Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-05-09 / 20. szám

Kihez forduljunk?

..Fehér akác" jeligével olvasónk azt írja, hogy tíz gyermeket nevelt fel. akik 1963 és 1979 között születtek. Azt kérdezi, hány éves korában lesz igénye öregségi nyugdíjra, és a gyermekeiről való személyes gondoskodás címén hány évet fognak majd mint pótidőt beszámítani az öregségi nyugdíjhoz megkívánt 25 alkalmazási évbe.

Olvasónknak 53 éves korában lesz igénye az öregségi nyugdíjra, illetve esetleg később akkor, amikor teljesiti a 25 évi alkalmazási idő feltételét Ebbe az időbe mint pótidőt 17 évet és 4 hónapot fognak majd neki beszámítani. Mégpedig az 1963-ban született gyermeke után három évet, az 1968 és 1979-es évek között született gyermekei után összesen 11 évet és 4 hónapot mert a gyermekek születése között három évnél rövktebb idő van, úgyhogy az egymást kölcsönösen fedő időt csak egyszer tehet beszámítani. Az 1979-ben született gyermeke után pedig megint három évet számítanak be, ha ez alatt sem volt alkalmazásban.

Mindezeknek a pótidőknek a beszámítása azonban csak akkor jön tekintetbe, ha ez alatt olvasónk nem volt munkaviszonyban (pl. szülési vagy további fizetés nélküli szülési szabadságon).

Az öregségi nyugdíja kiszámításának alapjául majd a nyugdíjjogosultság megszerzése előtti tíz naptári évből az öt legjobb kereseti év havi átlagkeresete fog szolgálni.

..Szabadság" jeligével idős olvasónk azt írja, hogy 1974-ben az édesanyja utáni hagyatéki eljárásban a testvére a többi örököst kifizette, számára viszont az örökölt házban egy szoba használatát biztosította.

Eddig a padlásra is szabad feljárása

Egészségünk védelmében

„Fogaim megromlottak, töredeznek, maguktól kihullanak. Elkeserít, hogy mindössze 41 évesen fogatlanul kell járnom, de egy ormótlan protézis viselésének gondolata hasonlóképpen riasztóan hat rám. Hallottam, hogy már létezik ínybe ültethető. ..felcsavarozott" fogsor is. Szeretném tudni, hogy nálunk is készítenek-e ilyet, és ha igen. akkor mi lenne a módja, hogy én is hozzájuthassak!"

A modem, de ésszerűnek korántsem nevezhető táplálkozási szokások egy sor újabb „népbetegség" kialakulását vonták maguk után. Ilyenné vált például a magas vérnyomás, amelynek kialakulásában minden jel szerint alapvető szerep jut az ételek fokozott sózásának, a konyhasó mértéktelen fogyasztásának. Egy másik, nem kevésbé jelentős hasonló „népbetegség" a fogszuvasodás, amelynek keletkezésében az édességek, cukrok fokozott fogyasztása játszik meghatározó szerepet. Bár a gyermekeknek adagolt nátrium-fluorid tabletták, valamint a fluoros fogkrémek rendszeres használata bizonyos védelmet biztosít a fogak számára, úgy tűnik, hogy a cukorvolt ott tartotta a fölösleges holmiját és gyógynövényeket szárított. Most azonban nem akarják már a padlásra felengedni, azt akarják, hogy a holmiját is vigye le, és az udvarban helyezze el.

Olvasónk használati jogait az annak idején a hagyatéki eljárás során kötött egyezség, illetve a közjegyzői hagyatéki határozatban megszabott feltételek alapján keli megítélni. Nyilván olvasónknak joga van egy szoba kizárólagos használatára, amihez azonban értelemszerűen hozzátartozik az olyan közös helyiségek (és létesítmények) használata is, amelyek nem tartoznak kizárólag valamely más helyiséghez sem. így olvasónk nyilván használhatja a WC-t. a pincét vagy a kamrát a tüzelője elhelyezésére, a kutat vagy vízvezetéket. A padlás tűzbiztonsági okokból nem szolgálhat sem bútor, sem más fölösleges holmi raktározására. De szerintünk a gyógynövények szárítását a padláson, ami különben is idényjellegű tevékenység — amit olvasónk eddig is gyakorolt, már a méltányosság okán is továbbra is megengedhetné a tulajdonos. Ez összhangban volna a Polgári Törvénykönyv általános elveivel is, amelyek szerint senkinek sem szabad a jogaival mások érdekeivel szemben visszaélnie, és jogait és kötelességeit úgy kell gyakorolnia, hogy ezek összhangban legyenek a szocialista együttélés szabályaival.

