Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-05-09 / 20. szám

együtt töltsük. Egész évben örülünk a tavaszi szünidei sízésnek, bár az én képességeim gyakran igénylik a biztatást: „Mama, ne félj, megcsinálod!" Ugyanakkor nyáron, víz mel­lett az elememben érzem magam, az úszás­ban én biztatom a lányokat. No, persze, a sportolással eltöltött hétvégéből van a keve­sebb. Hiszen mosni, takarítani, főzni is kell, néha időt kell találni mozira, színházra, jó könyvre, olykor megkötök a lányoknak egy új szvettert. És ezen a ponton ismét belép az életembe a legnagyobb ellenségem — az idő, melyet legalább egy pillanatra szeretnék megállítani... • Mi az, ami a legjobban fel­bosszantja ? — A tehetetlenség. Ha azt látom, hogy valaki közömbösen viseltetik egy fontos ügy iránt. Ha azt látom, hogy sokan úgy élnek, mintha rájuk semmi sem vonatkozna. Véle­ményem szerint elsősorban párbeszédre kell törekednünk. Minden javaslatra reagálnunk kell. Az asszonyoknak meg kellene tanulniuk a nyílt beszédet. Még a helytelen nézetnek is van értéke, ha kimondjuk. Hiszen az csakis így korrigálható. Nem olyan embereket aka­runk magunk körül tudni, akik bezárkóznak. És ezen a ponton a nöszövetség számára is új lehetőség nyílik. Közvetlenségre, megér­tésre van szükség. Egyetlen tisztségviselő se csak azért legyen az, mert megválasztották, hanem azért, mert ügy is érzi, mindaz, ami a mozgalommal összefügg, a szívügye. Több figyelmet kell fordítanunk a nevelésre. Érté­kelnünk kell a kultúra jelentőségét. Valóban lelkesedésre van szükség. • Régóta tagja a nőszervezet­nek. Mikor találkozott a nőmoz­galommal először, milyenek vol­tak az e téren szerzett első ta­pasztalatai? — Sok mindenért hálás vagyok azoknak a nöszövetségi tisztségviselőknek, aki segítet­tek engem még az ifjúsági mozgalomban sltöltött évek során, többek között Kudryová, :ancovicová, Slimáková, Kovácová, Ruba­­linská elvtársnőnek, és még sok másnak. Éppen nekik köszönhetően jutottam el éle­temben először a Három nemzedék találko­zójára, amelyet akkor, 1971-ben, Luboch­­ián tartottak. A tmavai járási pártbizottság titkári funkci­ójának betöltésekor nagyon sokat jelentettek ;zámomra azok a tapasztalatok, melyekre a nöszövetségi munkában tettem szert. Hoz­zásegítettek e tapasztalatok ahhoz, hogy ealisztikusan közelítsek a neveléssel, a csa­­áddal összefüggő kérdésekhez ugyanúgy, nini az ifjúság megítéléséhez. Fokozatosan meggyőződtem annak a leni­­íi gondolatnak a helyességéről, hogy a „for­­adalom sikere attól függ, mennyire vesznek észt benne a nők". Meggyőződtem arról, rogy éppen a nők járulhatnak hozzá erőtelje­sen az átalakítás céljainak eléréséhez. Hi­szen éppen az ö kötelességtudatuk, lelkiis­meretességük, kitartásuk, a munkához fűző­­lö viszonyuk jelenthet sokat az átalakítás során. • Miben látja a Szlovák Nöszö­­retség küldetését, és mit szeret­te a nőszövetségi mozgalomban tlémi ? — Az SZNSZ-szervezet aktivitásával és Ikötelezettségével tekintélyt vívott ki magá­­lak a nők és az egész társadalom körében gyaránt. Most arról van szó, hogy ezt a ekintélyt tovább kell erősíteni, éspedig az let minden szférájának átalakítása, a széles örű demokratizálás érdekében. Mindez megköveteli, hogy a nőket szüntelenül aktivi­záljuk, ott, ahol élnek és dolgoznak. Ehhez arra van szükség, hogy az SZNSZ is szerepet játsszon a nők önmegvalósításához szüksé­ges