Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-07-18 / 30. szám
A 28. HÉT ESEMÉNYEIBŐL FTTHON: • Ignác Janák, a CSKP KB Elnökségének tagja Bratislavában fogadta dr. Rudolf Schneidert, az osztrák Creditanstalt vezérigazgató-helyettesét. A baráti légkörben lezajlott találkozón szó volt a Csehszlovák Állami Bank ausztriai kirendeltsége létrehozásának lehetőségeiről, valamint az idegenforgalom kiszélesítéséről és a korábbinál jobb, kölcsönös összehangolásáról. • Ignác Janák, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára látogatást tett a Slovosivo sósszigetí (Solary) nemesítőállomásán. • Együttes ülést tartott Prágában a szövetségi kormány elnöksége és a Szakszervezetek Központi Tanácsának Titkársága. Többek között elemezték a bérpplitikát, áttekintették a végzett munka szerinti javadalmazás elvének érvényesítését, és megtárgyalták a javadalmazási rendszer egyszerűsítését, a bérkedvezménynyújtás szabályozására vonatkozó javaslatokat. • A bratislavai Szakszervezetek Házában aktivaértekezlet volt az építők napja alkalmából, amelyen részt vett Pavel Hrivnák, a CSKP KB Elnökségének póttagja, az SZSZK miniszterelnöke. • Ivan Knotek, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára és Ignác Janák látogatást tettek a vízerőmű építkezésének bősi (Gabcíkovo) munkahelyén. KÜLFÖLDÖN: • Moszkvában elhunyt Andrej Gromiko, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének egykori elnöke, aki sok éven át a Szovjetunió külügyminisztere volt. • Mihail Gorbacsov, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára hivatalos látogatást tett Franciaországban. Tárgyalásokat folytatott Francois Mitterand köztársasági elnökkel, és beszédet mondott francia gazdasági szakemberek, diákok előtt. • Hosszú, súlyos betegség után 77 éves korában meghalt Kádár János, aki több, mint három évtizeden át állt az MSZMP élén. Milos Jakes, a CSKP KB főtitkára és Gustáv Husák köztársasági elnök táviratban fejezték ki részvétüket a Magyar Népköztársaság vezetőinek. • Bukarestben tanácskozott a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé. A tanácskozáson két dokumentumot fogadtak el: az ülésről szóló közleményt, valamint A stabil és biztonságos, a nukleáris és vegyi fegyverektől mentes Európáért, a fegyveres erők és fegyverzet, a katonai kiadások jelentős csökkentéséért című nyilatkozatot. Mihail Gorbacsov a díszvacsorán mondott beszédében úgy értékelte a tanácskozást, hogy a fontos lépést jelentett a Kelet és a Nyugat álláspontjának további közeledése felé. Emlékeztetett rá, hogy a tartós békéhez vezető út ma még nem visszafordíthatatlan. Reményét fejezte ki, hogy a Varsói Szerződés kezdeményezései hatalmas ösztönzést adnak a leszerelési tárgyalásoknak. (A CSTK felvételén a csehszlovák küldöttség tagjai láthatók.) • Phenjanban befejeződött a 13. Világifjúsági és Diáktalálkozó. A VIT-küldöttek a világ ifjúságához intézett üzenetet fogadtak el, amely az emberiség globális problémáinak a megoldására irányuló erőfeszítések fokozását sürgeti. A változás reményében Eltelt már néhány hét a Csehszlovák Nőszövetség kongresszusa óta, és lassan a résztvevők is tisztázzák magukban az ott elhangzottakat, bizonyára feltéve az egyelőre talán szónokinak ható kérdést is: és ezek után megváltozik valami? Merthogy a kongresszusi küldöttek zöme azzal a szándékkal vett részt a nagyszabású tanácskozáson, hogy tolmácsolja nőtársai tapasztalatait, észrevételeit és — úgy is mondhatnánk, panaszait. Mindezt abban a meggyőződésben, hogy a legnagyobb hiba, ha elhallgatjuk, ha nem beszélünk arról, mi az, ami a legjobban nyomja a fiatal családok vállát, mi az, amit a legjobban nélkülöznek az asszonyok nyugodt munkájukhoz, mi az, amire saját maguk is megtalálják a megoldást, és hogy mi az, amiből egyedül, a társadalom segítsége nélkül aligha találhat bárki is kiutat. Merthogy sok minden megtanulható kényszerből — azt a nők jól megtanulták. Szinte minden fiatalasszony megtanulhat varrni, hogy a konfekciógyárak helyett saját maga lássa el családját divatos és olcsó ruhaneművel. Megtanulhatja minden fiatalasszony az elfogadható háztartásvezetés „szabályait", „elméletét", és talán még azt is, hogy miként lehet „rugalmasan" reagálni a legközelebbi önkiszolgáló élelmiszerbolt mindennapi kínálatára. Megtanulhat minden fiatalasszony kiválóan főzni, sütni, mosni. Mindez rendjén is van. senki sem akarja lebeszélni a lányokat és asszonyokat a fontos háztartásvezetési „fogások" lehető legjobb elsajátításáról, hiszen háztartásvezetésre mindig szükség lesz ... Csakhogy a háztartásvezetést össze is kell valahogy hangolni a munkahelyi teendőkkel, éspedig úgy, hogy mindemellett még fussa a nők idejéből a családdal való foglalkozásra (és ezen nem csupán