Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-04-11 / 16. szám
TOMPA MIHÁLY A MADÁR, FIAIHOZ Száraz ágon, hallgató ajakkal Meddig ültök, csüggedt madarak? Nincs talán még elfeledve a dal. Melyre egykor tanítottalak?! Vagy ha elmúlt, s többé vissza nem jő A víg ének s régi kedvetek: Legyen a dal fájdalmas, merengő. Fiaim, csak énekeljetek! Nagy vihar volt. Feldúlt berkeinken Enyhe, árnyas rejtek nem fogad; S ti hallgattok? elkészültök innen? Itt hagynátok bús anyátokat?! Más berekben másképp szól az ének. Ott nem értik a ti nyelvetek'... Puszta bár, az otthonos vidéknek. Fiaim, csak énekeljetek! Hozzatok dalt emlékül, a hajdan Lomb- s virággal gazdag tájiról; Zengjétek meg a jövőt, ha majdan E kopár föld újra felvirúl. Dalotokra könnyebben derül fény. Hamarabb kihajt a holt berek; A jelennek búját édesítvén: Fiaim, csak énekeljetek! A bokorban itt az ősi fészek. Mely növelte könnyű szárnyatok; Megpihenni most is abba tértek. Bár a fellegek közt járjatok! S most, hogy a szél összevissza tépte. Úgy tennétek, mint az emberek? Itt hagynátok, idegent cserélve ...? — Fiaim, csak énekeljetek! Édesapám suszternak tanult. Még akkor a suszteraljban tíz-tizenegy óráig dolgoztak. Én is aszerint tudom, hogy édesapám nekem később elmesélte, hogy mit hallott Tompáról a régi emberektől. Olyan is volt köztük, aki három-négyéves vagy öt volt abban az időben, mikor Tompa itt paposkodott Hanván. Mert ő Bején kezdte, ez Hanvától olyan nyolc kilométerre van. Tompiát aztán innen Bejéből megválasztották Kelemérbe. Magyarországra esik ez a kis falu, kis völgyben van. Onnan került az ötvenes években aztán vissza Hanvára. Még a feleségét odavitte «elemérbe, az öregek ahogy beszélték, már csak egy évig éltek ott. Ott született egy kisfiok, de ez meg is halt, nem egész volt egyéves. Mert Tompa a negyvennyolcas szabadságharcba önként jelentkezett. Az észak-magyarországi harctereken mint tábori lelkész működött. Runyában, Hanva szomszéd falujában a Zsoldos családnál voltak elszállásolva, katonatiszt volt ö is, tábori lelkész, de hát csak katonatiszti rangja volt ügye a front alkalmával mindenkinek. Mert itt a réten, majd ezt szeretném meg is mutatni, körűbelö én tudom, itt egy kisebb negyvennyolcas ütközet volt, csak huszárok ütköztek. Mevolt a halom is, tizenöt méter hosszú meg két méter vagy két és fél méter széles, hatvan centi magos a réten, ahova a hősi halottak el voltak temetve. De repüléshez szóló pályát csinált ott az állami gazdaság, abból kifolyólag eltúratták, hogy ne akadályozza a felszállást. De még én tudom, visszaemlékszek rá, hogy mik részen volt az. Akkor Tompa ott volt elszállásolva a Zsoldos nagyságosénál Runyában a kastélyban, ott ismerkedett meg a feleségével. Tompa fiatalkorában is betegeskedett, de a feleségi is. Az is elhatározta, hogy nem megyen férhe. De ahogy ott egy estét töltöttek, összebarátkoztak, aztán elhatározta Tompa, hogy elveszi, hogy menösül. Tizennyolc éves volt ez a Zsoldos Emilia, az is elhatározta, hogy férhez gyün hozzá. Úgyhogy mikor a szabadságharcnak végi lett, jegyben is jártak, azután el is vette. Még Runyában mai napig is áll a templom, ahol esküdtek Tompa a feleségével. De még «elemérbe vitte. Ja ott egy-vagy két évig voltak. Egy évre ott született egy kisfiok, de meghalt. Azután úgy választották Hanvára papnak. Itt született megint egy fiók, azt tudom, hogy Gézának hívták, de azt nem tudom a kelemérit, már nem emlékszek rá vissza, hogy minek mondta édesapám. Ez ötesztendös koráig élt. Himlős volt, még abban az időben biztos nem annyira ismerték fel. Levártra, ez Hanvától nem olyan messzire esik ez a Levártfürdö, a dereski völgyön van, de nem egzisztál már, elég kár, hogy abbahagyták, ez csevicefürdö volt. Tompa betegeskedéséből kifolyólag sokat járt oda, a kisfiokat is úgye a feleségével felvitték. Osztán mefürdették. Oszt a kisfiú nem is soká élt, belehalt. Mert ügye veresség gyütt vóna ki rajta, de hát még abban az időben nem volt annyira világos a nép, hogy nem szabad fürdetni, ha verességes. Pünkösd reggelére halt meg a kisfiok. A felelsége is igen nagy beteg lett a bánatba, mert már ötéves volt a fiú. Tompa metartotta az istentiszteletet a templomban, mert ő volt a pap, de hogy milyen lelkiállapotban volt, azt el lehet képzelni. A kisfia a ravatalon, neki meg istentiszteletet kellett tartani. Még édesapám azt emlegette mindég a régi Öregektől, ahogy hallotta így a susztermühelyben, mert ki lehetett a parókia kapujából látni az ő kriptájokra, mert később Tompa kriptát csináltatott a kisfiok felé, már ők is abban vannak, a kisfiok csak sírban volt, de feléjük bóthajtásos, cigányverett téglából kirakva kriptát csináltatott. Ha a feleségit látta, hogy ott van, odaki a kisfiok sírjánál, akkor ő nem ment. De ha a felesége nem volt ott, akkor ő ment. De ha a felelsége hallotta. hogy ő ott van, akkor a felelsége nem ment. Úgyhogy ök egyszerre a kisfiok sírjánál nem voltak. Nem bírták elviselni ezt a bánatot, hát csak abból kifolyólag. Különben Tompa beteges ember volt. Fejbetegsége is volt, az öccse agydaganatban halt meg. Hát még azt el is felejtettem mondani. Rimaszombatban született, susztercsaládból vott ő szintén, az apja suszter volt. Még meg egy testvére, az meg még korábban elhalt. Ő is örökölt a családból betegséget. Meg később neki is lett, tüdőről is hányt vért meg gyomorról is. Volt ő még Németben is fürdőn kezelésen, de csak végigkísérte a betegsége öt. Azok az emberek, akik a suszteraljba jártak, hát azok is hallották az apjoktól, hogyha így kigyöttek templomból vasárnap istentisztelet után, igen keveset volt jókedvében, nem nagyon szórakozott az emberekkel. De valamikor me szórakozott, akkor me nagyon is jókedvében volt, ha könnyebben érezte magát. Egy alkalommal az egyik emberrel, falusival vitatkoztak, Ferenc nevűnek hívták, Ferenc Dánielnek. Azt mondta neki, tisztelendő úr, a maga bibliájában nincs meg, ami az enyimben. Hogyhogy, azt mondja, Dániel, hát a bibliát azt egyformán nyomtatják! Nem, tisztelendő úr, az nincs meg a magaéban, ami az enyimben. No. azt mondja, hozza fel a bibliát, menézzük. Fogadtak is, tudom, egy meszely pályinkában így a régi időben, csak ahogy hallom, én se tudom azt se, hogy milyen annak a mércéji, hogy fél liter-e vagy deci. Elég abból annyi, hogy kilapozták a biblia közepin az ó meg az új testamentom közt voltak üres lapok. Fel lehetett jegyezni bele a születést meg az elhalást, annak fekete keretes volt a lap széli, az elhalásnak. Hát ennek a Ferenc nevűnek az volt belejegyezve az egyik lapra, hogy Neuman Maxinak, az akkor élő zsidó kocsmárosnak, aki akkor élt Hanván, egy meszely pályinka árával tartozók. Tompa azt mondta, hogy igazad van, menyerted, az enyimben nincs. „EROS EMBER VOLT” TOMPA MIHÁLY A HANVAI SZÁJHAGYOMÁNYBAN ELMONDJA IGÓ ALADÁR nő 14
