felemelkedését, az emberi jogokat respektáló Argentínát. Tehát semmi új a nap alatt, és alig valami kézzelfogható. Hacsak azt nem veszszük ígéretnek, hogy még több munkát kért munkástól és a paraszttól egyaránt. Ebben a viszonylag reményteljes légkörben most mégis túl nagy a csend. A radikális Alfonsin után a peronista Menem következett, s ez sokakban felébreszti a peronizmussal szembeni bizalmatlanságot, amely kétszer is a katonai diktatúra előtt egyengette az utat, feljogosítva a hadsereget a „rend helyreállításának történelmi feladatára". A következményeket ismerjük: „eltűntnek nyilvánítva" mintegy 30 ezer áldozat. Az argentin fegyveres erők jellege és hagyományai, valamint a legutóbbi két évben lezajlott négy komoly katonai zendülés aggodalomra ad okot. Az elnökválasztás körül persze felforrósodtak az események: Alfonsin veresége, zavargássorozat, az ostromállapot kihirdetése, eközben bizonyos engedmények a katonaságnak stb. A felelősség pedig most Carlos Menemé, hogy a peronizmusból — melyben egyaránt benne foglaltatik a jó és a rossz —, ne a történelem kerekének visszafordítását, hanem a gazdasági és a társadalmi felemelkedés alternatíváját válassza. (friedlich) ‘2 «2 MARÍA BRASSESCO: „A kilátástalanság szembe állít a törvénnyel” Nemrégiben hazánkban járt MARÍA 1NES BRASSESCO, az Argentin Nöszövetség (Union de mujeres la Argentinas) főtitkára, akit az argentin hétköznapokról kérdeztem. — Hogyan alakult a politikai helyzet Argentínában a májusi választások után ? — Május 14-én a peronista Carlos Sail/ Menemre. egyik legszegényebb tartományunk. Lm Rioja kormányzójára szavazott az ország fele. Az elnökválasztás ilyen kimenetele gyakorlatilag uzt tükrözi, hogy a nép elégedetlen volt A Ifonsin elnök polgári demokratikus kormányzásával, mert nem tudta kivezetni az országot a válságból, tehát csalódott benne, s a peronista győzelem a radikálisok kritikájával egyenlő. Ami a május 14-e utáni helyzetet illeti: a kormány egyes további gazdasági intézkedéseire a nép tüntetésekkel válaszolt. Afonsin gazdaságpolitikája odáig vezetett. hogy ma az országban 10 milliónyian a nyomor szintjére süllyedtek és 2 millió a munkanélküli. A bérek alacsnvak, havi 20—30 százalék között mozog az infláció. Egyes tartományokban a családoknak nincs mit enniük. így először az éhséglázadás előjelei mutatkoztak, s valóban, az elkeseredés odáig vezetett, hogv az emberek sok helyütt betörtek az élelmiszerboltokba, önkiszolgálókba. Ekkor a zavargássorozat miatt a kormány (radikális és peronista szárnya egybehangzó jóváhagyásával) ostromállapotot hirdetett meg. A zavargásokat megtorló intézkedések követték, melyeknek 15 halálos áldozata volt (köztük 3—4 nyolc-ki lene éves gyermek). több száz volt a sebesült és több mint 2 000 a letartóztatott. A lakosság politikai üldöztetésnek, zaklatásnak van kitéve, mert a hivatalos változat szerint a zavargásokat nem az éhség, hanem a baloldaliak bujtogatása okozta. A nyomort enyhítendő a szegények számára közös konyhákat kezdtünk szervezni, viszont a szolidaritásból tartósan nem élhet meg a nép. ezt az állapotot nem lehet sokáig konzerválni. — Mit ígér Carlos Menem ? — Tulajdonképpen alig van különbség — egyelőre — a két kormány politikája között. A mostanra kialakult helyzet nálunk a kapitalista rendszer mélységes válságát tükrözi. Adósságaink révén elsősorban az Egyesült Államoktól függünk, amelynek az a terve, hogy újabb hitelekkel és tőkekivitellel a kapitalizmus újabb, modernebb modelljét teremtse meg nálunk. Ez természetesen meggyorsítja a társadalmi rétegek