Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-08-08 / 33. szám
KUCKÓ SPANYOL VERSEK ÉS MESÉK GYEREKEKNEK A világjáró varázscipők sorozatban jelent meg az a nagyszerű válogatás, amely a spanyol irodalom nyolc évszázadának terméséből és népköltészetének gyöngyszemeiből nyújt ízelítőt nektek, gyerekeknek. (Móra, 1988) Juan Ramón Jiménez Platero meg én (Részlet) Platero kicsiny, bolyhos és lágy; olyan puha kívülről, mintha csupa vattából volna, s csontja se lenne. Csak szemének jáspistükre kemény, akár két fekete üvegbogár. Ha eloldom, kimegy a rétre, s orrával langyoskán simogatja a rózsaszín, égszínkék és lila kis virágokat; alig érinti őket. Szólítom kedvesen: „Platero?", odajön hozzám, s kocogása vidám, mint a kacagás, mint valami álombéli csöngettyűszó. Mindent megeszik, amit adok neki. Szereti a mandarin narancsot, a csupa ámbraszem muskotályszölöt, a lilára ért fügét, rajta a pici, kristályos mézcseppel... Gyengéd és szeretetre vágyó, akár a gyerek, akár egy kislány, de belül kemény és rideg, mint a kő. Ha vasárnap a hátán ülve végigbaktatok az alvégi utcákon, az ünneplőbe öltözött, tempós falusiak megállnak, hogy megnézzék. — Acélból van ... Az; acélból és holdezüstből. A granadai hó_ Népmese Sok-sok évvel ezelőtt élt Granadában egy arab király, Hasszán, feleségével. Fatimével. Fatime gyönyörű volt, Hasszán nagyon szerette, és minden kívánságát teljesítette. Andalúziában, ahol Granada is fekszik, mindig jó az idő, nagy meleg van, ritkán esik, és szinte sohasem havazik. A város szomszédságában hatalmas hegy emelkedik. Ez a hegy a Sierra Nevada, melynek csúcsait minden télen hó fedi, ám ez a hó tavaszra mindig elolvad. Történt pedig, hogy Hasszán uralkodása alatt csodák csodájára Granadában is havazott. Az összes hegyoldal hótól fehérlett. Ekkor Fatime mélyet sóhajtva eképpen szólt az urához; — Csodálatos így ez a táj! Sose láttam még enynyi havat. Szeretném, ha a hegyek mindig fehérek lennének! Ez sokkal szebb. De másnapra a hó elolvadt. Fatime bánatosan sirdogált, és egyre csak azt hajtogatta, hogy szeretné, ha a hegyeket mindig hó borítaná. A király nem tudta, hogyan is vigasztalhatná meg kedves feleségét. Megígérte, hogy majd eljön az a nap, amikor kérését teljesíteni fogja. De ennek a kérésnek minden eddiginél nehezebb volt eleget tennie. Az évek teltek-múltak, és hó nem esett. Csak a Sierra Nevada magas csúcsain fehérlett néha. Egy tavaszi napon azután, amikor Fatime éppen kilépett a teraszra, nagy meglepetéssel vette észre, hogy a hegyek olyan fehérek, mint a hó. Kitörő örömmel szaladt férje elé. — Miyen boldog vagyok! Újra hó borítja a hegyeket! Hasszán elmosolyodott, és így szólt; — Nem hó ez, hanem a mandulák virága. Azt akartad, hogy a hegyek mindig fehérek legyenek, és hogy kívánságodat teljesítsem, parancsomra Arábiából mandulafákat hoztak, és a közeli hegyoldalakra telepítették őket. Ettől kezdve — ahogy a monda is regéli — minden tavasszal mandulavirágtól fehérlenek a Granada körüli hegyek. Lope de Vega Ha-aj! Felkap a habtaraj Ha-aj! Felkap a habtaraj. Ha-aj! Elvisz a tengerár. Ha-aj! Sose bánom, vigyen, rábízom árva szivem, messzi az égbolt igen, nem jutok én oda már. Ha-aj! Felkap a habtaraj. Ha-aj! Elvisz a tengerár. Rab Zsuzsa fordítása Federico García Lorca Buta nóta Anyukám Ezüst leszek én, igazán. Csimotám. Megfázol ám. Anyukám. Patak leszek én. igazán. Csimotám. Megfázol ám. Anyukám Párnába hímezz engem, igazán. Csak ez kell? Hát szaporán! Weörös Sándor fordítása Púra Vázquez Neked Elhiheted! Elloptam a holdat neked! Láttam, a folyó mélyén remeg. fénysugárból gyorsan hálót vetek... Elhiheted! Itt hozom a holdat neked! Dobos Éva fordítása nő 16
