Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-08-08 / 33. szám
csőt kaphat. A munkaerő „téemkája" legalább olyan fontos, mint a gépeké, erre nem egy helyen kezdenek már rájönni. Ebbe belefér a nyugdíjasok csoportpszichiátriai előkészítése is. 4. A negyedik sík: az egészségügy. Torontóban működik egy klinika azok számára, akik formálisan belebetegedtek a nyugdíjaséletbe, például inni kezdtek. Kiscsoportos foglalkozás keretén belül, a családtagokat is bevonva foglalkoznak ezekkel az emberekkel. Viszonylag gazdaságosan meg lehetne oldani mindezt, ha működne egy olyan hálózat, amely az üzemben és a családban egyaránt segíti e kritikus élethelyzet átélését. Nagy jelentősége lehetne ebben a tömegkommunikációnak is. jgy lassan tudatosulna mindenkiben, akit érint, hogy a nyugdíjazás nem jelenti azt hogy az ember túl van mindenen. Csupán az életnek egy más területére kerül a szó szoros értelmében is: óhatatlan sérelmek érhetik a legmegbecsültebb dolgozót is, ha visszajár a munkahelyére nyugdíjasként. Vannak más munkalehetőségek, önmegvalósítási és pénzszerzési lehetőségek. Érdemes — és lehetséges is — tanulni, s a szerzett ismereteket fel lehet még használni. A szabadidő nem börtön, hanem ajándék az élettől. Hányán kezdenek például nyelvet tanulni, sőt sportolni! Mekkora öröm, s milyen fontos és hasznos dolog az unokanevelés! Rendkívüli lehetőségek forrása lehet a szabadidő, megfelelő szabadságfelfogással. Beteljesülhet például egy régi vágy valamilyen hobbi formájában, amire korábban nem volt idő. Mint minden más probléma megoldása, az ekörül felmerülő pszichés nehézségek leküzdése is teherbíróvá, többé teszi a személyiséget S az érett személyiség mások segítségére lehet. Minden nehézség pozitív kihívás tehát. Bármilyen komoly dolog a munka, nemcsak abból áll az élet. Amire nem volt lehetőség addig — épp a munka miatt —, megteremthetik a nyugdíjasévek. Csak elbújni nem szabad a problémák elől. Szembe kell nézni velük, feldolgozni önmagunkban. Hiszen az embernek annyiszor kell újra és újra felemelnie a fejét! Az idős ember nem gyengébb, hanem éppen erősebb e téren: megedzették a folytonos „fejfelemelési" kísérletei. Csehszlovákiában terjed egy olyan nézet, hogy aki még nem volt nyugdíjas, az nem is élt. Lehetséges, hogy így igaz? VERMES ÉVA Fotó: archív Kihez forduljunk? ..Tanácstalan" jeligével olvasónk azt Írja, hogy 1980-ban megözvegyült. A férjével közösen szerzett lakás képezte a hagyaték tárgyát. Olvasónk kifejezetten nem említi, de nyilván személyi tulajdonban lévő lakásról van szó, amelyre az általános örökösödési szabályok érvényesek. Ugyanis állami vagy szövetkezeti lakás esetében a házastársak közös lakásának további használati joga, illetve a lakásszövetkezetben való tagság és ezzel a szövetkezeti lakás kizárólagos használati joga is a túlélő házastársra száll át. Olvasónkat ebből a személyi tulajdont képező lakásból házassági vagyonközösség címén a fél tulajdoni rész illette meg, míg az örökséget a másik fél képezte. Minthogy az elhunytnak két fia volt, az örökséget képező fél tulajdoni rész háromfelé ment, igy ennek 1/3-át olvasónk s 1/3-át— 1/3-át a két fia örökölte. Olvasónk a saját örökrészéről lemondott a fiai javára, úgyhogy most ezek felerészben szintén a lakás társtulajdonosai lettek. Olvasónknak tehát csak a házassági vagyonközösség címén járó maradt. Olvasónk most a fiával közösen használt lakást kénytelen volt elhagyni. Azt kérdezi, hogy nem követelheti-e a tulajdonát képező felerész ellenértékét. Vagy nem követelhetné-e vissza az örökrészét képező részt, amelyről annak idején a fiai javára lemondott ? Vagy ennek az ellenértékét? Olvasónk a saját tulajdonrészét eladhatja a fiainak, mégpedig a hivatalos becsűvel megállapított mai ellenértékért (vételárért). Ha a fia erre nem volna hajlandó, akkor csak a tulajdonközösség bírósági megszüntetése jöhet tekintetbe a Polgári Törvénykönyv 142. paragrafusa alapján, amit a járásbíróságon kellene indítványoznia. Olvasónk azonban a saját örökrészét képező részt, amelyről annak idején a hagyatéki eljárás során a fiai javára