Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-06-27 / 27. szám

FÓRUM

aWUM

Mi így csináljuk

Nagyszerű gyermeknapjuk volt az idén a sókszelöcei (Selice) gyerekeknek. A falu tömeg - szervezetei, mindenekelőtt a Szlovák Nőszövetség helyi szervezete úgy szervezik meg nekik ezt a napot, hogy érezzék: ez tényleg az övék.

— Mi nem is mondjuk ezt szervezésnek.

Számunkra természetes, hogy ennek az eseménynek a lebonyolítása a mi tisztünk! Játékosan, vidáman zajlik ez a nap, vetélkedők, versenyek' váltják egymást, ajándékokat, társasjátékokat veszünk az apróságoknak. Pedagógus vagyok, a harmadikosokat tanítom, s az én tanítványaim már úgy számon tartják ezt a rendezvényt, hogy folyton azt kérdezgetik: tani tó néni, mikor lesz a játszónap ... — mesélte Lengyel Katalin tanító néni, a helyi szervezet alelnöke. „

— Kimarad a gyerkőcök életéből a játék, az önfeledtség. A szülőknek meg végképp nincs idejük velük játszani. Én a gyűléseket, szervezeti összejöveteleinket arra használom fel, hogy fiatalabb tagjainkat neveljem vagy legalább okítsam. A szülők hajszás élete miatt olyan sok mindenben károsodnak a gyerekek! Figyeljünk oda jobban rájuk! Apró életük apró gondjaira ... Hajjaj, mennyi van! Egy jó érzékű pedagógus előtt megnyílnak, de nem elsősorban az anyukáknak kellene megvallani ezeket?! Sok a cigány gyerekünk, öhozzájuk még érzékenyebben kell közeledni, a családi hátterükkel meg még jobban kell törődni. Én már azt is nagy eredménynek tartom, hogy ötszáz fős tagságunkban ott látom cigány tanulóink anyukáit. Nekik és a fiataloknak nagyon örülök. Nem szabad bezárkózva élni, kell időt találni egymásra, a közösségre, a társadalmi tevékenységre.

Az alelnök szaviaból úgy tűnik ki, hogy ök jó úton járnak. Szervezeti életük sokrétű. Különféle előadásokat, ismeretterjesztő beszélgetéseket tartanak. Kiválóan működik az ügyes kezek köre, s a foglalkozásokon elkészült munkákból, a szebbnél szebb hímzett térítőkből, horgolásokból, kötött pulóverekből, szvetterekből rendszeresen kiállítást rendeznek. Anyagilag is jól állnak, mert edénykölcsönzőt üzemeltetnek, s az ebből származó bevételt hasznos célokra fordítják. A gyermeknapi ünnepség kiadásain kívül ebből állják a kirándulások költségeit is. Márpedig arra sokat adnak, hogy a lányok, asszonyok országot-világot lássanak. A Győri Balett előadásait látogatják, voltak már Zilinában, valamint az árvái vízdüzzasztónál. És mivel örömmel szemlélik falujuk gyarapodását, gazdagodását, szívesen vesznek részt az építkezések apró-cseprő munkáiban. Ott vannak az óvoda, az egészségügyi központ munkálatainál, és övék a temetők gondozásának, rendben tartásának feladata is.

— Úgy vagyunk, ha egy munka lemegy a nyakunkról, gyorsan újabb után nézünk. Az ember hamar megszokja a tétlenséget, ezt pedig nem szabad hagyni. Tenni, tenni, kell, itt vagyunk otthon, ez a közösség a miénk, ezért kell dolgozni — vélekedett Lengyel Katalin, s úgy érzem, szavaira mások is odafigyelhetnek.

