Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-07-25 / 31. szám
TÁJOLÓ KÖNYV Szerelmes földrajz Szabó Zoltán a két világháború közötti magyar irodalom népi szárnyának Írója, falukutató, A tardi helyzet és a Cifra nyomorúság ifjú szerzője, a Valóság egykori főszerkesztője 1942 egyre sötétebbé váló mindennapjaiban a magyar múlt értékeinek tudatosítására mozgósít, a szellemi honvédelem vezérli müve megírásában. Mi az, ami megmaradásunkat szolgálja? Ezt keresi a magyarság múltjában és közös hazánkban, Európában. Igazi hazánk nem csupán egy darab föld, az igazából lelkűnkben, gondolatainkban, emlékeinkben él. Az ország földrajzi behatárolása egyszerű feladat. A politika térképén ekkor már nehezebben felismerhető Magyarország helye. A szellem embereinek kötelessége hát, hogy a történelmet közelebb hozzák a földrajzhoz. Ez olykor csak látszatra sikerült. A magyar irodalom azonban maradéktalanul betöltötte ezt a feladatát. Általa az ország útlevél nélkül is bármikor beutazható. A magyar tájat Csokonai, Kölcsey. Petőfi, A- rany, Ady, Juhász Gyula, József Attila ecsetjeivel festi, miközben kortársai feladatát is meghatározza. Szabó tehát verssorokból akarja rekonstruálni az ország képét, hisz Balassitól Babitsig a kötetek sora erre lehetőséget is nyújt. Aki az országot kívánja megismerni, az a földrajzhoz fordul, de aki a hazát, az a költőhöz. Bárhogy is változik a történelem során, ez a haza változatlan marad, hisz a legjobb szellemek közös meggyőződése jut bennük érvényre. (A kötet nálunk is megvásárolható.) ZSEBIK ILDIKÓ HANGLEMEZ Lilla ■ Vincze Lillának, a Napoleon Boulevard énekesnőjének nemrég megjelént szólóalbuma több mint egy jól megszerkesztett nagylemez. Egyéni hangvételű helyzetjelentés, elmúlt és meglévő örömeink, bánataink tükre. Vélemény a korról, melynek mindannyian részesei vagyunk. Három „Napoleonos" nagylemez sikere után Lilla most elhatározta, hogy elkészít egy saját érzelemvilága szerinti zene- és szöveganyagot. Kiváló segítőtársa Karácsony János, aki a lemez zenei rendezője, a zárószámban pedig partnere. Évekkel ezelőtt a Solaris együttes egyik koncertje után egy félénk lány várta a csapatot. Elmondta, hogy tudna állandó próbatermet biztosítani, ha felveszik énekesnőnek. Így kezdődött Lillának, az akkori énektanárnönek a karrierje. Győzelem az Interpop fesztiválon, a nagydij mellé ő kapta a közönségdijat, majd állandó próbák, koncertek következtek ezután, és nagylemezek olyan számokkal, mint a Szállj velem, az Európa visszavár meg a Júlia nem akar a földön járni. Vincze Lilla többször volt az év énekesnője. Hangterjedelme csodálatos, közvetlensége ismert színpadon és azon túl is. Van mit mondania környező világunkról, van ereje figyelmeztetni, hogy egy csónakban evezünk. A lemezborító hátsó oldalának fekete-fehér fényképén nem mosolyog, mint általában a sztárok. A lemez tizenegy dalát végighallgatva megtudhatjuk miért. Ezúttal Lilla nagyon is a földön jár. Magabiztos léptekkel, olyan felemelő erővel, hogy végigszaladhat) a hideg a hátunkon szókimondásától. A számok elrendezése is segit láttatni az énekesnő céljait, véleményét. Talán nem véletlenül került egymás mellé a No more walls című szám, melyet angolul énekel, meg a Kudá igyjot oná című oroszul énekelt (mondott) szám, melynek áriái a lemez legjobb effektusai közé tartoznak. A dalokat a Napoleon Boulevard hangszerelte, részben Lilla a zeneszerző. A szövegek többségét Erdész Róbert szerezte. A lemeztasakban, mely külön dicséretet érdemel, nagyméretű poszter várja Lilla egyre szaporodó rajongóit. Legjellemzőbb életérzéseinket megelevenítve Lilla olyan lemezt készített, amilyet manapság kevesek. Ülünk a lemezjátszó előtt, és úgy érezzük, rólunk, nekünk, értünk énekel az énekesnő. Kényelmesen hallgatjuk a dalokat, de az üzenetet így is értjük. BÁRÁNY JÁNOS Én szeretek, te szeretsz... Nem tudom, nem számoltam, hány hazai rendező jeleskedik annyi nemzetközi filmfesztiválon nyert — ilyen vagy olyan — díjjal, elismerő oklevéllel stb„ mint az ötvenegy éves Dusán Hanák. dokumentumfilmes, tvés játékfilmrendező. S a legutóbbival, az idén Nyugat-Beriinben nyert Ezüst Medvével sem dicsekedhet bárki a hazai berkekben. Az Én szeretlek, te szeretsz ... az Ezüst Medvén kívül még a FIPRESCI, tehát a filmkritikusok nemzetközi zsűrijének diját is megkapta. Ez lenne hát az elégtétel idestova kilenc év hallgatás után?! A Rózsaszínű álmok (1976) neves rendezőjének összesen öt játékfilmje közül kettő egészen a közelmúltig dobozban volt. Tavaly a maradandó mélységű, előző korokat idéző elmaradottságban, a létminimum alatt élő, ám emberségüket mindvégig megőrző öregemberekről szóló, az Egy régi világ képeinek (1972) fedelén nyílt meg a zár; az idén az 1980-ban készült Én szeretlek, te szeretsz mehetett egyenesen Nyugat-Berlinbe. Helyszűke miatt talán most ne firtassuk, miért az elmaradt bemutatók, a filmek meg amúgy is önmagukért beszélnek. Ha az Én szeretlek, te szeretsz .. . kapcsán az olyan külsőségeknél időznénk, mint amilyen a környezet egyedi, a figurák bizarr volta, „kifinomult" esztétikai érzékünket bántó otrombaságuk, és a helyzet abszurditása, az egyet jelentene a felületességgel. Persze, a hősök itt valóban antihösök: vasúti postások ők, a három főszereplő. Tengenek-lengenek, botladoznak egy életen át. Mindent megtesznek boldogulásukért és boldogságukért, ám sohasem érnek célba, megfeneklenek valahol önmaguk és a környezetük zátonyán. A szeretetet, a szerelmet is ki-ki hármójuk közül egészen másként értelmezi: Pista (a lengyel Roman Klosowski játssza kiválóan) csak hajkurássza, de elérni nem tudja, hiába a sok „biztos" tipp tapasztalt kollégájától, Vincótól a tekintetben, hogyan kell egy nőt levenni a lábáról. Vinco (a jugoszláv Milan Jelié játssza) át is engedné megunt barátnőjét, Vierát (Iva Janzurová), a lány viszont, mintha csak éltető eleme lenne: inkább szenved a nőcsábász miatt. Az biztos, hogy a köpcös Pista nem egy Adonisz, de hát utóvégre Vinco sem az, és mégis . . . Pista búbánatát az alkoholba öli, ám ez sem boldogítja igazán, ugyanakkor a városi munkásszállás és a nem messzi falu közt ingázva, példásan gondoskodik idős, szklerotikus anyjáról. És minden marad a régiben .. . A túlzott naturalizmussal vádolt Hanák filmjéből egyre inkább kiderül, hogy nem kizárólag a perifériára szorult emberről szól, vagy ha igen, akkor mi mindannyian ott szorongunk, merthogy tényleg ilyenek vn gyünk. Amennyivel szegényebb a him a nyolcvanas évek vége felé készült filmek tabu-témáival (narkománia, feketézés például a Miért ? és a Bon és nyugi típusú filmekben), annyival mélyebb társadalmi-szociális összefüggéseket tár fel. annyival tökéletesebb a latens korszellem megragadásában, a szellemi és az érzelmi kielégületlenség kissé tragikus, kissé groteszk ábrázolásában. Ettől FRIEDRICH MAGDA mestermű. FOLYÓIRAT Szovjet Irodalom A Szovjet Irodalom júniusi számának csaknem a felét Anna Ahmatova emlékére készítették. A kiváló orosz költő 100 évvel ezelőtt született. Közük verseit, válogatást prózai Írásaiból, köztük az „Önéletrajzi írások"-at, tanulmányait kortársairól és a kitűnő „Naplólapok"-at. Újra és kibővítve közlésre kerül a ma már szinte Ahmatova főmüvének tekinthető Rekviem című verse, amelyet kisebb megszakításokkal 1935-től 1957-ig irt. de csak az elmúlt évben jelent meg először a Szovjetunióban. A megrendítő, nagyobb terjedelmű költemény különböző alkalmi kiadványokban bujdokolt. Rendhagyó vers, mint ahogy rendhagyó volt Ahmatova élete is. Sikeres pályakezdés a XX. század első évtizedeiben, a háborút megrendítő versben ítéli el. A forradalomtól ugyan távol tartotta magát, de nem vállalt közösséget az emigrációval sem. Október után három verseskötete jelenik meg gyors egymásutánban, hogy aztán 1925-ben eltiltsák a publikálástól; 1940-ig nem jelenhetnek meg írásai. Férjét, a költő Nyikolaj Gumiljovot 1921-ben letartóztatják, és összeesküvés vádjával kivégzik, ugyanez várna fiára is, Fagyejev közbenjárására életben hagyják. A második világháború idején az ostromlott Leningrádban marad, majd Taskentbe evakuálják. Ez idő alatt szólalhatott meg ismét, hogy 1946-ban a zsdanovi politika tíz évre eltiltsa. Csupán 1965- ben, egy évvel halála előtt, rehabilitálják. A Rekviem című verse azonban ezt követően sem jelenhet meg. Mi ez a vers? A személyi kultusz bírálata: a börtönök előtt sorakozó asszonyok, a kivégzett milliók emlékére íródott; „Ennyi fájdalomtól hegy ledőlne, nagy futó folyam megállana. De a lakat nem törik le tőle." Az eltiltások ellenére sem hallgat el: „A versírást nem hagytam abba. A versek kapcsoltak össze a korommal, népem életével. Amikor írtam, a ritmus vitt tovább, amely hazám hős történetében lüktetett. Boldog vagyok, hogy ezekben az időkben élhettem, és semmihez sem fogható események tanúja lehettem." — írja az Önmagámról röviden című vallomásában. Ahmatovát újra fel kell fedezni. Hazájában is, a magyar olvasóknak is. A folyóiratban magyar fordítói — Rab Zsuzsa és Veress Miklós — is vallanak Ahmatováról. Talán az ö lelkes munkájuk révén rövidesen napvilágot lát egy teljesebb válogatás a köttönö műveiből, mely révén végre a magyar olvasó is helyére teheti az eleddig inkább csak híréből ismert költönőt. Olvashatjuk a folyóiratban Komyej Csukovszkij nagy terjedelmű tanulmányát Ahmatova költészetéről „Ahmatova és Majakovszkij" címmel. Csukovszkij megállapítja, hogy a két jelentős költő, bár merő ellentéte egymásnak, hiszen Ahmatova a múlt költőire támaszkodik, Majakovszkij pedig a forradalmas kor szülötte, mégis mindkettő fontos küldetést teljesít, egy-egy ideált testesít meg. „Csak egymást erősítve, összeolvadva maradhatnak fenn" — irja Csukovszkij. a kitűnő kortárs író és esztéta. S leszögezi, hogy jómaga mindkettőt egyformán szereti. Mi is így vagyunk ezzel. MÉSZÁROS KÁROLY nő 18