optimális feltételek megteremtésében. Szervezetünknek erőteljesebben kell köve­telnie a dolgozó nő problémáinak megoldá­sát, és nemcsak az SZNSZ KB szintjén, hanem a központi szervekben is. Növelnünk kell szervezetünk szerepét az egészséges családi környezet kialakításában, a család stabilitásának megteremtésében. Elsősorban a fiatalok családi életre való fel­készítésére gondolok, és e téren ki kell használnunk a szocialista országokban mű­ködő testvérszervezeteink tapasztalatait is. El kell mélyítenünk az SZNSZ nevelő funkci­óját, részt kell vennünk a nők kulturális, politikai és világnézeti nevelésében. És nem utolsósorban lehetővé kell tenni számukra a pihenést, az erőgyűjtést, a sportolást és a művelődést. Azért, hogy a nöszövetségi ta­gok valóban saját szervezetüknek tekintsék a szövetséget. • Gyakran esik szó a tartalé­kokról. Ön szerint szervezetünk­ben miben vannak tartalékok? — Ha azt akarjuk, hogy szervezetünk mi­nőségileg fejlődjön, új, fiatal tagokat szerez­zen, akkor tevékenységünkben reagálnunk kell igényeikre, elvárásaikra. Ehhez arra van szükség, hogy közvetlen kapcsolatot tart­sunk az alapszervezetekkel; ismerjük konkrét problémáikat, ismerjük a nők gondjait, baja­it, ismerjük az új problémákat, melyeket változó életünk hoz magával és melyek ösz­­szefüggenek az átalakítással, társadalmunk szervezeti változásaival. Jobban kell élni a nemzeti bizottságokról szóló új törvény adta lehetőségekkel, az állami vállalatról, a szö­vetkezetekről szóló új törvényben foglaltak­kal, valamint a módosított Munka Törvény­­könyv nyújtotta lehetőségekkel. A képvise­lőkkel, a vállalatvezetésekkel, a földműves­­szövetkezeti vezetőségekkel és a társadalmi szervezetekkel közösen mindent meg kell tenni a nők lehető legjobb körülményeinek kialakításáért. • Ügy tűnik, hogy a nők már fentebb is említett pozitív tulaj­donságai ellenére még mindig kis arányban képviseltetik magukat felelős vezetői tisztségekben. Ön szerint miben rejlenek e problé­ma gyökerei ? — Szerintem abban, hogy sem a férfi tisztségviselők, és még maguk a nők sem tudatosítják kellőképpen, hogy elengedhe­tetlenül szükség van a sokoldalúan felkészült nő irányításban való részvételére, a dolgozó­­kollektiva-tanácsokban való működésére. • Komensky mondotta, hogy nem kell beszélnünk, hagynunk kell, hogy tetteink beszéljenek magunk helyett. Elárulná, hogy mit tart a nőszövetség kongresz­­szusa utáni legfontosabb feladat­nak? — Azt, hogy a sok felmerült probléma megoldását illetően a kongresszusi határo­zatok szellemében, a Nemzeti Front aktivizá­lásáról szóló dokumentum szellemében olyan fontossági sorrendet állítsunk fel, hogy elősegítsük a haladást. Eközben érvényesíte­nünk kell mindazt a pozitívumot, amit eddig elértünk. Továbbá szükséges, hogy alkotóan fejlesszük tovább mozgalmunkat az új felté­telek között, aktivizáljuk tisztségviselői aktí­vánkat és tagállományunkat egyaránt. Szün­telenül küzdenünk kell a nők bizalmáért, segítségükkel kedvezően hathatunk az egész társadalmi légkör alakulására. Bízom a nőkben, abban, hogy a Csehszlo­vák Nőszövetség kongresszusáig, az Sznf 45. évfordulójáig, a CSKP XVIII. kongresszu­sáig, a képviseleti testületekbe történő vá­lasztásokig ránk váró időszak, a nyíltság és demokrácia nyújtotta feltételek — melyeket csak most tanulunk kihasználni — együttvé­ve hozzájárulnak a nők további