Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-06-27 / 27. szám
Mindenféle Az éjjeli gyakorlatokat sose szerették a katonák. Az előző este elmaradnak a kimaradások a katonák és a leányok nem kis bosszúságára, előkészületek történnek a gyakorlatra, kiadják a követendő parancsokat. Mert az a ronda ellenség pont az éjjel szándékozik támadni, nekünk pedig pont az éjjel kell őket megtámadnunk és megvédenünk vámsunkat. Általános a vélemény, hogy sokkal kellemesebb volna nyugodtan aludni a kaszárnyában, szépeket álmodni az otthonról, a lányokról, de sajnos, most ez elmarad. A gyakorlat azonban nem. Éjfélkor riadó, gyors parancsok, kivonulás, felvesszük a kapcsolatot az ellenséggel, amely éppen a magas domb tetején helyezkedett el, és ránk vár. Oda kell felkúsznunk tüzérségi támogatás mellett, és levernünk az ellenséget ha törik, ha szakad. így is volt. Hajnalra egy szál ellenség se maradt, nálunk meg csak egy-két könnyű sebesülés történt A győzelem teljes. Dicséret, újabb parancs: felkészülés a diadalmas hazatérésre. Indulás. Sajnos, a legénység fáradt, álmos, bosszús. A vezénylő tiszt elindítja a város felé a menetet, amelyen nem látszik a diadalittasság. Menetelésük kullogásnak ugyan nem nevezhető, de díszmenetnek sem. Érdekes, a vezérlő tiszt mintha elnéző volna a lazaság felett, mintha azt mondaná: „ Várjatok csak, majd lesz itt díszlépés is!" Már a város szélén járnak, már élénkek az utcák, sok a járókelő, amikor eIharsán a jelszó: „Díszlépés!" Díszlépés? Hisz alig húzzák a lábukat, elképesztő kegyetlenség tőlük ilyet követelni. De hát a parancs, az parancs! Valamelyest megélénkül a lépés, de ez nem olyan, mintha ünnepélyes alkalmakkor a városháza — vagy ne is említsem a lányok — előtt, vágnák ki a rezet. Ám, egyszerre váratlan esemény történik. A belváros egyik sarokháza mögül váratlanul felharsan egy induló. A rezesbanda zendített rá, és lepte meg a fáradt hadfiakat. Hej, rögvest lett ám díszmenet, csak úgy csattogott a városi kövezet. Ettől még a legálomszuszékabbak is fölébredtek volna. De nem kellett azokat felébreszteni; kint jártak az utcán, vagy az ablakhoz siettek és gyönyörködtek az üde katonaság kora reggeli parádés díszmentéjyen. Ezt a díszmenetet sokáig nem felejtették el a polgárok (különösen a lányok), de még a katonák se. Mindenki azt állítja, hogy mindez a rezesbandának köszönhető. SZABÓ ZOLTÁN Az ítélet jogerős A negyvenéves Juraj Druckert, a szlovák főváros testnevelési és rekreációs létesítményeinek szállító ügyintézőjét távoliétében a Bratislava! Városi Bíróság elítélte. A vádirat alapján a szocialista tulajdon négyrendbeli meglopása a kötelező tartásdíj kétrendbeli elmulasztása és a köztársaság illegális elhagyása volt a bűne. A vádirat 7 pontja három bűncselekmény elkövetését rótta fel Druckernek, aki mostani törvénybe ütköző tetteit a felfüggesztett szabadságvesztés próbaidejében követte el. A tárgyalás során bizonyítást nyert, hogy 1986 májusa és 1986. október 30-a között a vádlott beosztásából kifolyólag több szervezettől igazolt át megrendeléseket, illetve áruátvételt, melyeket később munkaadója a számlák szerint meg is térített, ám az áru