Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-07-18 / 30. szám

A 28. HÉT ESEMÉNYEIBŐL FTTHON: • Ignác Janák, a CSKP KB Elnökségének tagja Bratis­­lavában fogadta dr. Rudolf Schneidert, az osztrák Credi­tanstalt vezérigazgató-helyettesét. A baráti légkörben lezajlott találkozón szó volt a Csehszlovák Állami Bank ausztriai kirendeltsége létrehozásának lehetőségeiről, va­lamint az idegenforgalom kiszélesítéséről és a korábbinál jobb, kölcsönös összehangolásáról. • Ignác Janák, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára látogatást tett a Slovosivo sósszi­­getí (Solary) nemesítőállomásán. • Együttes ülést tartott Prágában a szövetségi kor­mány elnöksége és a Szakszervezetek Központi Tanácsá­nak Titkársága. Többek között elemezték a bérpplitikát, áttekintették a végzett munka szerinti javadalmazás elvé­nek érvényesítését, és megtárgyalták a javadalmazási rendszer egyszerűsítését, a bérkedvezménynyújtás sza­bályozására vonatkozó javaslatokat. • A bratislavai Szakszervezetek Házában aktivaérte­­kezlet volt az építők napja alkalmából, amelyen részt vett Pavel Hrivnák, a CSKP KB Elnökségének póttagja, az SZSZK miniszterelnöke. • Ivan Knotek, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára és Ignác Janák látogatást tettek a vízerőmű építkezésének bősi (Gabcíkovo) munkahelyén. KÜLFÖLDÖN: • Moszkvában elhunyt Andrej Gromiko, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének egykori elnöke, aki sok éven át a Szovjetunió külügyminisztere volt. • Mihail Gorbacsov, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára hivatalos látogatást tett Franciaországban. Tár­gyalásokat folytatott Francois Mitterand köztársasági elnökkel, és beszédet mondott francia gazdasági szak­emberek, diákok előtt. • Hosszú, súlyos betegség után 77 éves korában meghalt Kádár János, aki több, mint három évtizeden át állt az MSZMP élén. Milos Jakes, a CSKP KB főtitkára és Gustáv Husák köztársasági elnök táviratban fejezték ki részvétüket a Magyar Népköztársaság vezetőinek. • Bukarestben tanácskozott a Varsói Szerződés Politi­kai Tanácskozó Testületé. A tanácskozáson két doku­mentumot fogadtak el: az ülésről szóló közleményt, valamint A stabil és biztonságos, a nukleáris és vegyi fegyverektől mentes Európáért, a fegyveres erők és fegy­verzet, a katonai kiadások jelentős csökkentéséért című nyilatkozatot. Mihail Gorbacsov a díszvacsorán mondott beszédében úgy értékelte a tanácskozást, hogy a fontos lépést jelentett a Kelet és a Nyugat álláspontjának további közeledése felé. Emlékeztetett rá, hogy a tartós békéhez vezető út ma még nem visszafordíthatatlan. Reményét fejezte ki, hogy a Varsói Szerződés kezdemé­nyezései hatalmas ösztönzést adnak a leszerelési tárgya­lásoknak. (A CSTK felvételén a csehszlovák küldöttség tagjai láthatók.) • Phenjanban befejeződött a 13. Világifjúsági és Diák­­találkozó. A VIT-küldöttek a világ ifjúságához intézett üzenetet fogadtak el, amely az emberiség globális prob­lémáinak a megoldására irányuló erőfeszítések fokozását sürgeti. A változás reményében Eltelt már néhány hét a Cseh­szlovák Nőszövetség kongresszu­sa óta, és lassan a résztvevők is tisztázzák magukban az ott el­hangzottakat, bizonyára feltéve az egyelőre talán szónokinak ható kérdést is: és ezek után megválto­zik valami? Merthogy a kongresszusi kül­döttek zöme azzal a szándékkal vett részt a nagyszabású tanács­kozáson, hogy tolmácsolja nőtár­sai tapasztalatait, észrevételeit és — úgy is mondhatnánk, panaszait. Mindezt abban a meggyőződés­ben, hogy a legnagyobb hiba, ha elhallgatjuk, ha nem beszélünk ar­ról, mi az, ami a legjobban nyomja a fiatal családok vállát, mi az, amit a legjobban nélkülöznek az asszo­nyok nyugodt munkájukhoz, mi az, amire saját maguk is megtalál­ják a megoldást, és hogy mi az, amiből egyedül, a társadalom se­gítsége nélkül aligha találhat bár­ki is kiutat. Merthogy sok minden megta­nulható kényszerből — azt a nők jól megtanulták. Szinte minden fi­atalasszony megtanulhat varrni, hogy a konfekciógyárak helyett saját maga lássa el családját diva­tos és olcsó ruhaneművel. Megta­nulhatja minden fiatalasszony az elfogadható háztartásvezetés „szabályait", „elméletét", és talán még azt is, hogy miként lehet „ru­galmasan" reagálni a legközelebbi önkiszolgáló élelmiszerbolt min­dennapi kínálatára. Megtanulhat minden fiatalasszony kiválóan főzni, sütni, mosni. Mindez rend­jén is van. senki sem akarja lebe­szélni a lányokat és asszonyokat a fontos háztartásvezetési „fogá­sok" lehető legjobb elsajátításá­ról, hiszen háztartásvezetésre mindig szükség lesz ... Csakhogy a háztartásvezetést össze is kell valahogy hangolni a munkahelyi teendőkkel, éspedig úgy, hogy mindemellett még fussa a nők idejéből a családdal való foglalko­zásra (és ezen nem csupán a csa­ládtagok részére való