Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-04-11 / 16. szám
rem. Egyébként a Svédországban végzett felmérések szerint munka után, otthon a nő négyszer annyira elfoglalt, mint a férfi. Ennek megfelelően több stressz éri őket, a férfiakat kevesebb. Kiút, szerintem csak egy van: tökéletesíteni kell a szolgáltatásokat, a háztartási gépeket, a bölcsődék, óvodák munkáját, az egészségügyi, különösen a gyermekegészségügyi intézmények munkáját. Véleményem szerint minden családban, ahol a házastársak egyenjogúnak tartják magukat, meg kell állapodniuk abban, hogy az élet bizonyos szakaszaiban a társadalmi tevékenységben melyiküké a vezető szerep, s melyiküké a másodlagos. Amíg a gyerekek kicsik, minden bizonnyal az anyának kell többet foglalkoznia velük, de később, egy időre a férj is magára vállalhatja az otthon feladatait, hogy a feleségnek módja legyen szülésekkel megszakított karrierjét újra felépítenie. A munkaadók nálunk nem szívesen alkalmaznak olyan nőket, akit túl vannak a munkáját. A cégünk vállalatainál például ezek a csoportok szemináriumokat, tanfolyamokat szerveznek a nőknek, segítik az üzleti és szakmai felkészültségüket, egyengetik a karrierjüket. Nem mondhatom, hogy nekem minden sikerül. A Johnson Gruppenhez tartozó Saba cég vállalatainál például a dolgozók 80 százaléka nö, de ezen üzletek és szolgáltatóházak vezetői között a nők aránya mindössze 5 százalék. „Szorongatom" is vezető kollégáimat, hogy ne akadályozzák a nők érvényesülését. Néhány fiókvállalatnál már vannak nők is vezető pozícióban, úgy gondolom, hogy ez siker. LUISA AMORIN. a Portugál Demokratikus Nőmozgalom elnöke, az NDNSZ alelnöke (Portugália): — Már régebben foglalkoztunk a gondolatával, s most megvalósítottunk egy az erőszak minden megnyilvánulásával foglalkozó fórumot, szó szerint egy törvényszéket. A széket is tettünk — a társadalom, az állam és a munkaadó számára —, amivel azt kívántuk érzékeltetni, hogy bárminemű erőszak előfordulásáért nem csupán az egyén a profit hajszolása mellett teljesen elsiklanak a dolgozók érdekei felett. S a megoldás? A kormánynak nővédelmi törvényeket kell hoznia, menhelyeket kell létesítenie a „vert aszszonyoknak", a rendőrségen osztályt kell létrehoznia eseteik kivizsgálására, fejlesztenie kell a dolgozó nők számára oly nélkülözhetetlen infrastruktúrát stb. A felsoroltakon kívül rengeteg a további kérdés, gond, amiről beszélni kell: pl. a nö és a férfi kapcsolatáról a kapitalista országokban, az ún. gyengéd és baráti kapcsolatok mélyen gyökerező kliséiről, a partnerkapcsolatokat, szerelmeket, házasságot érintő kérdésekről; arról, hogy ezt, s bármi mást a világon csak a nők és férfiak egymásrautaltságukban, közösen tudnak megoldani. (A Lányok asszonyok és a Frauen der ganzen Welt nyomán) kapitalista országokban ugyanis az erőszak kérdése — sajnos —- egyre inkább aktuális, s különösen a nőkön és kisgyermekeken elkövetett erőszaké. Az erőszak megítélésének és kezelésének egy új módját akartuk létrehozni, ezért a törvényszék ötlete. Az erőszak minden formáját szóba hoztuk: például a munkanélküliséget. A nőnek jutott az a szomorú „privilégium", hogy ő az első, ha elbocsátásokra kerül sor, s az utolsó, aki munkát talál. Mi más ez, ha nem erőszakos cselekedet, hiszen ezzel a nö anyagilag függő szerepbe kényszerül?! Portugáliában a munkanélküliség nagyon keményen érinti a nőket. A munkahelyen pedig ki vannak téve főnökeik