Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-05-09 / 20. szám

verseny után |X J gondolná, mekkora örömet Ixl szerezhet a javítószalagos, a gömbfejes, hát még az emlékezettel rendelkező írógép, s hogy legalább akkorát a tűhegyes — mondjuk hol­land — grafitceruza?! Nyilvánvalóvá vált ez számunkra azon a nemzetközi gépíróversenyen, amelyet április 6-a és 9-e között rendeztek meg Karlovy Varyban. Egy külön világ, mint példá­ul a sportversenyeké vagy akár a színházé — a maga törvényszerűsé­geivel, írott és íratlan szabályaival, kulisszatitkaival. A verseny résztve­vőiben ez, persze, aligha tudatosulha­tott így, hiszen a legnagyobb termé­szetességgel mozogtak a közegben. Sokan gyakorlott világjárók, úgyhogy régi ismerősökként, barátokként üd­vözölhették egymást. Az INTERSTENO elnevezésű nem­zetközi gép- és gyorsirószövetség szabályai szerint nyolc ország — Bul­gária, Magyarország, Lengyelország, Jugoszlávia, Ausztria, az NSZK és Csehszlovákia — képviselői verse­nyeztek. Karlovy Varyban már heted­szer zajlott a verseny, huszonnégy évre visszatekintő hagyománnyal. Az utóbbi években vált rendszeressé, minden két évben tartják, és amo­Mig bírják cipelni a gépet (Borbély- Dvorszky Katalin és Soócs Ferenc) lyan főpróbának, ujjgyakorlatnak te­kinthető az ugyancsak kétévenként rendezett világbajnokság előtt. Ösz­­szesen huszonnyolcán ültek írógép­hez, az értékeléskor pedig az egyéni sorrenden kívül az egyes országok csapatainak sorrendjét is felállította a nemzetközi zsűri. Az NSZK-ból két csapat is érkezett: az egyik a Bajor Gyorsírószövetséget képviselte, a másik a regensburgi helyi szerveze­tet. Csehszlovákiának három csapata volt jelen: külön versenyzett a CSSZK, az SZSZK és junior bajnoka­inak csapata. A verseny mostani sza­bályait először a két évvel ezelőtti firenzei világbajnokságon érvényesí­tették. A versenyzők külön harminc­­perces gyorsasági és tízperces hibát­lansági versenyben mérték fel képes­ségeiket, a két eredmény együttvéve adta a végső sorrendet. A hazai gépíróversenyek történeté­ről és nemzetközi versenyeken való részvételünkről a gépíróverseny szer­vezőit, a Hajny házaspárt kérdeztem. (A munkájuk „hozta őket össze", a férj a prágai, a feleség a bratislavai Sztenográfiai Intézet igazgatója.) — Sokéves hagyománya van ná­lunk a gépíróversenyeknek, hiszen Prágában 1921-ben alakult meg az intézetünk — mondja Václav Hajny igazgató. — Kezdetben, persze, a versenyeket inkább a különféle ki­sebb és nagyobb számú gép- és gyor­sírókat tömörítő egyletek rendezték. Az intézet munkája a továbbiakban egyre terebélyesedett. Bratislavában 1953-tól a közgazdasági középisko­lában láttak el hasonló feladatokat, majd 1955-ben lett önálló a Szteno­­gráfiai Intézet amely a gép- és gyors­írás oktatásával, valamint okleveles titkárnők képzésével is foglalkozik. Később, amikor a nemzetközi ver­senyekről beszélünk, a házaspár itt­­ott egymás szavába vág, tanakodnak egy-egy évszámon, dátumon, hol is szerepelt Csehszlovákia először nem­zetközi mezőnyben. Végül egyetérte­nek abban, hogy 1957-ben, Milánó­ban. Ugyanebben az évben lett Cseh­szlovákia a INTERSTENO tagja. A nemzetközi szervezet székháza Bonnban van, elnöke azonban kété­venként változik aszerint, melyik or­szágban tartják az elkövetkező világ­­bajnokságot. Ez év júliusában Drez­dában lesz, úgyhogy az elnök most NDK-beli szakember. Václav Hajny egyébként országgyűlési gyorsíró is volt úgyhogy elidőzünk még egy ke­veset a gyorsírásnál, a legújabb szá­mítógépes módszereknél, s többek között azt is megtudom, hogy a par­lamenti gyarkorlatban világszerte gyorsírógépeket használnak. Néhány évvel ezelőtt nálunk kísérletet tettek arra, hogy csak magnószalagra ha­gyatkozzanak, ám a módszer nem vált be, a beszéd rögzítésénél sokkal fontosabb a gyorsíró munkája, mint azt a felületes szemlélő gondolná. — A két hazai intézetünk tevé­kenysége különbözik-e a külföldön működő hasonló intézetekétől? — Két intézetünk feladatköre egy­forma — mondja Marta Hajná. — A világszerte működőkkel közös voná-

Next

/
Thumbnails
Contents