valójában egy esetben sem került a szervezet raktárába. A könyvelési listán ezt az ún. „úton levő" áruként tüntette fel, s végül is önmaga hasznosította. így több mint félmilliós kár igazolódott be. A második vádpont szerint 1986. augusztus 15-én a bratislavai Benzinül nemzeti vállalattól 4 500 liter benzin kiutalására vett át taloncsekket, de ebből 1 621 litert a saját szükségletére használt fel. Az okozott kár közel 15 ezer korona. Ugyancsak beigazolódott, hogy 1986. szeptember 23-án vállalata nevében jogtalanul, megrendelőlap nélkül 38 ezer korona értékben vásárolt ruhaféléket a bratislavai Otex Novohradská utcai üzletében, félrevezetve a bolt dolgozóit, hogy a pénzt majd vállalata számlán átutalja. Ezt az árut szervezeténél nem adta le, hanem, értékesítette. 1986 szeptemberének végén, illetve októberének elején hasonlóan, törvénybe ütköző módon járt el, amikor 244 443,— Kős-s kárt okozott az Ústí nad Orlicí-i Perla gyapotfeldolgozó nemzeti vállalatnak, ahonnan textíliát „vásárolt". Beigazolódott az is, hogy Gbelyben élő hétéves lányára összesen 8 800,— Kős-val, s Nyitrán (Nitra) élő házasságon kívüli kétéves fiára több mint 12 ezer koronával maradt adós. Az utolsó bűncselekményt 1986 decemberében követte el, mikor egy külföldi turistaútrói nem tért vissza, s azóta illegálisan Kanadában tartózkodik. A szocialista tulajdonból való lopás bűncselekményét a bíróság a BTK 132. 5-a 1. bekezdésének c. pontja, valamint 4. bekezdésében, a kötelező eltartás elhanyagolásának bűntettét a 213. §2. bekezdésében, míg az illegális külföldön tartózkodás bűntettét a 109. 5 2. bekezdése értelmében állapította meg. Az adott minősítések után a 8-tól 15 évig terjedő szabadságvesztés kiszabása előtt a bíróság értékelte Drucker eddigi életét, a tett társadalomra való veszélyességét, a kár nagyságát, azt, hogy ez idáig háromszor volt büntetve, s mostani sorozatos törvénybe ütköző tettét a legutóbbi büntetés próbaidejében követte el. Tekintettel minderre a bíróság a legmegfelelőbbnek all évig tartó szabadságvesztés kiszabását tartotta, melyet harmadfokú javító-nevelő intézetben kell majd az elítéltnek letöltenie. A bíróság vagyonelkobzást is elrendelt, s kötelezte a vádlottat a keletkezett kár megtérítésére is. BfTjVHHifglMflTHBHWBWnHBffTIWBW'lHWIIIIIWflIBB'ByWtPWfWfiBM |—i''11"m 'in miipumnin^Hll■^ll*iiiiwl iiliiilimn—MW! nál nagyobb eséllyel, mivel a téli hónapok beutaltjai többnyire nyugdíjasok. Megfigyeltem, hogy az ismerkedés már a Jelvételi irodában kezdődik, ahol a sorban egják-tnásik nagyokat szuszog, sóhajtozik, a szivét masszírozza, pulzusát tapogatja, ekként is jelezve. hogy igencsak megérett már a-gyógykezelésre. Azután megindul az érdeklődés. hogy maga is — én is, eluralkodik a sajnálkozás, az együttérzés, sőt a bizonygatása annak, hogy nekem, mármint a másiknak, sokkal súlyosabb, fájdalmasabb ... — és lassan-lassan fonódnak a beszélgetés szálai, amelyek a kezelés négy hete alatt barátokká tehetnek sorstársakat. Nem egv kedves, meghaló példájával találkoztam a páciensi együttérzésnek, de annak is. hogy ketten, miként tudják megkeseríteni örökös zaklatással egy harmadik gyógykezelését. Most azonban nem ezekre az egyedi esetekre szeretnék kitérni, mivel a választ, a fentebb feltett kérdésre a többség magatartásából kell leszűrnöm. Oda térek hát vissza, hogy a beutaltak zöme nagyokat nyögdécsel a fürdőbe érkezvén, s bizony, a kúra lás első napjai is — a sokprocedúra, vízkúra. villanykezelés — eleinte megviselik a pácienseket. Nehézkesen mozognak, a porckopással szenvedők botra támaszkodva bicegnek a folyosón, a „szívesek” nehezen szedik a levegőt, szinte vonszolják magukat a parkban, a sétányon. De csak estig. Addig, míg a kávé házban. a gyógyfürdő kultúrtermében meg nem szólal a muzsika. Az új beutaltak eleinte iharosait reagálnak a zeneszó csábítására. A z előcsarnok puha foteljeibe süppedve lesik, mint mozog a jónép. Ők a világért se mennének! A férfiak megvetik a láncot. Csak nem fognak idős korukra bakkecskemódra ugrálni?! A nők nem az ugrálást verik meg. Őket prűdén köti az illem! Csak nem fognak férfi nélkül mulatságra menni! S ha be is ülnének zenét hallgatni, mi lenne, ha valakinek eszébe jutna felkérni őket?! Ez az ellenséges-tétova álláspont azonban lassan tímedezni kezd. A másnapi élménybeszámolók ugyanis, a táncos ismerkedési esten résztvevő szoba- és asztaltársak részéről, felcsigázzák az érdeklődést, és a következő alkalomkor már ott téblábolnak a jegyárus körül a tétovázók is: Letegyem-ne tegyem az ötkoronást az asztalra? S végül leteszi va/amenynyi. csak egy kis biztatásra várnak. Arra. hogy valaki kimondja:gyerünk, s indulnak is befelé, először félszegen. egymást noszogatva, később meg már mosolyogva ismerik he. hogy zárt társaságban. jó muzsika, cola és mirinda mellett szórakozni. láncolni a betegtársakkal se nem bohóckodás, se nem erkölcstiprás. Nem is ezen van a hangsúly. kedves páciensek. Hanem azon. hogy ha végignéz az ember a parketten, csupa vidáman szökdelö. a klaszszikus és modern táncokat mesterien ismerő párok száguldanak körbe-körbe. A félórás zenefutamokat minden szuszogás, sámlit ás nélkül bírják úgy, hogy a ftatalabbja is megirigyelhetné. Hát hová leit a sok jaj? Megszűnt minden fájdalom? Csak az hiszi el. milyen helykén, milyen lelkesen ropja a táncot gyógykezelésen a sok vérkeringési és mozgásszervi zavarral küzdő nyugdíjas, aki velem együtt látta, együtt járta. Ki gondol ilyenkor a betegséggel?! Hisz oly ritkán van alkalom valódi kikapcsolódásra! Van. aki azt sem tudja, mikor láncolt utoljára, de most kipótolja, úgy istenigazában ... Fél héttől fél tízig, mert akkor megfújják a takarodót, s bevesszük ugye a gyógyszereket .. . Másnap reggel az egyik mankóját szorongató bősz parkeltáncos szemmel láthatólag minden mozdulatnál szenvedett; rosszul aludt, heves szívdobogás kínozta, panaszolta a másik. Biztosan a tánc — próbáltam megjegyezni, de hevesen tiltakoztak: mit gondolok?! Vasárnap este ott folytatják, ahol pénteken fél tízkor abbahagyták. Ha nem tartozna a gyógykezeléshez, a doktor úr biztosan betiltaná! Szavukat tartva vasárnap este olt libegtek ők is többi ötven-száz nyugdíjas sorstársukkal a parketten. És nem riadtak vissza a legvadabb csárdástól sem. Hát ilyenek tennénk, mi hatvan körüliek. . . Ki érti ezt... ? nő 7