ixzlarizációját, egyúttal törvényszerűen megnyirbálja a demokráciát is. Ha pedig a nép békétlenkedne. akkor bármikor mozgósítható, megtorló erőként alkalmazható a hadsereg. Teljesen érthető, hogy a kormány számít a lakosság ellenállására, szervezkedésére. harcára. Amíg a jelenlegi gazdasági terv lesz érvényben, nem is lehet másként. — Ón szerint ebből u helyzetből milyen kiút van 2 — Számunkra egyetlen kiút van: kialakítani egy politikai (tehát nem forradalmi) alternatívát. Csak ez vezethetné ki az országot a jelenlegi válságból. Ez pedig még pontosak ban azt jelenti, hogy a különböző baloldali erők egységre lépjenek és egy politikai f elszabadító programmal álljanak ki. — A nőknek ebben núlyen szerepük lennelehetne ? — A politikai életben való részvételüknek megvan a reális alapja. Részt vesznek a politikai pártok, a szakszervezetek (rendkívül erősek Argentínában — a szerk.) munkájában. a termelés, a kultúra, a tudomány irányításában. A parlamentben hat képviselőnő van csupán, ami 1,5 százalékos arányt jelent. Egyelőre úgy tűnik, hogv elég jó a képviseletünk a politikai pártokban, viszont a felsőbb államirányitási szervekben nem kívánatosak a nők. — A jelenlegi gazdasági, politikai, társadalmi helyzet hogyan hat az átlagcsaládra hazájában 7 — Már maga a nő helyzete a családban attól függ. hogy melyik társadalmi réteghez tartozik. Nem is olyan rég. amikor még A rgem ina reményteljesen fejlődő ország volt, a középrétegekhez tartozó család kétgyermekes volt, a társadalmi ranglétra alsóbb fokain a sokgyerekes család dominál ma is. A gyermekek nevelése és az iskoláztatásuk gondja egyébként mindig is az anya dolga volt. Azon voltak — még a munkáscsaládokban is. persze ott. ahol ezt a jövedelem lehetővé tette —, hogy gyermekeik kijárják az iskolát, sőt egyetemei végezzenek. Ez ma már egyre nehezebb. Hogy a családok életszínvonala ne süllyedjen tovább, a hagyománnyal ellentétben ma a nőknek is munkát kel! vállalniuk. Sokat és alacsony bérért dolgoznak. Ugyanakkor nálunk nincsenek bölcsődék, óvodák, vagy napközik, ahol elhelyezhetnék gyermekeiket. Mindennek súlyos társadalmi következményei vannak: a gyermekek felügyelet nélkül maradnak, jóformán csak az utca neveli őket, nő az erőszakos cselekedetek száma, terjed az alkoholizmus, a prostitúció, a kábítószerezés és a kábítószer-kereskedelem. Elég nagy arányban nőtt a csecsemőhaluntlóság is. Olyan betegségek ütötték fel ismét a fejüket, amelyekről azt hittük, hogy véglegesen leküzdöttük őket, például a torokgyík. Ez megintcsak gazdasági problémákra vezethető vissza, hiszen roszszabb lett az egészségügyi ellátás. Nálunk most hivatalosan 30 százalékos az írástudatlanság. ami azonban a nőket illeti, ez az arány még magasabb. Rosszabbodott a lakáshelyzet is. Érthető, hogy a lakosság lázadozik, önkényesen vesz birtokba telkeket. Kilátástalan helyzete miatt végül is szembe kerül a törvénnyel. — Ón, ugye, volt általános iskolai pedagógus, szociális dolgozó, most az Argentin Nőszövetség főtitkára és szakszervezeti tisztségviselő és persze, családanya, egy fiú édesanyja. Hogy an szánta rá magát erre, az élete során mindig is több síkon mozgó, sokrétű munkára ? — Azt hiszem, hogy elsősorban szociális érzékem, a társadalmi igazságosság iránti érzékem és politikai érdeklődésem a hajtóerőm: az az elvem, hogy az ember ne csak a két kezével termeljen javakat és így érjen el bizonyos célokat, hanem gondolkodjon a világ dolgairól, legyen véleménye, bizonyos politikai meggyőződése és igyekezzen gyógyírt találni a bajokra. FRIEDRICH MAGDA nő 9
