Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-06-27 / 27. szám
CSALÁDI KÖR Maketteken vagy légifelvételeken a lakótelepek általában a tágasság, értelmes térbeli tagoltság képét mutatják. Lenn a földön járva azonban e nagy dimenziók az embert inkább nyomasztják. Hiányoznak az utcák, az összefüggő házsorok, a változatos homlokzatok, a kapuk mögött nem tárul föl udvar; eltűnik itt szinte minden megszokott motívum, eligazító elv, ami évszázadokon keresztül a VÁROST jellemezte. Sokan támadják a lakótelepeket, pedig, — szakembereink nagy részének véleménye szerint — kizárólag ez a városépítés ésszerű-korszerű útja; a tömeges lakásépítés GAZDASÁGOS, több ezer lakásos egységekbe való tömörítést kíván, csakis így biztosítható a megfelelő üzlet- és szolgáltatóhálózat. „Mint a méhkas. . . Fölöttem és alattam, jobbról és balról centire ugyanolyan lakásban élnek az emberek. mint én..." — írja egyik közismert írónk. Talán már ennyiből is kitűnik: a lakótelepek nem csupán valami elvont építészeti egységek, nemcsak gazdasági, építéstechnológiai beruházást jelentenek, hanem társadalmi kérdést, emberi ÉLETKERETET is, sőt — elsősorban azt. De vajon milyen ez az életkeret ? Menynyire emberi és gazdaságos ? — kérdezhetnénk. Annál is inkább, mert a fölmérések szerint a nyolcvances évek elején hazánk lakosságának egyharmada már lakótelepeken él... A „lakótelepiség" újkeletű társadalmi problémái több tudományágat foglalkoztatnak, több irányból közelíthetők. Mi most elsősorban azt vizsgáljuk, a lakótelep mint életkeret miképpen alakítja mindennapi életünket — s lakásgazdálkodást tekintve valóban azok az egyedüli üdvözítő módszerek, melyek nálunk ez idáig az elosztást jellemezték? EGYHANGÚ PANELEK Hazánkban a hatvanas évek végén, illetve a hetvenes évek elején kezdődött el a tömeges lakásépítés. A lakásellátást tekintve Csehszlovákia azonban még mindig messze elmarad a fejlett kapitalista országok mögött. A hetvenes évek eleji föllendülést, építkezési „lázt" lanyhulás követte, s csak 1980-ra értük el — az átlagszobaszámot tekintve — az 1965-ös színvonalat. (Ami viszont a szobák átlagterületének a csökkenését jelentette.) Ez ugyanis 1960-tól '87-ig 17,1 m2-ről 16,3 m2-re csökkent... Ezzel egyidejűleg az állami és szövetkezeti lakásépítés alapjává a lakótelepi, erősen tipizált, úgynevezett házgyári lakásépítés vált, a magas épületek nagy arányával. Például a fejlett gazdaságú országok között egyet sem találunk az 1984—85-ös időszakban, mely lakásainak hetven százalékát hat és fél emeletes házakból húzza föl, mint Csehszlovákia ... S legfőképp, kevés országban használják föl olyan nagy mértékben a lakásépítéshez a panelt, mint nálunk. Sőt, némely országok ismét inkább a klasszikus építőanyagok felé fordulnak. A városainkra oly jellemző, az előre gyártott elemekből, az azonos szinta fák, bokrok, virágok segíthetnének, ha valóban zöldövezetek lennének, ..ha nem öntenének le mindent betonnal" stb. Egy település szempontjából a legfontosabbak az infrastruktúra kérdései : a kommunális ellátás, a közlekedés, a különféle szolgáltatások megszervezése, végeredményben az egész településhálózat fejlesztése. Mi a helyzet e tekintetben ? Sajnos, szinte általános, hogy rendszeres időeltolódás áll fenn a lakásépítkezések és a kommunális ellátottság (és az épületek környékének para közlekedés, nincs a közelben óvoda, kevés a bölcsőde, nincsenek üzletek mindenért a „centrumba" kell szaladgálni stb. Nem alakul megnyugtatóan a családi nevelés: jobbára csupán az anyagi törődésre korlátozódik. A szülők saját adaptációs nehézségeiken is alig tudnak úrrá lenni — hogy törődhetnének hát a ki nem alakult barátságok játékadottságok, sportlétesítmények hiányától szenvedő gyermekükkel. KUCERÁK leszögezi; a lakótelepi építkezéseknél gyakran hiányzik a világos „háttér". Lokális csoport- és EMBER KONTRA magasságokból, a csupa derékszögben metszett vonalból, a hosszú magas és keskeny, szinte élükre állított lakóháztubusokból adódó egyhangúságot nem okolhatjuk meg kizárólag külföldi példákkal, külföldi hatásokkal. Hiszen a városkép, az építészet mindig egy társadalmat, és annak életmódját tükrözi! Nos, nálunk a lakótelepi építészet eleddig az emberek egyéni