Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-06-20 / 26. szám

Emlékkönyvek Nagytakarítás lévén leszedtem a könyvespolcról az összes könyvet, s közben kezembe került egy piros fedelű könyvecske. Megilletődve lapozgattam, kedves emlékeket, élményeket ébresz­tett fel bennem az érettségi előtt pár héttel osztálytársaim által „alkotott" emlékkönyv. Takarítás ide, takarítás oda, bizony szünetet tartottam egészen addig, amíg sorba el nem olvastam minden egyes bejegyzést. Micsoda mély érzéseket, barátságokat, diáksze­relmeket őriz ez a parányi könyv, gon­doltam, és óvatosan, akár egy féltve őrzött kincset, helyeztem vissza a he­lyére. Még a nagytakarítás közben el­határoztam, hogy a másik két emlék­könyvemet is átböngészem majd este, amikor már nem lesz egyéb dolgom. Bizony nosztalgiával olvasgattam az osztálytársaim által beírt verseket, slá­gerrészleteket. Megelevenedtek előt­tem a giccses rajzok, a „nagyok" írását utánzó betűk, tini-történetek suhantak át fejemben. Ám mégis a harmadik kis emlék­könyvem az, amelyik mosolyra fakaszt, ugyanakkor ellágyítja a szívem. Első osztályos voltam, míg nem is­mertük a teljes ábécét, amikor odaad­tam valamelyik kis barátnőmnek, hogy írjon, rajzoljon nekem valamit. Helye­sebbnél helyesebb versikék (aranyos, suta hibákkal, girbe-gurba betűkkel), színesebbnél színesebb naiv kis illuszt­rációk halmaza a könyv. Amíg élek, vigyázni fogok minden lapra, oldalra, hiszen ezek a pici gyerekkezek rótta sorok már visszahozhatatlan idők emlé­két őrzik. Az idő telik, a gyerekekből felnőttek lesznek. Bizony mi is rég felnőtté vál­tunk, ma már a mi gyerekeink járnak iskolába. Az enyémek is. És emlék­könyvet is vettek maguknak. Boldogan vitték el az iskolába, hogy a tanító néni és pajtásaik „bejegyezzék nevüket" a fehér lapokra. A könyvecskék körbejár­ták az osztályt, mire hazakerültek. Kí­váncsian vettem kezembe elsős kislá­nyom és harmadikos kisfiam „szerze­ményét", ám csalódtam. Ugyanis — csekély kivétellel — az anyukák, apu­kák vagy a nagyobb testvérek precíz művei sorakoztak az emlékkönyvek­ben. A Donald kacsától kezdve a Miki egérig, a Hupikék törpikéken keresztül minden fellelhető bennük. Gyöngybetűs kis költemények, a színvonal a családi körülményeket tükrözte. „Anyu, ugye milyen helyes ez a Ka­tán néni a Csip-csup csodákból?" — lelkendezik kislányom. „Marika nagy­nénije rajzolta!" „Helyes, de nekem ez a kusza kis majom tetszik, amit Tibiké rajzolt" — nézek kislányomra, de ő talán még nem érti gondolataimat. Harmadikos fiam viszont igen. S már magyaráz húgának: „Tudod, Tündi azért, mert..." Ki szégyellje magát? A múlt héten az élelmiszerüzletben összetalálkoztam egy régi kedves tanító nénimmel. Mivel ráért, meghívtam te­ára. Út közben családom felöl érdeklő­dött, így hát nagy élvezettel ecseteltem a „háztartásbeliség"előnyeit, mármint, hogy három kis gyerekemre kitűnő ha­tással van az én „otthontartózkodá­som", gondoskodásom, szeretetem, és nem utolsósorban a nevelésem. „Remélem, nem fordították fel a la­kást, amíg én az üzletben voltam!" — néztem már eleve „elnézést" kérve a tanító nénire a lépcsőházban. A renddel nem volt baj, de köszönni elfelejtettek, figyelmeztetnem kellett őket Amíg a teát készítettem, a tanító nénivel illedelmesen elcsevegtek az is­koláról meg a játékokról. Erre azonban a gyerekek hamar ráuntak. Míg mi beszélgettünk, nagyfiam focizni kezdett a lakásban, amit soha nem szokott. A kicsi kiabált mert nem tudott labdába rúgni. Kislányom az íróasztalnál rajzolt, őt találta el a labda, megcsúszott a keze, elrontotta a rajzot. Éktelen böm­­bölésbe kezdett. Nagy nehezen rendet teremtettem, de a csönd nem tartott sokáig. „Ez az én csokim, mert én ide tettem le! Nem a tied, hallod, te hülye?"— visított a lányom, és már csattant a pofon. Könnyek, hajcibálás, rúgás. Köz­ben a kicsi lerántotta a fűszertartót. Ekkor már az idegeim felmondták a szolgálatot, jól elfeneke/tem mindhár­mukat. „Nem szégyenlitek magato­kat?" — kérdeztem tőlük, mert én szégyenlettem, hogy a jó nevelésemnek a legparányibb nyomát sem tudták fel­mutatni a gyerekeim. És éppen egy pedagógus előtt bújtak ki a bőrükből! TAKÁCS IZABELLA 120 éve született Martin Andersen Nexö dán regényíró, elbe­szélő. Rejtvényünk fő soraiban öt müvének címét fejthetik meg. Készítette: K. Gy. 21. számunk rejtvé­nyének helyes megfej­tése: Álmodó ifjúság. Az utolsó nap, A film szelleme. Az én utam. Sorsolással könyvet nyert: Danyi Lajos, Béna (Belina), Fejes Lászlóné, Rimaszécs (Rimavská Seő), Han­gya Irén, Kisgyarmat (Sikeniöka), Mester Béláné, Rozsnyó (Ro2- nava), Váczy Éva, Ko­márom (Komárno). Ókori gtt­ír Ludotf-féle ] 7 Azon a he! en Csont belseje Amelybe Angol fizi­kus (fv-Nexö ?9énr.­Nexö tet­ralógiája Visszalop Takarmány Y nyas Langyos lámpái Ázsiai ered. dísz Dübörgő hang ▼ ázénhidro-Letakarás­ra való V ‘ T ■ Y ■ Y " Volt régies alakja, ford. Nexö regénye Y T A színészet Dmölni Wj&ST Csónak­­lapát Kis patak >? Nexö------­Csemege bor Máltai és finn gkj. > Rózsa Kálmán ► ▼ Fizikai fo- 9« lom ► Nyolc da­rab (cipő) ► Y Nexö elbe­­szélese Kiejtett betű Engedély, röv. ' T Magy. fes­tő, József Tájékozta­tásul közöl ^ ▼-csarnok. Ml Visszahat cselekvés­sel viszonoz ► V T Francia város Törött boti Y ÍL_ Az NSZK angol röv. ► ... step, a faxt rótt ► * Annyi mint NDK te­­hergk., ford. Szovjet folyó ' Nyúl, tréf. Hányad ► Igeképző Halászháló Apai ► ▼ ▼ Zéni ► Van jövő ideje 1 Női név Pn ... morga­na, délibáb Szem né­metül Erdei szalonka ^ ▼ ▼ Mezőgaz­dasági ► ▼ Majdnem estei Félig eladja! Termelő­szövetke­zet ▼ Port... egyiptomi kikötő ' ▼ Átutazó­ban van! ► •1 Szintén ne Rangjelző Gumi­darab Bécsi tojás (► 1 ▼ "" Bővít Az egyik ismeret­len ► ▼ Mottó Kötőszó Y Ismert rockegyüt­tes Norvé­giából L Y Japán ap­rópénz ► & CN \ *0 v£/ nő 19

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents