Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-06-20 / 26. szám
TÁJOLÓ KÖNYV Petőfi Sándor Reprint kiadásban jelent meg Horváth János: Petőfi Sándor című munkája, a Retöfi-irodalomnak ez az alapműve, amely 1921 végén vagy 1922 elején látott először napvilágot (Horváth előszava 1920. szeptember 29-én kelt). Akkor a Pallas adta ki, a kalandos sorsú vállalat és nyomda, amelynek részvénytöbbsége német tulajdonban volt, később az oroszok vették át, majd a Szikra és a Kossuth nyomda alakult belőle. Ez csak emlékeztetés arra, hogy egy politikai és üzleti érdekű kiadó akkor jelentetett meg ilyen vaskos, filológiai jellegű kötetet, amikor Babits azt írta a Petőfi koszorúi cimü versében: „Ki ünnepli Őt ma, mikor a vágy, a gond / messze az övétől, mint sastól a vakond". Horváth nem monográfiát irt, nem ismételte meg a korábbi szakirodalom megállapításait, bár természetesen ismerte őket; eredeti észrevételeivel akarta kiegészíteni és folytatásra serkenteni a korábbi kutatást. Terjedelmére nézve is hatalmas mű, több mint 53 iv. Tudománytörténeti jelentősége szinte fölmérhetetlen. Műelemzések során egy költő-zseni ihlettörténetét ábrázolja; maga a kérdésföltevés és a választott módszer korszerű, sőt korát megelőző volt (s nemcsak a hazai konzervativizmussal összehasonlítva), de a kort és főleg hősét, az embert is történetieskedö és pszichologizáló kitérők nélkül közvetlen közelségbe hozza az olvasóhoz. (Gondolat, 1989) CSŰRÖS MIKLÓS Egy asszon két vétkecskéje Kóka Rozália népi mesemondót nálunk is sokan ismerik. Még azok is, akik azt gondolják: hírét se hallották. Ő volt ugyanis a szerkesztője annak a televízióban is bemutatott betlehemesnek, amelyet az Érden letelepedett bukovinai székely közösség tagjai adtak elő néhány éve. Az anyag hanglemezen is megjelent. Kóka Rozália 1973 óta a Népművészet Ifjú Mestere. Foglalkozása: gyereklapszerkesztö és — hivatásos előadóművész. Saját gyűjtésű meséivel, elbeszéléseivel megnyerte a közönség szívét. Most kiadott „Egy asszon két vétkecskéje" című népi elbeszélés-gyűjteménye az 1969-töl Moldvában és Gyimesben, majd Tolnában, Baranyában (jórészt ide telepedtek le a 2. világháború végén a bukovinai székelyek) és Érden a bukovinai székelyek körében gyűjtött anyagon alapszik. A színpadon mondott szövegek nem egyszerűen magnóról leírt történetek, elbeszélések: mindegyiken rajta van Kóka Rozália keze nyoma, ahogy előadhatóvá: ha kellett, rövidebbé, ha kellett, hosszabbá vagy csattanósabbá formálta őket. „Felvetődhet bárkiben a kérdés, honnan veszem a bátorságot, hogy ily szabadon alakítgassam visszamenőleg is régen volt emberek életét — írja Kóka Rozália könyvének utószavában. — Megkérdezhetnék azt is, hogy merek játszadozni a nyelvvel. Édesapám bukovinai székely. Életem során én sem szakadtam ki soha a bukovinai székelyek eleven közösségéből. Igyekeztem tudatosan megismerni mindent, emi csak megismerhető egy népcsoport életéből. Csaknem két évtizedig jártam Moldva magyar falvait, a Gyimeseket. Megismer: tem, megszerettem az ottani embereket. Ettem asztaluknál, háltam házaikban. Részese voltam örömeiknek, bánataiknak. Beavattak féltett titkaikba, szeretetükbe, bizalmukba fogadtak. Míg írom, mesélem, formálgatom történeteiket, fülembe cseng hangjuk, látom arcvonásaikat. Érzem biztatásukat, meséljek, írjak — róluk, helyettük, értük." Ahogy Kóka Rozália emlékezetébe idézi adatközlőinek hangját, beszédmódját, úgy mindazok, akik hallották öt mesélni, az ö hangját hallják könyve olvastán. Mit is tartalmaz az „Egy asszon két vétkecskéje" ? Első részében legendameséket. Legterjedelmesebb részében élettörténeteket. Ezeknek nagy része amolyan „szerelmi kiokositó". A többi középpontjában is a férfi—nő kapcsolat, a szerelem áll. „A rejtekező szerelem, az a mélységes együvé tartozás, amely sem cselekedeteiben, sem szókészletében nem tűri el a magamutogató durvaságot. Az első együtthálás, A megszorított szerető, A részeges ember felesége és A két koma fogadása igazán pajzán, vérbö históriák, mégsem kandi kétértelműség, de találékonyság, nyelvi hajlékonyság és játékosság jellemzi őket — írja a kötetről Petrőczi Éva. — ... minél nagyobbak a terhek, annál inkább gyökeret ver emberben—asszonyban az örömszerzés és örömadás vágya. S bármennyi bosszúságot, fájdalmat okozzunk is egymásnak (...) mi, mindenkori Ádámok és Évák. a legmélyebb gyönyörűséget, a legronthatatlanabb menedéket mégis-mégis egymásban leljük. A hol szivszorító, hol kacagtató történeteknek