vágyait, elképzeléseit nemigen vette figyelembe. Mondhatnánk akár úgy is: rengeteg még az ellentmondás a kötött tervgazdálkodás előirányzatai, az egységes tervezésre késztetett építészet és a „lakás"-hoz fűződő egyéni igények, elképzelések között... JOZEF KUCERÁK szlovák szociológus írja: „Mivel a lakásokat hoszszabb időtartamra építik, sajnos, a jelenlegi lakáshelyzet a jövőt illetően sem ad okot az optimizmusra, figyelembe véve a lakáskultúrát, életmódot, életkeretet stb." A különböző takarékossági előírásoknak köszönhetően nem egy panellakásban lehetetlen használni az automata mosógépet, mosogatógépet, hűtőládát, különböző konyhai berendezéseket, sporteszközöket, a szabadidő eltöltését könnyítő berendezéseket. Mindez természetesen hosszú távon meghatározza az itt élők életmóját. A panellakások közös vonása általában a térbeli szűkösség (pici alapterületű szobák), az ezzel összefüggő ÉLETVITEL, a nagyfokú alkalmazkodás, kiszolgáltatottság stb. A lakótelepek egyhangú szürke házai között még az ott lakó is könnyen eltéved. Az ilyen telepeken már csak kosítása stb.) között. Magyarán: nem készül el időben az óvoda, iskola (vagy „túlnépesedik"), késnek a kereskedelmi létesítmények, nincsenek üzletek, és néha már elhelyezésükre, de főleg várható későbbi „terjeszkedésükre" sem hagynak elegendő területet — a közművelődést szolgáló, KÖZÖSSÉGI épületekről nem is beszélve. ..Legszörnyűbb, hogy nincs a gyermekeknek játszótér — mondja egy lakótelepi anyuka. — Egy nagy játszótér kellene, ahol az a sok gyerek elfér. Kellene egy hely, ahol szabadon mozoghatnak. Itt csak beton és piszok van. És a felnőtteknek nincs egy perc kikapcsolódásuk a zaj miatt." Városaink lakótelepeire talán az „időszakosság'' a legjellemzőbb. Az építkezések elhúzódnak, közben törmelékkupacokkal lefoglalt, funkciótlan térségek képződnek, amelyek a beköltözést követően még nagyon sokáig (nem egyszer véglegesen is) ott maradnak. JIRI MUSIL cseh szociológus fejtegeti igen meggyőzően ezt a kérdést: ..Az új lakótelepeken — írja — rengeteg olyan terület van. amelynek rendeltetése nem látható tisztán, az emberek alapjában véve nem tudják. mire szolgálnak, hogyan kell az ilyen területeken viselkedniük, mit csinálhatnak ott. (A gyerekek persze jól tudják: csak olyat, ami „rossz" és veszélyes!) Az ilyenfajta bizonytalanság (és főként a tudat, hogy nem mi ..választottuk ki", minket csak „beraktak" ide. egy teljesen ismeretlen, idegen környezetbe) — könnyen vezethet a környezettel szembeni közömbösséghez." Nevelésszociológiai szakemberek állítják: a fiatal lakótelepi családok jó részében — éppen a lakótelepi élet nehézségeinek következtében: rossz presztízsérdekek döntenek sok esetben arról, hogy az adott városban miért „oda" és „akkor" építenek egy lakótelepet — és persze a szemlélet és „gyakorlat" a városfejlődést a mennyiségi növekedéssel azonosítja. A legújabb nemzetközi városszociológiai vizsgálatok rámutatnak arra (s ezzel már a mi szociológusaink is foglalkoznak), hogy e hagyományostól eltérő települési struktúrában JELLEGZETES életforma alakul ki. Ennek az életformának talán legjellemzőbb vonása a iakáscentrizmus, azaz a családok nagy része anyagi erejét és szabadidejét is a lakásra „koncentrálja". Az okok persze sokrétűek. Közrejátszik a lakók összetétele, (főleg fiatalabb korú népességről van szó), a régi lakáshelyzethez képest MÁS, új viszonyok, a közlekedési nehézségek, a városközponttól való távolság, a művelődési és szórakozási intézmények hiánya, a környezet idegensége stb. Megfigyelhetjük: hétvégeken autókaravánok indulnak „ki" a telepekről, számos lakótelepeket pedig nadrágszíjnyi parcellák, kertecskék, víkendházak ölelnek körbe. KUCERÁK a jelenséget „privatizálásnak" nevezi, és leszögezi: „Mindez lényegében a legracionálisabb EGYÉNI válasz a leegyszerűsítve értelmezett társadalmi szükségletekre, melyekből kitörölték a konkrét embert és a konkrét érdeket. Más szóval: mostani lakáspolitikánk, mely elsősorban lakótelepeken keresztül ..realizálódik ", nem veszi figyelembe, hogy az egyik ember, egyik réteg más lakást. más környezetet kíván, mint a másik. Vagyis ez a lakáspolitika (lakáshelyzet) nem differenciál..." LAKÓTELEPI KÖRNYEZET Hő 10
