Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-04-11 / 16. szám
TÁJOLÓ KÖNYV Ragály és oltalom Ötvenedik életévén, számos vers- és prózakötetén túl Bisztray Ádám a betakarítás, az összefoglalás korszakába jutott; minden bizonnyal sokkal jelentékenyebb költő, mint ahogyan ez életműve kritikai minősítéseinek zöméből kiderül. Számára a líra ünnep, rítus, szertartás. Szinte beöltözik, mint a pap a miséhez, a versírás előtt, és — e szavak legjobb értelmében — a magasztosság, a fenség, a szakralitás hangján szólal meg. A biblikus emelkedettség nem elsősorban vallásos inspirációból fakad: leggyakrabban az ambivalens módon szeretett szülőföldet, Erdélyt szólongatja olyképpen, mint a próféták istenüket, korholva, védve, féltve a romlástól. A kötetcímadó szép vers, a Ragály és oltalom ezúttal valóban a költői világkép lényegét sűriti magába; „Kolera, himlő, pestisek" — a pusztulás jelei — az egyik oldalon, szentháromság, pap, tisztító tűz a másikon. A rossz és a jó, a leverő és a biztató tapasztalat nem elkeveredve és kiegyenlítődve, hanem szélsőséges egyidejűségükben és vegyítetlenségükben jelenik meg költészetében. Bár e kötet szerves folytatása az előzőknek, jellegzetes új, életrajzian személyes események is kitűnnek belőle: a szülőfölddel való találkozás halogatása miatti, egyszerre szorongó és vádoló bűntudat; a rajongásig szeretett apa betegségének és halálának lidércnyomása; és talán vigaszul, részleges kárpótlásul a természettel való, eredendően meghitt kapcsolat helyreállításának kísériete egy kert mikrovilágában. A látszat ellenére nem könnyen érthető, sőt bonyolult, tömény költészet a Bisztrayé. Át van szőve művelődéstörténeti utalásokkal, történelmi, művelődési, természettudományos célzásokkal. A biblikus szentenciózussághoz nála feltűnő szín- és képgazdagság, barokkosán gazdag érzékletesség járul, s ebben a szürke hétköznapi élet elleni tudatos tiltakozás, a tágas, szabad belső életről nem lemondó lélek öntudata nyilatkozik meg. (A Magvető megjelentette kötet nálunk is megvásárolható.) CSÜRÖS M|KLÓS Nyúlketrec Töredelmesen bevallom, nem mindig tudok parancsolni gyermeki énemnek; időnként türelmetlen vagyok. S ha nem jutok hozzá azon nyomban ahhoz, amit szeretnék, úgy viselkedem, mint a kisgyerek, aki áhítozva nézi heteken, hónapokon át a játékboltok kirakatát, és epedve várja, mikor jön el az a nagy pillanat, amikor átadják álmai hajas babáját, s karácsonykor, kibontván a csomagot, megpillanatja a csodát, már nem is örül. Túlfeszült, elpattant benne a várakozás-vágyakozás húrja. Így vártam én is a nagy csodát, mert csak nagy csodát remélhettem attól a könyvtől, melynek kiadása egyre késett; a Nyúlcipö és a Nyúlháj közt a Nyúlketrec, John Updike trilógiájának második kötetét. Ahogy telt-múlt az idő, fokozódott bennem a várakozás, a kíváncsiság; mi az a nagy titok, ami miatt eddig nem olvashattam. Hiába rágtam át magam a könyvön (mert ítt-ott bizony döcögős, nehézkes), erre a titokra nem derült fény. Kishíján elfogyott a türelmem. Nem, mintha nem történne semmi, nem ismerhetnénk meg az Egyesült Államok vietnami háborúval „tarkított" történelmét (amelyben ráadás a diákmozgalom, a faji zavargások, a szovjet—amerikai ellentét) — egy magánélet tükrében. És mint az Államok történelme, a magánélet is megrázó. Megrázó a feleség, Janice kitörési kísérlete (hátja másként tudják élni az életüket, ha