Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-01-02 / 1. szám

ahol 8 család 200 lovat nevel, s ezen a területen tartják áprilistól október közepéig a kolhoz több mint 7 00Ö juhát is. Kopár, sziklás hegyek között visz az utunk, már az aszfalt is elfogyott alólunk, köves, kavicsos terepen haladunk a csörgedező, tiszta vizű hegyi patak mellett. A hegyoldalakon juhnyájak legelésznek, velünk szemben egy ménes vágtat. .. Autónk egy magányosan álló ház előtt fékez. Az udvaron egy öszvér egy Moszkvics társaságában kecskék álldogálnak. Mindez az itteni élet nélkülözhetetlen velejárója ... A házi­gazda ... a kolhoz dolgozója — Makazat Maatov és felesé­ge. Nadira fogad, de pillanatok alatt benépesedik az udvar; gyerekek, menyek, vök, unokák serege vesz körül bennünket. Az öregek kirgizül üdvözölnek, de a fiatalokkal oroszul is szót válthatunk. Az udvaron a kemencében házikenyér sül, olyasféle, mint nálunk a lepény. Az asszonynép a kiszedéséhez készül. A háziasszony a szobába invitál. Amíg a férfiak behozzák a friss kenyeret, a vajat és a mézet, addig Nadira saját dalával szórakoztat, mely arról szól, hogy a kirgiz anya legnagyobb vágya: tengernyi unoka fusson utána a hegyekbe. Nadira asszony kilenc gyermeket szült, és ez ideig tizenöt unokának örvend. Itt három gyermekének családjával élnek együtt. Az elnök asszony a Maatov gazda gondjára bízott állatok állapota felöl érdeklődik, majd terepjáró autónkkal folytatjuk utunkat. Vagy harminc kilométernyi távolságra sorompó állít meg bennünket. Határmenti övezet, tovább csak külön engedéllyel lehetne menni. Lehajtunk hát az útról; legelőn, bérceken keresztül megyünk tovább. Ibohan asszony türel­metlenül nézi az eget, a komor, szürke felhők egyre közelebb kerülnek hozzánk. — Sietnünk kell, mindjárt nyakunkon a hóvihar — mondja, s rákacsint a sofőrre, taposson a gázra. Mire elérjük a hegyi jurtát, amely mellett már ott áll a teherautó, hogy a tavasztól október közepéig kint élő juhász­családot jurtástól beköltöztesse a faluba, nagy pelyhekben hullni kezd a hó. Futunk a jurtába, de az ajtóban megtorpa­nok. Az egész jurta belsejét szőnyegek, paplan vastagságú ülőhelyek bontják. Közepén olajtüzelésű vaskályha áll, tete­jén teáskannában forr a víz. Cipőnket az ajtóban hagyjuk, s amíg az elnök asszony megbeszéli a költözködés körűimé nyeit, mi a szőnyegre ülve a kályha mellett melegszünk. Nem sok időt tölthetünk a juhpásztornál. A hó egyre sűrűbben hull, bontani kell a jurtát, mert ha a hegyekben éri a családott a hó, tavaszig ki sem mozdulhatnak innen ... H. ZSEBIK SAROLTA ♦ MEGSÜLT A KE­NYÉR. NADIRA ASSZONY ÉS LÁ­NYAI SZADBARHAN HA­­TYIMOVA PÁRTTIT­­KÁR, A KOLHOZ ELNÖKE ÉS ZU MU­RAT TANAKOVA. A TERÜLETI SPORT­­SZÖVETSÉG ELNÖ­KE A MAATOV CSA­­I ÁD \ KIRGIZ UDVAR MEGSZOKOTT LÁTVÁNYA nő 9

Next

/
Thumbnails
Contents