van még egy, húsz A szerelem iskoléjá-val és más, rafináltabb-prakticistább szerelemtanokkal felérő tanulsága: mérhetetlenül sokat veszítenek a mai párok (tisztelet a kivételeknek!) azzal, hogy lemondanak a fokozatosságról egymás megismerésében, továbbá azzal, hogy nincs szerelmi jelbeszédük, nem ismerik a szerelmi rítus varázslatos játékait." A szívszorító és mosolyt fakasztó élettörténeteket a trufák, azaz a tréfás mesék követik a kötetben. A jobb megértést pedig a táj- és idegen szavak jegyzéke segíti a kötet végén. ízelítőül közlünk (a 15. oldalon) egy trufát az „Egy asszon két vétkecskéje" című kötetből. HARASZTI MÁRIA A Kedves Mária! Hal loll am versmondásodat. és magával sodort a múlt szele. Hirtelen minden tiszta lett és hófehér. Százszor visszapergetett képek idéződnek fel bennem . .. Egy alapiskolás kisdiákot látok, aki nagyon szereiéit olvasni. Meséket a sárkányölő vitézről, meg verseket a jóságról és a hűségről. Egyszer a drága Kovács tanító néni Télapó-műsort hozott lélekmelegítő tarisznyájában. Úgy kezdte betanítani. mintha újabb mesébe kezdett volna, észrevétlenül szerettette meg a Leánykérés alakjait. Te az örömanyát játszottad. talán ekkor jegyezted el magad örökre a szép szóval. Vagy akkor, amikor Nórával, a barátnőddel operákat költöttetek az iskolai szünetekben, és nagyokat áriáztatok. Ugye már abban az iskolában színésznő szerettél volna lenni? Valamivel később, látom, egy idős néni közeledik, felvidul, ahogy megismer. Marikánk a színháznál van, rag)’og a tündéri nagymama-arc. Hát mégis...? Igen, néha sok mindenről {így hisszük, hogy ez lesz a járható út. de hamar kiderül: nem ezt ígérték. Talán voltak barátaid a festett világban, talán szerelmes is voltál. Talán .. . Hegedüszót hallok, meg nagybőgőt. Nyár van. meleg, zöld, láncolnak a legények. forognak a leányok. Kipirul az arcod, mint mindig, ha álI a táncház. A néptánc reflektorfény nélkül is szíved egy szeglete már. Most meg gitármuzsikál hallok és csörgőszól. Gyöngyhanggal énekelt verseket, melyek léte hosszú, mint a borostyáné. Melletted Anikó, a szomszédlány, több — barátnő — alkotótárs. Mondd, miért nem zöldül már a borostyán a megzenésített versekből épült falakon ? Miért nem zsong körülötted annyi szelíd homlokú kisgyerek, mint egvszer olt, a kastély udvarán ? Messzire száll vidám kacagásuk! Egy kócos feleséget látok, aki férjével egy filmből ugrott elő. Álmodom ... Te megint játszol, éled az élet lényegét. Új társakkal. Ők szeretnek, nem úgy mint egykoron mások. Újabb kép: egy kicsiny terem. Hárman ülnek benne, korunk áldása-átka. a video előtt. A „ládában” ege király meg a felesége hangosan kiabálnak egymásra. Csillogó szemed beszél, idegen város, idegen lakóiról, nagy sikerről. A kisterem marad, csak a díszlet változik. Most a madam körül legyeskedik két cselédje. Szövegkönyv, rongyok, már megint a festett világ, ígéretesen játszod megálmodott színházad szerepeit. Első nagyjelenet: egy írógép fölé hajolva sóhajtasz, elmondanád választott versedet, versenyen kívül, mert mire az igazi versengés lesz. külföldre utazol Elmondtad. Dúdor István, ha eljöhetne. / • A megsimogatná szép. hosszú hajadat. De ö soha többé nem jöhet el. Második nagyjelenet: gépelni fogsz, mondod, mert gépelned kell! Egy belső erő kényszerít a Dúdor-kiállitás ■ anyagához. Szemed megint ragyog, mint mindig, ha lelkesedsz. Mint mindig, ha ... FOTÓ: LŐRINCZ JANOS Miért mondtat! egyszer, hogy kedveled a magányt, hogy jó egyedül lenni? Szép vagy. fiatal tehetséged alapján nagy lehetőségek állnak előtted. A versmondást megtanulni nem lehet. Szerepeket kell a sorokba szőni. Szavalásod old és köt. csillagszemed mesél. Hot volt. hol nem volt, volt egyszer egy copfos kislány, aki szinházasdit játszott volna, csak nem tudta, mikor, hol és hogyan. A menet közben fellépett gondokat mégis remekül oldotta meg a kislány, a nagylány, a nő .. . Emlékszel, milyen esetlenül alakítottam melletted az örömapa szerepét. Kovács tanító néni színházában? Eszedbe jutnak-e a régiek ? Hallod-e még az énekkar zúgó énekét, érzed-e a hajdani iskolukirándulások rózsaillatát? Ugye nem felejted el a kisdiákot, aki ma is sokul olvas. Hallottalak Verset Mondani, és magával sodort a múlt szele. Tudod, számunkra már nincs visszaút. . . További szép sikereket kíván, és üdvözöl: Bárány János Utóirat: Az idei Jókai Napok szavalóversenyének közönségdíját Varga Mária kapta; a felnőtt versmondók kategóriájában, megosztott második helyezés lett az övé. nő 18