a családtagok részére való sütést-főzést értjük), fussa idejükből önművelésre, aktív pihenésre. De a napnak csak huszonnégy órája van! — sóhajtanak fel mind gyakrabban a nők, akik igyekeznek eleget tenni hármas szerepüknek. Vastapsot kapott a kongresszuson az a küldött, aki nem kevés iróniával ecsetelte, hogyan is fest egy mai dolgozó nő mindennapja, mi minden hiányzik ahhoz, hogy a papírforma szerint végezhesse munkehelyi kötelezettségeinek teljesítése után háziasszonyi, gyermeknevelési teendőit. Feltette a kérdést: a tudományos-műszaki fejlesztés miért nem gondol a háztartásokra ? Miért van az, hogy a háztartási kisgépek és egyéb műszaki eszközök kínálata olyan szegényes? Miért van az, hogy a panellakások mikrokonyháinak és mikrofürdőszobáinak tervezői nem veszik figyelembe a háztartási műszaki felszerelések hazai kínálatát és a háztartásvezetési gyakorlatot? A panellakásokban nincs tárolási lehetőség, és — sajnos — néhány konyhatipust úgy terveztek meg, hogy oda aligha lehet beszorítani egy nagyobb méretű hűtőszekrényt vagy mélyhűtőt Vagy vegyük csak szemügyre az automata mosógépek elhelyezési lehetőségeit a panellakásokban. A szerelők, a háziasszonyok a megmondhatói, hogy ez a háztartási munkák könnyítését szolgáló gép mennyi gondot okoz csupán elhelyezésével is, nem szólva e fontos gépek szervizének hibáiról, alkatrészellátásuk gyengéiről. És azt sem szabadna megengednünk, hogy a korszerű háztartási gépek némelyike — melyek sorából nem szabadna hogy hiányozzék a mikrohullámú sütő sem — nagyon sok család számára magas ára miatt ma még szinte elérhetetlen. Ugyancsak az árszint játszik nagy szerepet abban is, hogy ott sem használják ki az asszonyok a háztartási munkákat könnyítő szolgáltatásokat, ahol azok jó színvonalúak. És ahol még ez a lehetőség is „hiánycikk" a konyhakészre elkészített ételfélékkel együtt ? Mert azok, akik a „mikrokonyhákat" tervezték-tervezik, valószínűleg azzal számoltak-számolnak, hogy az otthon végzett háztartási teendők a szolgáltatások színvonalának állandó emelkedésével a minimálisra csökkennek. Az elképzelés szép, csakhogy a gyakorlat teljesen más. És itt nemcsak a konyhaméretről van szó, hanem — mint már utaltunk rá — elsősorban e kiskonyhák felszerelésének lehetőségeiről, az ipar háztartási műszaki cikk kínálatának szegénységéről. A nőszövetségi kongresszust megelőző napokban tartotta 14. ülését a CSKP Központi Bizottsága, melynek témája elsősorban a tudományos-műszaki fejlesztés színvonalának elemzése volt. Bírálóan szóltak ott is azokról a hibákról, melyek kiküszöbölése nélkül aligha teszünk döntő lépést afelé, hogy a műszaki fejlettség színvonalát illetően is felzárkózzunk a fejlett országokban elért színvonalhoz. E tanácskozáson, persze, nem a háztartási gépek hiánya, műszaki színvonalának elemzése szerepelt, de — amint azt a nőszövetségi kongresszusi küldöttek is felismerték és hangsúlyozták —, ez is szerves részét kell hogy képezze egész tudományos-műszaki fejlesztésünknek. A változtatás igényével szóltak a hibákról, a gyenge pontokról mindkét fórumon. A párt központi bizottságának ülésén elsősorban gépipari vállalatok, elektrotechnikai üzemek, tudományos dolgozók, műszaki fejlesztési szakemberek mondták el észrevételeiket, tették meg javaslataikat, a nőszövetségi kongresszuson pedig .munkásnők, tanítónők, főiskolai tanárok, szociológusok, mezőgazdasági dolgozók stb., olyan nők, akik egyúttal háztartást is vezetnek, és akik gyermekeket is nevelnek, akik mindezen felül még társadalmi munkát is vállalnak. Egy brnói egyetemi tanárnő fogalmazta meg rövid megjegyzésében a kongresszuson: Észre kell vennünk azt a káros jelenséget, ami immár szinte tömegesnek mondható a magasan képzett főiskolai nődolgozók (pedagógusok, kutatóorvosok) esetében; ahelyett ugyanis, hogy szabad idejükben szakképzettségüket fejlesztenék, kénytelenek szabás-varrás tanfolyamra járni, hogy éjjelente az egész családot saját maguk „öltöztessék fel" az ipar helyett. Ezekre a jelenségekre oda kell figyelnünk, mert így értékét veszítheti az a vívmány, hogy a nők szakmát tanulhatnak, hogy elméletileg ott lehetnek mindenütt, ahol a férfiak. A változtatás igényével és reményében szóltak az asszonyok a problémákról, azt is tudatosítva, hogy most, a gazdasági és társadalmi átalakítás időszakában kell a maguk részéről is mindent megtenni a hibák kijavításáért. A nők eddig sem vonták ki magukat semmilyen munkából. Részt kérnek az átalakítási feladatokból, de arra is igényt tartanak, hogy a nők élet- és munkakörülményeiről való döntési folyamatok során — minden szinten — az eddiginél jobban figyeljenek oda az illetékesek véleményükre, amit — szerencsére — mind bátrabban mondanak el ők is. PÁKOZDI GERTRÚD nö 3
