Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-05-09 / 20. szám
Bemutatjuk Darina Kulinovát, az SZNSZ KB újonnan megválasztott elnökét Nem élhetünk csak önmagunkért Az életrajzából: RSDr. Darina Kulinova 1943. május 18-án született Leopoldovban egy vasutascsaládban. Tmavában nőtt fel, és ma is ott él. A Tmavai Pedagógiai Iskolán végzett, majd sikeres eredménnyel folytatott tanulmányokat a CSKP KB Politikai Főiskolája Bratislavai Művészetelméleti és -történeti Karán. A Galántai (Galanta) járásban tanított. Több éven át aktívan bekapcsolódott az ifjúsági szervezeti mozgalomba: volt pionírcsapat-vezető, majd a SZISZ JB titkáraként foglalkozott a pionírszervezetekkel, később a SZISZ Trnavai JB elnöke volt. 1980-tól töltötte be az SZLKP Tmavai JB ideológiai kérdésekkel foglalkozó titkári posztját. A Szlovák Nöszövetség jelöltjeként választották meg a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjévé, 1985-től az SZNSZ KB Elnökségének tagja. A Szlovák Nöszövetség 1989. évi áprilisi kongresszusán megválasztották az SZNSZ KB elnökévé. Ebből az alkalomból válaszolt a Slovenka és a Nö szerkesztőségének kérdéseire, melyeket Lydia Brabcová, a Slovenka főszerkesztője és Pákozdi Gertrud, a Nő főszerkesztője tett fel. • Mindenki életében meghatározó szerepe van a gyermekkornak, a családi háttérnek, a szülőföldnek. Mit jelent mindez az Ön számára? Mit idéz fel Önben az „otthon" szó? — Számomra az otthon fogalma szorosan kapcsolódik édesanyámhoz és ahhoz a városhoz, amelyben gyermekkoromon kívül egész eddigi életemet töltöttem. Ez a város Trnava. Édesanyám nekem nemcsak a biztonságérzetet jelenti, hanem a mély tiszteletet, szeretetet érdemlő embert is. Éveken át elhalmozott a szeretetével, mégpedig oly módon, hogy az ember mindezt csak az évek múltával tudatosította. Édesapánk nagyon korán meghalt. Nyolcéves voltam akkor, az öcsém hatéves. így tulajdonképpen egyedül nevelt bennünket az édesanyánk, nekünk szentelte életét. Hatgyermekes, falusi családból származik. Dolgozott erdei munkásként, később pedig szolgált. Az élettől soha semmit sem kapott ingyen. Gyermekkorától kezdve dolgozott, odaadón gyermekei iránti határtalan szeretettel. Mindig támaszra leltem benne, akkor is, amikor különböző tisztségekbe kerültem, és akkor is, amikor családot alapítottam. Nélküle gyermekeim sem tudják elképzelni az életet, de a férjem sem. • Kit tart Ön — az eredeti foglalkozását tekintve —- pedagógusként élete legfontosabb tanítómesterének? — Az élet iskolájában formálódott jellemem, világnézetem, értékorientációm. És ez nem volt egyszerű út. Az első tanítóm ebben az iskolában az édesanyám volt. Saját példájával tanított. Mély emberségével. Ö volt az, aki belém oltotta azt a meggyőződést, hogy nem csak magunknak élünk! Szerencsém volt tanítóimmal is, nemcsak tekintélyt jelentettek számomra, hanem példaképet is. Többségük többet adott nekünk, mint amennyit a tanrend előírt — nevelt bennünket. Fontos évek voltak számomra az ifjúsági mozgalomban eltöltött esztendők. A pionirotthon a közelünkben volt, és talán több időt töltöttem ott, mint odahaza: tánckör, énekkör, rajzkör; mindez nem csupán a szabadidő hasznos eltöltésére adott lehetőséget, hanem alkalom volt sok-sok beszélgetésre, sok közös élmény szerzésére is. A pionírszervezetben eltöltött évek után az ifjúsági szervezetbe kerültem. Az ifjúsági mozgalomban politikailag és atyai szóval irányítottak a tapasztaltabb párttisztségviselők. Támaszaim voltak akkor is, amikor tizenöt esztendővel ezelőtt a pártapparátusban kezdtem dolgozni. Még a későbbiekben is gyakran visszatértem a pionírszervezetben eltöltött évekhez, főleg akkor, ha kerestem a bennem