legalább egyszer megpróbálja kívülről nézni, fölülvizsgálni, mit hogyan rontottak el); Nyúl kétségbeesésből, magányból fakadó jótékonykodása. Nincs jogunk megítélni — még az első és harmadik kötet ismeretében sem, megérdemelte-e sorsát, mert soha sehol nem voltunk az ő helyzetében, bőrében, még ha lelkünk mélyén egy icipici büntetést kívánunk is neki, ekkora csapás ellen tiltakozik eszünk—szívünk—lelkünk. Ha az érzelmek szikrája pislákol még bennünk a könyv elolvasása után. Mert a reménytelenség többnyire kétségbeesésbe vagy letargiába hajszolja az embert. Rettenetes, hogy a szánalmas ember (Jill) élete szánalmas véget ér, hogy az ember — akaratán kívül és észrevétlenül — elveszíthet mindent, és mindenkit, akit szeretett, mert csak a saját magánya foglalkoztatta, s ebben az eszeveszett magárahagyatottságban nem veszi észre, hogy ö is magányra ítél olyanokat, akik támaszt remélnek benne. Nyúl előtt is kinyílik a ketrec ajtaja, de a rázúduló szabadság maga alá temeti, mert nem tud mit kezdeni vele. Nyulak vagyunk, Jillek vagy Janice-ek? Saját ketrecünkbe zárva, vagy valakivel egy ketrecben? Kinek-kínek magának kell felismernie. És ez a felismelrés már első lépés lehet a belső, emberi szabadságunk útján. (Ezt a lehetőséget minél előbb fel kell ismerni. Ezért is kár, hogy a könyv ilyen sokáig váratott magára. Amúgy nagyon jó. Göncz Árpád fordította.) GRENDEL ÁGOTA KOZMUVELODES Kazinczy Nyelvművelő Napok „A nyelv nem az enyém, nem a tiéd, hanem az édes miénk." (Kazinczy Ferenc) 1989. március 16—18-án adott otthont Kassa (Kosice) városa az idei Kazinczy Nyelvművelő Napoknak. A huszadik Kazinczy-napok rendezője ezúttal is a Csemadok KB, továbbá az SZSZK Oktatási, Ifjúsági és Testnevelési Minisztériuma, a Szlovák Újságírók Szövetsége Központi Bizottságának Nemzetiségi Sajtóbizottsága, a kerületi pedagógiai intézetek. valamint a Csemadok Kassai Járási és Városi Bizottsága. A Hutník Szállóban nyelvészek, nyelvművelők, pedagógusok, újságírók, diákok és az anyanyelv iránt érdeklődők adtak ismételten találkozót egymásnak. A három napon át tartó rendezvény gazdag programot kínált. Az ünnepi megnyitó, majd a nyelvjárásgyűjtési pályamunkák értékelése után Z. Szabó László győri nyelvész tartotta meg Kazinczy Ferenc mai szemmel című előadását. Szorosan kapcsolódott ehhez a témakörhöz Kováts Miklós előadása Kazinczy Ferenc és Kassa címmel. Másnap nagy érdeklődés kísérte Bencédy József budapesti nyelvész-tanár előadását, aki az ifjúság nyelvének fejlődését vizsgálta. Részletesen szólt az ifjúság nyelvének jellemzőiről (fordulatosság, képszerűség, játékos szóhasználat, durvaságok stb.) — rengeteg példával illusztrálva azt. Ugyanakkor elmondta, hogy az ifjúság nyelvében gyakran előforduló hibák — hadarás, a szóvég felkapása, egysíkú gondolatszövés stb. — soksok türelemmel, neveléssek, az értékes könyvek, az olvasás megszerettetésével kiküszöbölhetők. Hiszen az olvasmányélmények hatékonyan épülnek be a fiatalok nyelvébe. Kovács László somorjai tanár a szlovákiai magyar ifjúság nyelvhasználatának sajátosságairól szólt. Délután került sor a szép magyar beszéd versenyének országos döntőjére, amelyen a diákok kiejtésből, nyelvhasználatból, beszédstílusból vizsgáztak. Ezúttal még két nívódíjat — az újságirószövetség és a közönség díját is megpályázhatták a versenyzők. Harmadnap a szép magyar beszéd versenye és a nyelvi verseny