Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-04-11 / 16. szám
Hosszan egyeztetjük a találkozás időpontját, mert sok mindent össze kell hangolnia. A munkahelyi és társadalmi funkciókból eredő kötelességek mellett most halaszthatatlanul jelentkezik az anyai is. Az influenzajárvány az ö családját sem kímélte, orvosi ellenőrzésre kell mennie a fiával. Ezt maga akarja végigjárni, hogy biztosan tudja, nem fenyeget semmiféle szövődmény. Persze, amikor önmagáról van szó, akkor már nem ilyen következetes; akkor már nem hagyja őt békén a kérdés: mi van a szövetkezetben. Beveszi a gyógyszert, aztán irány a munkahely. — Nem mintha megállna az élet nélkülem, de szeretem tudni, hogy állnak a dolgaink. Meg folyton az jár a fejemben, ha a munkatársaim ott vannak, dolgoznak, nekem is ott a helyem. Gdovin Erzsébet az udvarnoki (Dvomiky na Ostrove) földműves-szövetkezet elnöke, egyedüli nőként ilyen beosztásban a Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járásban. Tanult, mérnöki diplomát szerzett. Dolgozott szövetkezeti csoportvezetőként, majd a járási pártbizottság mezőgazdasági osztályán is. Azt mondja, a család szempontjából így volt jó. Amíg a gyerekek kicsik, nem nagyon vállalhat egy anya olyan beosztást, mint most az övé. Négy évvel ezelőtt azonban már megtehette. A lánya akkor tizenöt, a fia tízéves volt. Férje a szakmában is társa. És persze van családi háttér: van nagymama is, aki segít, ha kell. napjainkban eredményeket elérni?! Négy év alatt több mint tízmilliót ruháztunk be épületekbe, hétmilliót gépekbe, így jobbak a munkakörülmények. Az új tehenészetünk olyan, mint a laboratórium. Zárt rendszerben folyik a tej, tiszta, pedáns minden. Mi igazán intenzíven gazdálkodunk. Nyolcvannyolcban járási elsők lettünk, a legjobbak voltunk a kitermelt nyereségben, a munkatermelékenységben, a tiszta teljesítményekben, a piaci termelésben. Nincsenek fölösleges „dolgozóink", még annak idején első dolgom volt, hogy felmondjak a futballistánknak. Kaptam is érte, hogy nem támogatom a sportot, de hajlíthatatlan maradtam. Ha én akkor nem vagyok makulátlan, ha akkor találnak valami kivetnivalót a munkámban vagy a magánéletemben, könyörtelenül megbukom. Megbuktatnak. De megkérdeztem számonkérőimtöl: mit akartok? Az állami bérlakásomat, a kölcsönre vett autómat? Én nem a saját zsebemre gazdálkodom. És ha a tagságomnak meg kell magyaráznom, hogy nem lehet egyetlen felesleges dolgozónk sem, hogy mindenkinek teljes erőből kell dolgoznia, akkor hogyan nézzek a szemükbe, ha azt megtűröm, aki csak a fizetéséért jár be. Azt gondolom, a vezetőnek tisztességesnek, becsületesnek és felkészültnek kell lennie, hogy meg tudja védeni az igazát. És tisztának, mert csak akkor teheti szóvá a visszásságokat. Az elért eredmények magukért beszélnek. Gdovin Erzsébet a becsületes, hozzáértő munka hive, a maximális erőbedobáelég tömegtakarmányunk, jók a súlygyarapodási mutatóink... Változatlan biológiai anyagokkal többet nem tudunk produkálni! Ugyanakkor folyton számolni kell az időjárás hatásaival, mert mi valóban csak mezőgazdasági termelésből élű nk. — A tavalyi esztendőt jól zártuk. Lezártuk. A nagykereskedelmi árak változásával kapcsolatos egyenlegeket is elkészítettük. Tudjuk, hogy a felvásárlási árak emelése nem