Benyák Mária

Lépten-nyomon tapasztalhatjuk, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a fizetett lakossági szolgáltatások iránt. Lukanyényében (Nenince) járva Miskei Erikától, az ottani szolgáltatóház fiatal vezetőjétől afelől érdeklődtem, milyen mértékben van kihasználva ez a három évvel ezelőtt átadott létesítmény

Azzal kezdenem, hogy aranylag sokféle szolgáltatással állunk a lakosság rendelkezésére. Rádió- és tévékészülékek javitását vállaljuk. Mifelénk újdonságnak számít a kimondottan csak automata mosógépek javítása. Ez utóbbival kapcsolatban hadd mondjam el, ha az ügyfél nem tudja beszállítani meghibásodott mosógépét, mi ezt is vállaljuk. S ha igényli, a megjavítottat házhoz szállítjuk. Azt viszont többen kifogásolják, hogy hagyományos mosógépeket, centrifugákat és más elektromos háztartási fogyasztókat nem javítunk.

— Mosodai, vegytísztítói és cipöjavitói begyűjtőnk van. Temetkezési szolgáltatásokat nyújtunk. A szolgáltatóház emeleti részén kapott helyet a női és férfifodrász. Egyik legkeresettebb üzemegységünk a női szabóság. Zatyko Ferenc, Urbán Mária és Babka Mária a kezdetektől itt dolgoznak, s nemrégiben csatlakozott hozzájuk Bolgár Szerénke és Soltész Judit. Mindannyíuk igyekezetének köszönhető, hogy a megrendelők nemcsak az árral, hanem munkánk minőségével is elégedettek.

Kép és szöveg: Bodzsár Gyula

ACsemadok párkányi (Stúrovo) színjátszó csoportja nemrég mutatta be Leon Gandillot „A kikapós patikárius" című zenés vígjátékát.

Figyelemreméltó, hogy a darabot többször egymás után előadták, bizonyítva, nem igaz, hogy az élő színházat valaha is a perifériára tudja szorítani a televízió. A színjátszó csoportban ifjak és idősebbek egyaránt vannak. Együtt játszanak a családok, így meg tud újulni a csoport, és ez már valami. Valami, mert kiegészítik egymást minden téren, és odafigyelnek egymásra játékban, szövegben, dalban, zenében.

Úgy érzem, nagyon jól választották meg a darabot, mely a szerelmet taglalja színvonalas zenei aláfestéssel, melyet a Csemadok alkalmi zenekara szolgáltat Filakovszky Péter vezetésével (a hangszerelés Zachovay Ernő munkája).

Az itthoni közönség szűnni nem akaró tapssal köszöni azt a sok-sok szeretetet, fáradságot, áldozatot és munkát, amit értük és önmaga örömére tesz. SOÓS BÉLA

ACsemadok érsekújvári (Nővé Zám ky) alapszervezetének kézimunkaklubja 14. tárlatát tartja. A 180 hímzett, horgolt-kötött kézimunka között több gyermekruhácskát is láthatunk. „A nagyanyáink ügyes keze" cím alatt egy panelon múlt századi kézimunkákat is megcsodálhatunk. A kézimunka-kiállítást összekapcsolták a 150 éves fényképezés rövid történetének bemutatásával. Egy-két kezdetleges fényképezőgépet és fényképgyüjteményt is láthatnak a nézők.

A klub tagjai kéthetenként három órára jönnek össze, amikor a kézimunkázás mellett szórakoznak is.

HOFER LAJOS

A közelmúltban iró-olvasó találkozón vettem részt, amelyet a Csemadok alsószemerédi (Dőlné Semerovce) alapszervezete rendezett Mács Józseffel.

Bevezetőként Bodnár László, a helyi alapiskola igazgatója méltatta röviden az iró müveinek jelentőségét irodalmunkban. Ezután Mács József beszélt életéröl, gyermek- és kamaszkoráról, felnőtté éréséről, első irodalmi sikereiről, a faluhoz való kötődéséről, amiről tulajdonképpen könyvei is tanúskodnak. Életútja ismertetése során elénk tárult a harmincas-negyvenes évek világa, a falu atmoszférája szegény cselédeivel, földbirtokosaival, parasztjaival. A beszélgetés során közvetlen hangulat alakult ki az iró és a hallgatóság között, miután Mács József jóízű humorral elevenített fel néhány,megtörtént epizódot író-olvasó találkozóival kapcsolatban. A jelenlévők megismertek olyan „titkokat", hogyan készül egy-egy könyv, mig írójától eljut az olvasó kezébe.