sütést-fő­­zést értjük), fussa idejükből önművelésre, aktív pihenésre. De a napnak csak huszonnégy órája van! — sóhajtanak fel mind gyakrabban a nők, akik igyekez­nek eleget tenni hármas szere­püknek. Vastapsot kapott a kong­resszuson az a küldött, aki nem kevés iróniával ecsetelte, hogyan is fest egy mai dolgozó nő minden­napja, mi minden hiányzik ahhoz, hogy a papírforma szerint végez­hesse munkehelyi kötelezettsé­geinek teljesítése után háziasszo­nyi, gyermeknevelési teendőit. Feltette a kérdést: a tudomá­nyos-műszaki fejlesztés miért nem gondol a háztartásokra ? Mi­ért van az, hogy a háztartási kisgé­pek és egyéb műszaki eszközök kínálata olyan szegényes? Miért van az, hogy a panellakások mik­­rokonyháinak és mikrofürdőszo­­báinak tervezői nem veszik figye­lembe a háztartási műszaki felsze­relések hazai kínálatát és a ház­tartásvezetési gyakorlatot? A pa­nellakásokban nincs tárolási lehe­tőség, és — sajnos — néhány konyhatipust úgy terveztek meg, hogy oda aligha lehet beszorítani egy nagyobb méretű hűtőszek­rényt vagy mélyhűtőt Vagy vegyük csak szemügyre az automata mo­sógépek elhelyezési lehetőségeit a panellakásokban. A szerelők, a háziasszonyok a megmondhatói, hogy ez a háztartási munkák könnyítését szolgáló gép mennyi gondot okoz csupán elhelyezésé­vel is, nem szólva e fontos gépek szervizének hibáiról, alkatrészel­látásuk gyengéiről. És azt sem szabadna megengednünk, hogy a korszerű háztartási gépek néme­lyike — melyek sorából nem sza­badna hogy hiányozzék a mikro­hullámú sütő sem — nagyon sok család számára magas ára miatt ma még szinte elérhetetlen. Ugyancsak az árszint játszik nagy szerepet abban is, hogy ott sem használják ki az asszonyok a ház­tartási munkákat könnyítő szol­gáltatásokat, ahol azok jó színvo­nalúak. És ahol még ez a lehetőség is „hiánycikk" a konyhakészre el­készített ételfélékkel együtt ? Mert azok, akik a „mikrokonyhá­­kat" tervezték-tervezik, valószí­nűleg azzal számoltak-számolnak, hogy az otthon végzett háztartási teendők a szolgáltatások színvo­nalának állandó emelkedésével a minimálisra csökkennek. Az el­képzelés szép, csakhogy a gyakor­lat teljesen más. És itt nemcsak a konyhaméretről van szó, hanem — mint már utaltunk rá — elsősor­ban e kiskonyhák felszerelésének lehetőségeiről, az ipar háztartási műszaki cikk kínálatának sze­génységéről. A nőszövetségi kongresszust megelőző napokban tartotta 14. ülését a CSKP Központi Bizottsá­ga, melynek témája elsősorban a tudományos-műszaki fejlesztés színvonalának elemzése volt. Bí­­rálóan szóltak ott is azokról a hi­bákról, melyek kiküszöbölése nél­kül aligha teszünk döntő lépést afelé, hogy a műszaki fejlettség színvonalát illetően is felzárkóz­zunk a fejlett országokban elért színvonalhoz. E tanácskozáson, persze, nem a háztartási gépek hi­ánya, műszaki színvonalának elemzése szerepelt, de — amint azt a nőszövetségi kongresszusi küldöttek is felismerték és hang­súlyozták —, ez is szerves részét kell hogy képezze egész tudomá­nyos-műszaki fejlesztésünknek. A változtatás igényével szóltak a hibákról, a gyenge pontokról mindkét fórumon. A párt központi bizottságának ülésén elsősorban gépipari vállalatok, elektrotechni­kai üzemek, tudományos dolgo­zók, műszaki fejlesztési szakem­berek mondták el észrevételeiket, tették meg javaslataikat, a nőszö­vetségi kongresszuson pedig .munkásnők, tanítónők, főiskolai tanárok, szociológusok, mezőgaz­dasági dolgozók stb., olyan nők, akik egyúttal háztartást is vezet­nek, és akik gyermekeket is ne­velnek, akik mindezen felül még társadalmi munkát is vállalnak. Egy brnói egyetemi tanárnő fogal­mazta meg rövid megjegyzésében a kongresszuson: Észre kell ven­nünk azt a káros jelenséget, ami immár szinte tömegesnek mond­ható a magasan képzett főiskolai nődolgozók (pedagógusok, kuta­tóorvosok) esetében; ahelyett ugyanis, hogy szabad idejükben szakképzettségüket fejlesztenék, kénytelenek szabás-varrás tanfo­lyamra járni, hogy éjjelente az egész családot saját maguk „öl­töztessék fel" az ipar helyett. Ezekre a jelenségekre oda kell fi­gyelnünk, mert így értékét veszít­heti az a vívmány, hogy a nők szakmát tanulhatnak, hogy elmé­letileg ott lehetnek mindenütt, ahol a férfiak. A változtatás igényével és re­ményében szóltak az asszonyok a problémákról, azt is tudatosítva, hogy most, a gazdasági és társa­dalmi átalakítás időszakában kell a maguk részéről is mindent meg­tenni a hibák kijavításáért. A nők eddig sem vonták ki magukat semmilyen munkából. Részt kér­nek az átalakítási feladatokból, de arra is igényt tartanak, hogy a nők élet- és munkakörülmé­nyeiről való döntési folyamatok során — minden szinten — az eddiginél jobban figyeljenek oda az illetékesek véleményükre, amit — szerencsére — mind bát­rabban mondanak el ők is. PÁKOZDI GERTRÚD nö 3

Next

/
Thumbnails
Contents