hoz annyit a konyhára, amennyit az új adózás elvisz. Ugyanakkor nem tudjuk például, milyen lesz a zöldség felvásárlási ára, milyenek lesznek az értékesítési feltételek. Magtermeléssel is foglalkozunk, a Semex leszállítja az ültetőanyagot, s akkor derül ki, hogy a vetömagárak is emelkedtek. Decemberben megkaptuk az árpát, de csak az új évben küldték a számlát, a magasabb árakkal. Hát nem fizettük ki, visszaküldtük. Mi olcsón beszolgáltattuk a vetőmagot, a forgalmazó pedig még a régi előírások szerint szállította le, de már magasabb árat szeretne! Ez tisztességtelen haszon! Csak a takarmánytápok áremelése 750 000 koronát tesz ki. Az egész ország a mezőgazdaság tartalékainak mozgósításában reménykedik, de azt nem nézzük, milyen pocsékak a mezőgazdasági szolgáltatások. Nincs elég gép, nincs alkatrész, erre mi történik? Az Agrozet az eddigi 15 helyett 18 százalék forgalmazási díjat bokszolt ki magának! Közben pedig nem változott a helyzet, nem javult az alkatrészellátás. Sorolhat-Hajnaltól napszálltáig — Kezdetben még így is furcsa volt, hogy reggel megyek, és este hétkor, félnyolckor térek haza. De ez nem nyolcórás munkaidő . . . Ráadásul a szövetkezet szénája sem állt a legjobban, amikor odakerültem. Tulajdonképpen azért neveztek ki, hogy megpróbáljam fellendíteni. Lehetett ebben persze kihívás is, mert én soha nem rejtettem véka alá a véleményemet. Biztos akadt olyan is, aki azt hitte, majd belebukom. Hát éjt nappallá téve dolgoztam. Néha még a férjem is megkérdezte: megéri-e nekem. De amikor az első évet zártuk, és látta az eredményeinket, végképp mellém állt. Legnehezebben a fiam értette meg, miért van anyu folyton a szövetkezetben. Egyszer aztán úgy alakultak a dolgok, hogy kénytelen voltam őt magammal vinni az esti vezetőségi ülésre. Csendesen végighallgatta a vitát, utána azt mondta: most már tudom, hogy ott kell lenned ... Hogy ebben a családban munkájukkal is példát adnak a szülök abból következtetek, hogy a tizenkilenc éves nagylány élelmiszeripari pályát választott; biotechnológiát tanul a műszaki főiskolán. — A mi szövetkezetünk kicsi, alig több, mint 900 hektáron gazdálkodik. Elkerülte az egyesülést, és ez jó, mert így áttekinthető, a munka rugalmasan szervezhető, nincs fölösleges ácsorgás. Ha valahol probléma van, rögtön tudjuk, és rögtön ott lehetünk. A változás szemléltetésére hadd mondjam el: 1985-ben az éves fejésátlag 4 200 liter volt, 1988- ban pedig 5 007 liter. Pedig a 160 tag maradt, csak a hét funkciós változott. A munkatársaimat, a szakembereket én választottam meg, ebből nem engedtem. Figyelmeztettek is jószándékúan, ne vigyek oda városiakat (szerdahelyieket), mert bajok lesznek. Erre azt mondtam, ha olyan jó káderpolitikát tudtok csinálni, miért nem csináltátok korábban, miért hagytátok leromolni a szövetkezetét?! Ha én viszek oda valakit, nekem is felelősséggel tartozik. Bizalmat helyezek belé, de ellenőrizem is, mert én sem vagyok tévedhetetlen. S ha csalódom benne, elküldhetem, mert én beszéltem meg vele, milyen feladatra kell vállalkoznia, mi lesz a kötelessége, és nekem tartozik számadással. A dolgozóknak egyébként sem az a fontos, hol lakik az ember, hanem az, hogy mennyit keresnek. És hogy az ő szempontjaik is fontosak legyenek. Kevés volt a fiatal szövetkezeti