A meghitt, baráti találkozó után Mács József készülő regényéről beszélt, majd könyveit dedikálta.

GYÖNYÖR RÓZSA

Mi,

hatvan

'*•

körüliek

■

Utak

Milyenek is vagyunk tulajdonképpen ? — teszem Jel magamnak nemegyszer a kérdést, amióta ráérösebben figyelgetem korosztályomat. Az igazai megvallva. vagyunk mi mindenfélék: egyikünk rossz evő. kilátszik Szinte minden bordája. a másik súlyfelesleges. mert falánk, és erről a rossz szokásáról lemondani az istenért sem tud. Van, aki visszahúzódó, halk szavú, akad viszont olyan is, akinek beszélhetnékje az évek múlásával nem hogy csillapodott volna, hanem még nagyobb sebességre

váltott. Hanyagul, ápolatlanul jár az egyik, szavajárása: nekem már így is megteszi. a másik tán még több időt tölt a tükör előtt, mint ifjú korában, szépen. ízlésesen öltözködik. Beosztóan él az egyik, szinte fogához veri a garast, hogy a nyugdíjból fusson létre, szórakozásra is, a nuisik nem képes lemondani a gavalléroskodásról. míg van a zsebében, osztogatja a borravalót, mint egykoron. Az egyik unalmasnak, egyhangúnak találja a nyugdíjas életet, a másik azt sem tudja, miként ossza be a nap huszonnégy óráját, hogy minden kedvtelésének, minden feladatának eleget tehessen.

Egyszóval: sokan, sokfélék vagyunk. Sorolhatnám még a különbözőségeket, de minek ? Inkább arra szeretnék rávilágítani, miben vagyunk egyformák mi.

hatvan körüliek, mert ezt is megfigyeltem.

Ha két ember találkozik manapság, úgy kezdik a társalgást: —• Hogy vagy? S a válasz rendszerint: — Kösz, megvagyok. De már rohanok is, rengeteg a dolgom.

Ha két nyugdíjas találkozik. az is megkérdezi egymástól: — Hogy vagy ? S a válasz: — Ugyan, kérlek . .. ÉS özönlik a panasz, hogy hol fáj. milyen betegségek gyötrik. Körbejárja a társalgás az összes létező betegséget, ismertetve a leghatásosabb házi gyógyszereket. és a nyavalyák minden velejáróját. Terítékre kerül a reuma, a vérnyomás. a szívinfarktus, a porckopás. a cukorbaj. az idegzsába. a paradentózis. a szürkehályog, hogy csak a legismertebb időskori betegségeket említsem, s ha

belekezdünk, nehezen tudunk kifogyni a témából — ugye, kedves nyugdíjas társaim —, amely mindenütt aktuális, akár villamoson, akár parkban, olvasóteremben, kávéházban, vagy éppen sdlamely szanatóriumban, gyógykezelésen, mintha másról nem is tudnánk csevegni.

Az utóbbi helyénvaló is lenne, hiszen ez a téma nagyban elősegíti az ismerkedést a páciensek között a gyógyfürdőben. Illik is megérdeklődni a másiktól, hogy miért került ide. Ezzel kezdeni és folytatni mással. Hogy mivel azt is elmondom.

Beutalt lévén ugyanis szabadon jártam-kellem a gyógyfürdő útvesztőiben, kedvemre gyűjtögetve a morzsákat, a „Milyenek vagyunk tulajdonképpen?" érdemi megválaszolására, annő 6