inzultálásának, ami ily módon nem más. mint zsarolás. Végül, de nem utolsósorban a nőt a saját családjában is éri erőszak. Országunkban, de gondolom, nem csak itt, rendkívül elterjedt a feleségek bántalmazása, verése. Törvényszékünk előtt egy konkrét házaspár esetét játszották el színészek. A munkanélküli férj volt a vádlott, mert bántalmazta a feleségét, viszont mellé még három üres FRIEDRICH MAGDA KOLLÁZSA negyvenen. Egyébként meg vagyok győződve róla, hogy a nők ebben az életkorban remek munkaerővé válnak! Úgy látom, hogy a termelés általában nyer azon, ha részt vesznek benne a nők: hiszen sok, különösen bonyolult szituációban a nők nyugodtabban, bölcsebben tudnak ítélkezni, mert — a gyermeknevelésből eredően — edzett az önuralmuk. s megvan az a képességük, hogy menet közben kapcsolódjanak be bármely probléma megoldásába. — Mit tesz Ön a gyakorlatban azért, hogy Svédországban ténylegesen érvényesüljön a női egyenjogúság az üzleti világban is? — Mukatársa vagyok egy nálunk megjelenő folyóiratnak, amelynek az a feladata, hogy a nőket megismertesse a gazdasági gondokkal, bajokkal, városunkban és országunkban egyaránt. Nem vagyok feminista, de úgy gondolom, hogy segíteni kell a nőknek abban, hogy biztonsággal mozogjanak az üzleti világban: ez mindenkinek a hasznára válik. Emellett támogatom a Svédországban spontán szerveződő „egyenjogúsági csoportok" Egy-egy ország gazdasági helyzete, szociálpolitikája, s ezen adatainak nemzetközi összehasonlítása — az adatok abszolút értékekben való kifejezésének bizonyos korlátái ellenére is — a társadalom és a gazdaság strukturális mozgásaira, fejlődésének irányaira is következtetni enged. Ezen belül fontos mutató a foglalkoztatottság, nem kevésbé a nőké: A nők százalékaránya a foglalkoztatottak ossz létszámé ban Nyugat-Európa 1975 1984 Ausztria / 40 41 Belgium 34 38 Dánia 41 45 Finnország 46 47 Franciaország 37 39 Hollandia 28 35 Írország 27 29 Nagy-Britannia 37 40 Norvégia 38 43 NSZK 37 39 Olaszország 30 35 Svájc 34 35 Svédország 43 47 Észak-Amerika Egyesült Államok 39 43 Kanada 37 41 Kelet-Európa és a Szovjetunió Bulgária 47 49 Csehszlovákia 45 40 Lengyelország 42 43 Magyarország 44 45 NDK 50 52 Románia 36 60 Szovjetunió 51 51 Dél-Európa Jugoszlávia 38 39 Görögország 30 31 Portugália 21 30 Törökország 36 35 (Forrásmű: A nők gazdasági szerepe az EGK-ban. ENSZ, New York. 1985) FOTÓ: ARCHÍV felelős. Patriarchális, hierarchikusan izeit és machoizmustól megbélyegzett társadalmunkban a férfi is — akinek meg kell őriznie autoritását — nagy terheléseknek van kitéve. Kétségtelenül ellene irányuló erőszakként éli meg, hogy például felesége tartja el. A „magánügyről" is beszéltünk e konkrét eset kapcsán. Társadalmunkra jellemző, hogy csak nagyon kevés nö lázad fel a férje általi verés ellen, alig van rá precedens, hogy beperelné ezért a férjét. S hogy miért engednek az erőszaknak? Mert, ami a házastársak között történik az „magánügy". Véleményem szerint ezzel a kérdéssel a nőszervezeteknek is hathatósan foglalkozniuk kellene. Törvényszékünk végül is ítélkezett: elítélte a társadalmat, mert anélkül, hogy bárminemű nyomást gyakorolna a közvéleményre, tolerálja a nők elleni erőszakot, elítélte a jobboldali beállítottságú kormányt, mert nem teremti meg a teljes foglalkoztatottság feltételeit, s azokat a szolgáltatásokat, amelyek megkönnyítenék a nők munkáját és családi életét, elítélte továbbá a munkaadókat, mert a