lemondott, nem követelheti vissza. Ha annak idején nem követelte az örökrésze ellenértékét, és ezt nem kötötte ki a hagyatéki eljárásban, akkor ennek megtérítését sem igényelheti. Meg keli jegyezni, hogy olvasónk fia is kérheti a tulajdonközösség bírósági megszüntetését, de természetesen abban az esetben is, ha a bíróság neki ítélné az egész lakást, az olvasónk tulajdonát képező felerész ellenértékét — a hivatalos becsűvel megállapított öszszegben — olvasónk részére meg kell térítenie. Dr. BERTHA GÉZA Egészségünk védelmében Korunk járványa: az AIDS Újabban sokat hallani egy merőben új fertőző megbetegedésről, az AIDS-ről. Mint arra a betegség magyar elnevezése — szerzett immunhiány tünetcsoport — is utal, ez a kór a szervezet immunrendszerét kezdi ki, legyengítve ezzel a bennünk létező rendszert, amelynek elsődleges feladata a különböző kórokozókkal (vírusokkal, baktériumokkal) szembeni védelem megszervezése, így az olyan kórokozók, amelyek általában nem, vagy csak elvétve okoznak fertőzést, az AIDS-es betegeken végzetes elváltozásokat okozhatnak. A gyakori és súlyos lefolyású fertőzések mellett a szerzett immunhiány tünetcsoportra jellemző még olyan rosszindulatú daganatok jelentkezése is, amelyek különben csak igen ritkán fordulnak elő. Az AIDS-ben észlelhető rendkívüli daganatnövekedés oka feltehetően ugyancsak az immunrendszer szerzett zavarára vezethető vissza. A szerzett immunhiány tünetcsoport kórokozója egy (esetleg több) HTLV nevű vírus. Minden valószínűség szerint egy korábban is létező vírusról van szó, amely genetikai változás (mutáció) révén változott át emberi kórokozóvá. Maga a vírus — szerencse a szerencsétlenségben — igen érzékeny külső (fizikai és kémiai) behatásokra: gyorsan elpusztul, és a külvilágba jutva hamar elveszti fertözöképességét. Ezért sem közvetlen érintkezéssel (pl. kézfogás, érintés) sem közvetett úton (levegő, víz, élelmiszer) nem terjed. A betegségnek alapvetően kétféle terjedési módja van (fontossági sorrendben): 1. nemi érintkezéssel — főleg anális (tehát a végbélen keresztül történő) szexuális aktus útján és 2. a szervezetben kerülő fertőzött vérrel. Az utóbbi leggyakoribb formái: vérátömlesztések vagy terápiásán adott vérkészítmények útján, továbbá a maguknak intravénásán kábítószert adagolók körében, fertőzött injekciós tűk közös használata során. E két döntő terjedési módon kívül bekövetkezhet a fertőzés fertőzött anyáról az újszülöttre is a szülés alatt, esetleg az anyatejjel. Igen fontos azonban tudni, hogy a fertőzötteknek (tehát akiknek a szervezetébe bekerült az AIDS vírusa) csak kis hányadában jelentkeznek a fentebb már leírt riasztó tünetek. Több mint háromnegyed részük hosszabbrövidebb ideig tünetmentes vírushordozó marad, s így másokat megfertőzhet a már említett módokon (vér és sperma). A betegségnek ma még hatékony kezelése nincsen. Világszerte folynak kísérletek megfelelő gyógyszerek előállítására, több szer kipróbálás alatt áll, de eddig csak mérsékelt eredménnyel. Ebben a helyzetben tehát a megelőzés a döntő védekezés. Leghatásosabb persze az volna, ha védőoltásokkal tudnánk elejét venni a betegség terjedésének. A hatásos védőoltások kidolgozását illetően azonban a tudósok többsége továbbra is szkeptikus. Ezért a jelenleg is járható út a nem specifikus védekezés — a vér és vérkészítmények rendszeres ellenőrzése, és a veszélyeztetett embercsoportok, homoszexuálisok, rendszeresen vérkészítményre szorulók — pl. a vérzékenységben szenvedő betegek — és a narkomániások folyamatos szűrővizsgálata. Tisztában kell lenni emellett az anális és az orális (szájon át történő) érintkezés, valamint a gyakori partnerváltás veszélyeivel. Megfelelő védettséget biztosít a gumióvszer (kondom) rendszeres használata, ami megakadályozza, hogy a nemi érintkezés során a vírussal fertőzött vér átkerüljön az egyik partnerből a másikba. Mindezek az intézkedések és a lakosság — elsősorban a veszélyeztetett ún. rizikócsoportok — egészségügyi kulturáltsága együtt biztosíthatja, hogy korunknak ez az új betegsége ritkaságszámba menjen hazánkban. Dr. Korúcx László nő 1