Ha olvasónk és a háztulajdonos között vita vagy nézeteltérés keletkezne a szobahasználattal kapcsolatos jogait illetően, és nem tudnának megegyezni, akkor olvasónk a bírósághoz fordulhatna, hogy ez döntse el, és állapítsa meg a szobahasználattal kapcsolatos jogainak tartalmát és terjedelmét.

Dr. BERTHA GÉZA

Kevés dolog meríti ki úgy a szülő idegrendszerét, mint az a gyermek, aki délutánonként eltűnik otthonról, s az estig húzódó játszadozás miatt nem jut elég ideje a leckekészítésre.

Ha azonban megvizsgáljuk a gyermek délutáni csavargásainak okát, akkor tapasztalhatjuk, hogy ezt leggyakrabban az egyébként jó szándékú szülő tévedéseiből fakadó nevelési hiba okozza.

Ilyen helytelen nevelési eljárás, ha nem vesszük figyelembe, hogy a gyermek fejlődésével járó sajátosságainál

Könnyen elcsavarog az a gyermek is, aki szüleinél szélsőséges jellemtulajdonságokat tapasztal; egyszer nagyon kényeztetök, máskor, ha éppen rossz kedvük van. kiabálnak, és tiltanak, sőt büntetnek olyasmiért, amit korábban már megengedtek. A gyermek semmit sem tűr rosszabbul, mint éppen a túlerővel végrehajtott erőszakot.

Ebben a korban még erős pozitív érzelmi kapcsolat fűzi a gyermeket a szülőhöz, ezért helyes nevelési eljárásokkal még könnyen orvosolhatjuk a bajt. De hogyan? Ássuk el a csatabár-Délutáni csavargások

fogva igényli a sok mozgást, a futkosást. a pajtásokkal való együttjátszást. Ezért nehezen tűri, ha minden lépésében feleslegesen korlátozzuk, és ajkunkról szakadatlanul hangzik a tiltó szó „nem szabad!". A bajt csak fokozza, ha a pedagógustól azt halljuk; „A gyereknek jó képességei vannak, csak otthon is többet kellene tanulnia". Ilyenkor a „gondos szülő" nyomatékosan kijelenti: „Addig nem játszhatsz, amíg meg nem tanultad a leckét!" Teljesen elhibázott ez a folytonos fülrágás, amely egyáltalán nem a kötelességtudatot váltja ki a gyermekből, hanem a tanulás számára csupán szükséges rossz, ami alól minden áron igyekszik kibújni. Ilyenkor „csak azért is" kiszökik az udvarról az utcára, a szomszédba, árkon-bokron túlra, ahova a szülő hivó hangja nem hallatszik el. Este azután a ház szokásainak megfelelően a büntetés következik — örömmegvonás, megszégyenítés, megfélemlítés, de nem ritka a testi fenyítés sem. A gyermek mindezt eltűri, és előre készül is rá, hiszen tudja, hogy helytelenül cselekedett; azzal is tisztában van, hogy kifogásolható magatartásával ö is büntette szüleit.

dot. Őszintén beszéljünk egymással, hogy a gyermek is bátran kitárulkozhasson — bármit vet is szemünkre, ne veszítsük el nyugalmunkat — közösen vállalkozzunk a hibás magatartás okának felderítésére, és megbeszélhetjük a megoldást. Elkészítjük a napirendet, amelyben meghatározott ideje van az iskola utáni pihenőnek, a tanulásnak, a szabad foglalkozásnak. Amikor a gyermek látja, hogy a szülő is képes az eddigi magatartásán változtatni, akkor ö is másként viselkedik, és abbahagyja a szembeszegülést. Ha mégis előfordul egy-egy botlás, ne ítéljük el, segítsünk neki, hogy megjavulhasson; adjuk tudtára, hogy bízunk erejében és kitartásában.

Nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy a nevelés nem könnyű feladat sem a szülő, sem a gyermek számára: sohasem akadálytalan, és nem mindig sikeres. A sikertelenség okai azonban csak részben függnek az egyén magával hozott adottságaitól és szerzett készségeitől, nagyobb részben inkább azoktól a nevelői módszerektől, amelyeket vele szemben alkalmaztak. Rendkívüli tehát a szülő felelőssége a gyermekével szemben. MÉSZÁROS ERZSÉBET

fogyasztás visszaszorítása nélkül igazán lényeges eredmény ezen a térerTsem érhető el. Végső esetben a fogszuvasodás a fogak korai elvesztéséhez vezet, a fogatlanság pedig nemcsak rágási és emésztési zavarokat okozhat, hanem a társadalmi életben jelentős esztétikai hátrányként is jelentkezhet. Persze a fogak kihullását nemcsak fogszuvasodás okozhatja, hanem — mint olvasónk esetében is —, igaz ritkábban, kialakulhat súlyosabb testi megbetegedés nyomán vagy esetenként a fogszövet veleszületett gyengesége miatt. Függetlenül az azt előidéző októl, a foghiány mielőbbi pótlására kell törekednünk. Ennek legegyszerűbb és legelterjedtebb módja az úgynevezett „foghid" feltevése, vagy ha ez lehetetlen, akkor egy kivehető protézis elkészítése. Az utóbbi valóban bizonyos kényelmetlenséggel járhat, főleg addig, míg viselője hozzá nem szokik. A megoldás újabb módja az olvasónk által említett Ínybe ültethető müfoggyökér, amire a megfelelő fogkorona felcsavarozható. Bár ez egyértelműen szimpatikusabb megoldásnak látszik, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a megoldás bizonyos hátrányait sem. Ezek közül a leglényegesebb talán az, hogy műtéti megoldásról van szó, ami nem kis

fájdalommal jár. Amennyiben a műtét helyén fertőzés alakul ki — ami a szájüregben nem zárható ki —, akkor még a protézis viselése is hosszabb-rövidebb időre lehetetlenné válik. Végül, de nem utolsósorban, előfordulhat, hogy a beültetett müfoggyökeret a szervezet nem fogadja be, s azt mint számára idegen anyagot „kilöki" magából. Ebből is kitűnik, hogy jelenleg még ez a módszer korántsem tekinthető mindennapos beavatkozásnak, bár már több fogászati klinika rendelkezik biztató eredményekkel, és a módszer bevezetésére a bratislavai fogklinikán is készülnek. Ezért azt javasolom, hogy forduljon problémájával a lakóhelyileg illetékes fogászati rendeléshez, ahol az előzetes vizsgálatok elvégzése és a körülmények mérlegelése után javaslatot tehetnek a műtét elvégzésére.

„Tudomásom szerint a tejfogaknak már 15 éves kor előtt ki kell hullaniuk. Ezzel szemben fogorvosom röntgenvizsgálattal megállapította, hogy még mindig van két tejfogam, amelyek szerinte akadályozzák az alattuk elhelyezkedő állandó fogak kibújását Ö a tejfogaim eltávolítását javasolta, én viszont szeretném tudni, valóban szükség

van-e erre. vagy esetleg ezt a problémát más úton is meg lehetne oldani!"

A maradandó fogak, bár az elsők közülük csak a 6. életév táján nőnek ki, már néhány hónappal a gyermek születése után kifejlődnek. Ezt követően néhány évig még némán megbújnak a fogínybe ágyazva, és csak a fejlődésben előre meghatározott időpontban kezdenek kiemelkedni onnan. A felettük elhelyezkedő tejfogak gyökere meglazul, és a fogak általában maguktól kiesnek. A végleges fogsor így 12—14 éves korra alakul ki, bár ettől bizonyos egyedi eltérések még nem tekinthetők kórosnak. Amennyiben azonban a végleges fogak kibújása jelentősen késne, ez a fogsor szabálytalanságát, deformitását vonhatja maga után. A szabálytalan fogsor, később még kiegyenesedhet, de hogy mennyire, azt nem lehet előre megmondani. Az a fogorvos, aki rendszeresen látja a gyermek és a serdülő fogait, adhat tanácsot arra vonatkozóan is, hogy szükséges van-e fogszabályozásra vagy esetleg egyéb lényeges beavatkozásra. Olvasónknak így azt tanácsolom, hogy a „külcsín" érdekében fogadja meg fogorvosa tanácsát.

Dr. KOVÁCS LÁSZLÓ

nő 11