Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-04-11 / 16. szám

Ezek az ötletes, szaruból készült nyakbavalók V. Balatá (íilirta) munkái. A természetes és a hagyományos kultúrában is kedvelt alapanyagból modem vonalú tárgyakat sikerült alkotnia

egyrészt a tárgyilagos és elfogulatlan kutatások elegendő számának és kellő mélységének a hiánya. De legalább ennyire annak a kulturált társadalmi közegnek az esetlegessége, amelyik nem illúziók táplálásában és nem egzotikus cifraságok létének bizonygatásában véli a múlt figyelmünkre méltó eredményeit.

Nos, a Szlovák Nőszövetség minden alkalmat megragad, hogy a hagyományok továbbélésének, mai mindennapi kultúránkba való adaptálásának lehetőségeire és felelősségére figyelmeztesse tagjait. Számtalan mozgalmat indított már, hogy az asszonyokat saját szőkébb környezetük múltbéli értékeinek felkutatására buzdítsa, hogy érdeklődésüket felkeltse irántuk.

Az április 11-én a fővárosban nyíló kiállítás a nőszövetségnek erre a régóta ápolt hagyományára épít. Konkrétan a legutóbb 1984-ben „Az élet szépsége" címen rendezett kiállítására, de legalább ennyire a szlovák népi hímzések első bemutatójára, amelyet kerek száz évvel ezelőtt rendezett a szlovák nők akkori

A kukoricaháncsból készült szatyrokat Ozogányi Mária készíti Gellében (Holice), ma is éppen úgy, mint nagyapáink is tehették egykoron

szövetsége, a Zívena (amely mellesleg éppen 120 éve alakult).

Az idei szlovákiai bemutatót a járásiak előzték meg, ahonnét a legjobb és legsikeresebb munkák kiválasztódtak.

A fővárosi Művészetek Házában április végéig megtekinthető reprezentatív válogatásba a legkülönbözőbb tárgyak kaptak helyet. Textilre készült hímzések, szaruból való láncok, szalmából fenyőfadíszek, kukoricaháncsból fonott szatyrok, hagyományos technikák hagyományos alapanyagokból, avagy a népi kultúrától idegen alapanyagból újszerű technikával szokásos, bevett formákra, alkalmazva, esetleg egészen újszerűekre. Az ötlet sok, az

alapul szolgáló kincsesbánya, a népi kultúra tárgyi világa szinte kimeríthetetlen. Hogy aztán a sokból a maga természetes módján, külső erőszak nélkül mi épül be mai környezetünkbe, azt a szakmai értékeléseken is átszűrt gyakorlati élet dönti majd el.

—ka—