aktivizálásá­hoz. Ahhoz, hogy a szocializmus javára, a nőszövetségi mozgalmunk haladó forradalmi hagyományainak kibontakoztatásáért, a Szlovák Nőszövetség társadalmi tekintélyé­nek növeléséért fejlesztik tevékenységüket. „ . . . amikor gyermekeim hazatérnek, mindig várja őket valaki" FELVÉTELEK: LADISLAV USICKV I Május elseje i| ITTHON; • Prága dolgozói tizenhat év után ismét a Vencel téren emlékeztek meg a munka ünnepéről. Közel negyedmillió felvonuló tett tanúbizonyságot arról, hogy konkrét munkával a CSKP vezetésével kíván részt venni az átalakítás és a demokratizálás programjában. A diszemelvényen Milos Jakeé, a CSKP KB főtitkára, a Csehszlovák Nemzeti Front elnöke, Gustáv Husák, köz­­társasági elnök és politikai társadalmi éle­tünk további képviselői foglaltak helyet. A felvonulás résztvevőit Miroslav Stépán, a prágai városi pártbizottság vezető titkára köszöntötte. Ünnepi beszédet Milos Jakes mondott. Hangsúlyozta, hogy továbbra is következetesen folytatjuk az elfogadott döntések megvalósítását. Sok vonatkozás­ban meggyorsítjuk az elkerülhetetlen válto­zásokat. Fontos a társadalmi és gazdasági átalakítást eredményesebben egybekap­csolni az idei tervfeladatok és az egész 8. ötéves terv feladatainak teljesítésével. El­sősorban ettől függ a szociális program megvalósítása, az emberek élet- és mun­kakörülményeinek javítása — mondta Mi­los Jakes. Beszéde után kezdetét vette Prága dolgozóinak és fiataljainak felvonu­lása. • A Csehszlovák Sajtóiroda jelentése szerint néhányan rendbontást kíséreltek meg a Vencel téren, de kísérletük nem talált visszhangra az ott tartózkodók kö­zött. • Bratislavában a hűvös, szeles idő elle­nére is nagy tömeg gyűlt össze az Sznf téren és a térbe torkolló utcákon. Ünnepi beszédet Ignác Janák, a CSKP KB Elnöksé­gének tagja, az SZLKP KB első titkára mondott. Hangsúlyozta, hogy ha jobban akarunk élni, akkor változtatnunk kell a munka, a fegyelem, a társadalmi tulajdon és a szociális igazságosság iránti viszo­nyunkon, el kell mélyítenünk a szocialista demokráciát. Hívei vagyunk a demokratizá­lásnak, de csak olyannak, amely segítsé­günkre van az előrehaladásban. Hívei va­gyunk az igazságnak, a nyílt véleménycse­rének, a bírálatnak, de mindig határozottan ellenezni fogjuk mindazt, ami sérti a törvé­nyeket, ellenezni fogjuk a demagógiát, a zsarolást, a különféle nyomást gyakorló akciókat, amelyek ártanak fejlődésünknek — mondotta beszédében Ignác Janák. KÜLFÖLDÖN: • Számos szovjet városban nem ren­dezték meg a hagyományos felvonulást. Moszkva a korábbi évekhez viszonyítva szerényebben volt feldíszítve; a Lenin Ma­uzóleum mellvédjén a szovjet párt és állam vezetői élükön Mihail Gorbacsowat, az SZKP KB főtitkárával köszöntötték a felvo­nulókat. • Új formát és tartalmat kaptak a ma­gyarországi május 1 -jei ünnepségek. A ha­gyományos budapesti felvonulási téren a dolgozók nagygyűlést tartottak, amelyen jelen voltak az ország politikai és társadal­mi életének vezető személyiségei. Beszé­det mondott Grósz Károly, az MSZMP főtitkára és Nagy Sándor, a SZOT főtitkára. • Leszerelést, jobb munkakörülménye­ket, demokráciát, ezek voltak az NSZK-ban megrendezett rendezvények fő jelszavai. • Az olaszországi nagygyűléseken főleg az ellen tiltakoztak a résztvevők, hogy a kormány a napokban az egészségügyi szol­gáltatások díjának emeléséről döntött. nö 3

Next

/
Thumbnails
Contents