tag: húszezer korona stabilis zációs építkezési kölcsönt adtunk a tagoknak a szokásoson belül. És nagyon fontosnak tartjuk a szakképesítésüket... A kertészetben korábban nem is volt szakember. Hát lehet igy Gdovin Erzsébet sé. Úgy látja, az új mezőgazdasági törvény a jól termelő szövetkezeteket sújtja, azoknak a nyereségét vonja el, akik eddig sem takaréklángon gazdálkodtak. — A valós eredmények szintjén tervezünk az új feltételek között, s nekünk már nem nagyon vannak mozgósítható tartalékaink. A jelenlegi eredményeket megtartani is művészet lesz. A szántóföldjeink 30 százalékát évente trágyázzuk, a hat tonnán felüli átlagos hozam stabilizálódott; kocánként 20 malacot választunk el évente, az ötezer liter feletti átlagos tejhozam is jó — bár a minőséget a nem naprakész szabványok sújtják —, a vetésforgót úgy irányítjuk, hogy a takarmánynövények az öntözhető területekre kerüljenek. így van nék még további példákat is. Egyszóval, tartok attól, hogy a hiánygazdálkodás megint csak protekcionalizmusba, korrupcióba torkollik. Hát ezért mondom, hogy az elért eredményeket is művészet lesz megtartani. Gdovin Erzsébet szövetkezeti elnökként azért küzd, hogy ne történjenek olyan intézkedések, amelyek a közvetlen termelést fékeznék. Már csak azért sem, mert a mai piac nem viseli el ezt a „demokráciát". Fontos, hogy a lakosság jól el legyen látva élelmiszerrel, ehhez pedig az kell, hogy a mezőgazdaság elsősorban mezőgazdasági termeléssel foglalkozzon, és arra is legyen ösztönözve. S hogy ne arra épüljön a szabályzórendszer, hogy a jók nyereségéből dotálják a rosszul gazdálkodókat. Gdovin Erzsébet jól meggondolja, mire költik a szövetkezet pénzét. Nem tart gépkocsivezetőt, ha kell, maga vezeti a szolgálati autót. Azt mondja, egy családfenntartónak nem lehet akármilyen fizetést adni, a béralap minden egyes koronája után pedig hetven fillért kell befizetni az államkaszszába és a társadalombiztosítási alapba... Meg kell hát gondolni, hová gurulnak a koronák. Az emberek keresete csak úgy növekedhet, ha létszámuk nem szaporodik. Jelenleg pedig a legjobb ösztönző a pénz. A jó és több munkáért kifizethető több pénz. Nevetve-bosszankodva mondja, hogy az ő elnöki fizetését jóvá kell hagynia a tagsági gyűlésnek, s ez kissé irritálja, mert valahol a kilencvenedik hely táján áll vele a bérlistán, de ezzel az ö kedvét nem lehet elvenni. Ha úgy érzi, használni tud, szívesen dolgozik. Ezért vállalta, hogy továbbra is elnöke lesz az SZNSZ járási bizottságának, mert az az igazság, hogy mióta lakóhelyi szervezetté vált e tömörülés, igazán nehéz a nőknek ebben is aktív munkát végezniök. — Az otthoni második műszak mellé még egy harmadikat is kitalálunk így, a gondok pedig lassabban jutnak el a munkahelyi illetékesekhez, s még akkor sem biztos, hogy egy lakóhelyi nőszervezettől jó néven veszik, ha beleszól egy termelő üzem vagy munkáltató dolgaiba. Ennek ellenére én kötelességemnek éreztem, hogy az én falumban fellendüljön a nőszervezet munkája. Sikerült is aktivizálni a nőket. Én nem irodából irányítom a munkát, naponta találkozom, beszélek az emberekkel. Ünnepnapokon is kijárok az az állattenyésztésbe, valami belső kényszer hajt... Ezt a munkát nem lehet letenni. N. GYURKOVITS RÓZA FOTÓ: PRIKLER LÁSZLÓ I nő 17