értékelése után Vörös Ottó, a Nyitrai (Nitra) Pedagógiai Főiskola magyarországi vendégtanára a Hét nyelvi színvonalát, pontosabban a lap 2—3. oldalát elemezte. Az itt fellelhető egytípusú írásokban előforduló nyelvi és stílusbeli hibákra figyelmeztetett. Ezután Szabómihály Gizella, a Komensky Egyetem tanára a Csehszlovák Rádió és Televízió magyar nyelvű adásának nyelvi arculatát vizsgálta hangfelvételek segítségével. A rendezvénysorozat résztvevői a Csemadok kassai székházában megtekinthették A Kazinczy Nyelvművelő Napok története címmel megrendezett kiállítást, melynek anyaga a Kazinczy-napok sajtóvisszhangjaiból és különféle dokumentumaiból állt össze. Esténként is gazdag program várta az összegyülteket: Sunyovszky Szilvia és Szilágyi Tibor előadói estjét, illetve a Thália Színpad bemutatásában Schiller; Ármány és szerelem című darabját nézhették meg. Reméljük, hogy e tartalmas rendezvénysorozaton az elkövetkező években egyre több érdeklődővel találkozunk majd. hiszen anyanyelvűnk őrzése, a szép magyar beszéd, nemzetiségi kultúránk ápolása mindannyiunk szívügyévé kell hogy váljék. TOTH EDIT HANGLEMEZ Slippery When Wet 1985-ben a Scorpions amerikai turnéján előzenekarként egy addig még viszonylag ismeretlen együttes lépett fel, melynek ázsiója e turné után napról napra nőtt, persze, nem érdemtelenül. 1986-ban ezt a zenekart már a sztároknak kijáró tisztelet övezte, melynek egyik megnyilvánulási formája koncertjeik parázsos hangulata volt. A sikerzenekar nem más, mint a New Jersey-i zenészekből álló Bon Jovi. A zenekar nem azt a fajta rockzenét játssza, amelytől a jól nevelt emberek világgá rohannak, hanem épp ellenkezőleg, zenéjük kellemes, fülbemászó, dallamos rock. Pályafutásuk csúcsának tekinthető a Supraphon Kiadóvállalat gondozásában is megjelent Slippery When Wet című albumuk, amely tíz igazi, a szó jó értelmében vett slágert tartalmaz, melyekre a kitűnő hangszerelés és a magasfokú zenei tudás a jellemző. Az album legnagyobb slágere a Livin' On a Prayer című szerzemény. Lüktető ritmusához kitűnő videoklippet készítettek, melyben a zenekar „örök motorja", Jon Bon Jovi a meglepett nézők feje felett szellem módjára himbálódzik, miközben a többiek a hangszereiket „kínozzák". Hasonló mentalitású az album másik sikerdala, mely ünnepélyes orgonaakkordokkal kezdődik, hogy aztán mindent elsöprő dinamikával töltődhessen fel. Igazán jólesik ennyi keménység után egy kis líraiság, melyre az A oldal záródalában a Wanted Dead Or Alive című szerzeményben találhatunk. AB oldal nyitódala (Raise Your Hands) az album legkeményebb mozzanata. Bon Jovi korábbi felvételeire emlékeztet az Id Die For You című szerzemény, mely a billentyűs hangszerek segítségével kicsit west-coastos hangulatot teremt. Majd ismét egy „lírai oázis" következik, a meghatóan szép Never Say Goodbye című dal, amely csodálatos tábortűzi romantikát varázsol a hallgató szobájába. Az énekes szenvedélyes előadásmódja teszi igazán gyönyörűvé ezt a balladát. Való igaz, hogy a Slippery When Wet nem mindennapi album. Keverése, a zenészek hangszertudása és az énekes dinamikája emeli ki a többi hasonló stílusú hanglemez közül. Épp ezért, szerencsés dolog, hogy ide, Közép-Kelet-Európába is eljutott a zenekar fekete korongja, amelynek minden rockrajongó csak örülhet. Örömük tovább fokozódhatna, ha az együttest élőben is láthatnák ... ANTAL TAMÁS nő 18