legmélyebb nyomokat hagyott momentumokat. Ilyen volt például a pionírfogadalom. A mai napig emlékszem arra a pillanatra, amikor az állami zászlót a kezemben tartva elrebegtem a pionirfogadalmat. Anélkül, hogy tudatosítottam volna, megszületett bennem a hazafiság érzése, a zászló, a pionimyakkendö tisztelete. • Mi az emberi hitvallása? Értékrendszerében mely értékek foglalják el a legfontosabb helyeket? — Hitvallásom éppen az élet említett iskolájában született meg, sokat átvettem édesanyám hitvallásából és azokéból, akiket tiszteltem. Vallom — ne csak magának éljen „ Szüntelenül küzdenünk kell a nők bizalmáért. . . az ember, tudjon áldozatot hozni másokért, a családjáért, ha arra szükség van; örüljön az ember, ha másokon segíthet; oda menjen, ahol a társadalomnak szüksége van rá ... És az értékek? Az ember tisztelete, őszinteség, nyíltság, igazságosság, munkaszeretet, de ide sorolnám a hazaszeretetei és Csehszlovák Kommunista Pártjához fűződő odaadást is. • Ön édesanya, feleség és dolgozó nő is egyben. Mindannyian időszűkében vagyunk, harcolunk az idővel. Hogyan birkózik meg igényes feladataival, hiszen mindezen felül tisztségviselő és SZNT-képviselő is? — Az időhiány a legnagyobb ellenségem. Igyekszem összehangolni a munkát, a funkciót és a család körüli teendőket. Mindez lehetetlen lenne jó családi háttér és támasz nélkül. A nö számára sokat jelent a puszta biztonságérzet is, annak tudata, hogy amikor gyermekeim hazatérnek, mindig várja őket valaki. Támaszra lelek férjemben is, főleg a gyermeknevelésben. A legtöbb munka akkor hárult rá, amikor munka mellett tanultam. Hétvégeken nemegyszer vitte magával a gyermekeket a természetbe, hogy csak nyugodtan tanulhassak. Az ésszerű időbeosztást, a legfontosabf dologra való összpontosítás képességét, az hiszem, még mindig tanulnom kell. • Mire tanította és tanítja lányait, Alenkát és Katkát? — Arra, amire minden gyermeket megta nít az édesanyja: hogy azok az értékel legyenek számukra is fontosak, amelyek sze rint én is élek. A mai gyermekek már más képp látják-érzik a szocialista hazához. : szocializmushoz fűződő kapcsolatot — szó noklatokkal sokat nem érünk el nálunk Ugyanakkor szívet melegentö érzés volt, mi kor láttam, kislányom hogyan éli át velem é: a nöszövetség dudváhi szervezetének tagja ival együtt a duklai békemenetet. Mindany nyian éreztük, hogy ezek az asszonyok öszin te kegyelettel adóztak hőseinknek mindéi egyes emlékműnél, és ugyanezt az őszinte séget tapasztaltam az emlékműveknél tisz teletüket tevő főiskolások magatartásába! is. • Azt mondják, szereti a sportot, — A család életét igyekszünk úgy meg szervezni, hogy főleg a szabadság napjai Főszerkesztő: PÁKOZDI GERTRUD Helyettes főszerkesztő: NÁDASKYNÉ ZÁCSEK ERZSÉBET Megbízott szerkesztőségi titkár: BERTHA ÉVA Grafikai szerkesztő: ORDÓDY DÉNES Kiadja a Szlovák Nőszövetség KB Zívena kiadóvállalata. 812 64 Bratislava. Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 812 03 Bratislava, Leninovo námestie 12. Telefon — titkárság: 334 745 — Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési díj negyed évre 36,40 Kős. — Külföldi megrendelések: Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlaőe, 810 05 Bratislava, Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) — 1900 Budapest. XIII., Lehel út 10/a. Előfizetési díj: évi 180,— Ft — Csekkszámlaszám MNB 215—96 162 — A SUTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské tlaciame, z. p„ 042 67 Koéice. Svermova 47. Indexszám: 49 413 Kéziratokat és képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Címlapunkon: Marget Éva. a Galánlai Iparvállalat munkása Könözsi István felvétele tírásunk a 4—5. oldalon) nö 2
