Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-04-11 / 16. szám

A 14. hét eseményeiből Itthon: • Ülést tartott a CSKP Központi Bizottsága. A tanácsko­zás első napján a résztvevők Milos Jakes elvtárs előterjeszté­sében meghallgatták a Csehszlovákia Kommunista Pártjának a Központi Bizottság 12. ülése óta eltelt időszakban kifejtett tevékenységéről és további feladatairól szóló beszámolót. E beszámolóban Jakes elvtárs többek között hangsúlyozta: „A Központi Bizottság előző ülésétől eltelt időszak ismét azt bizonyította, hogy példátlanul felgyorsultak a bel- és külpoli­tikai folyamatok. Az élet szüntelenül új kérdéseket és problé­mákat vet fel, amelyekre megfontoltan és a legnagyobb felelősségtudattal kell választ találnunk, s amelyeket meg kell oldanunk. Újra beigazolódott, hogy az átalakítás és a demok­ratizálás folyamata a gondolkodásnak, a gyakorlati tevékeny­ségnek és általában az életmódnak, valamint a szocializmus korábbi és jövőbeli fejlődésével kapcsolatos szemléletnek milyen gyökeres változását követeli meg, s ez mennyire bonyolult és igényes munka. Nemegyszer hangsúlyoztuk. hogy az átalakításnak és a demokratizálásnak nincs alternatí­vája, ha a gazdaságban és más területeken le akarjuk küzdeni a beidegződéseket, a fékező mechanizmusokat és újra dinamikusan kívánjuk fejleszteni a társadalmunkat." A tanácskozás napirendjén szerepelt a csehszlovákiai oktatásra a társadalmi átalakítás feltételei között háruló feladatok megvitatása A CSKP KB Elnökségének ezzel kap­csolatos beszámolóját Jan Fojtík, a KB titkára terjesztette elő. Többek között szólt az iskolarendszerben tapasztalható ellentmondásokról, hiányosságokról. Kijelentette: „az iskola fejlődése, a társadalom új szükségleteinek megfelelő korsze­rűsítése a gazdasági és társadalmi haladás egyik döntő feltétele". A kisiskolákról a kővetkezőket mondotta: „Bírálat tárgya a kisiskolák megszüntetése is. Számos községben meggondolatlan megszüntetésüket elsősorban takarékossá­gi intézkedésekkel indokolták. Bár ez a gyakorlat — melynek rendszerint negatív a politikai hatása is — folytatódik, azonnal meg kell szüntetni." A beszámolóban szó esett a nemzetiségi oktatásról is. „Valamennyi nemzetiségi iskolá­ban nagy súlyt helyeznek arra, hogy a tanulók megismerked­jenek Csehszlovákia történetével és jelenével, szoros össze­függésben azoknak a községeknek, vidékeknek társadalmi és kulturális életével, amelyeken élnek. A nemzetiségi alapisko­lák és középiskolák tanulói számára megvan a lehetőség arra, hogy elsajátítsák a cseh vagy a szlovák nyelvet, mint az állam egész területén érvényes kommunikációs eszközt" — mondta Jan Fojtik. A pedagógusok munkájáról, társadalmi tekintélyéről szólva a beszámolóban elhangzott: „Országunk a népek nagy tanítóját adta a világnak, Jan Amos Komenskyt. Hagyatékát büszkén vállaljuk. De nemcsak vállalnunk kell, hanem elsősorban meg kell valósítanunk, a tanító, az iskola munkája számára megteremtve a szükséges előfeltételeket." A CSKP KB 13. üléséről határozatot adtak ki, amelyet a napilapok közöltek. KÜLFÖLDÖN: • Jaromír Johanes csehszlovák külügyminiszter baráti N munkalátogatáson a Bolgár Népköztársaságban járt. • Mihail Gorbacsov hivatalos baráti látogatásra Kubába utazott. Útját Írországban megszakította, és tárgyalásokat folytatott Charles Haughey ír kormányfővel. A CSTK felvétele ÖTLETEKET, JAVASLATOKAT VÁRUNK Biztos, hogy minden kongresz­­szusi küldöttnek van mondaniva­lója. Biztos, hogy olyan eredmé­nyekkel a tarsolyában érkezik a szlovák fővárosba e hétvégén tar­tandó kétnapos tanácskozásra, amelyekkel — ha szót kap — bát­ran dicsekedhet a többiek előtt. A Szlovák Nőszövetség Köz­ponti Bizottsága azonban nem ezt vátja a küldöttektől. Hiszen saját eredményeikről, az alapszerveze­tek. a járási szervezetek eredmé­nyeiről már számot adtak az év­záró taggyűléseken, illetve a járá­si. városi konferenciákon, a két kongresszus között elért eredmé­nyeket tárgyaló központi kiadvá­nyokban. Tudjuk, hogy a több mint 360 ezer tagot számláló tö­megszervezet tagjai Szlovákiának szinte minden kis településén fel­lelhetők. Ott vannak mindenütt, ahol olyan közösségi élet alakult ki, melyben a nők is keresték­­megtalálták helyüket. Agitálnak, szerveznek, kezdeményeznek, és maguk sem vonják ki magukat semmilyen közösségi munka alól, amihez eredményesen hozzá tud­ják tenni a női ötletességet, szép­érzéket. szociális érzékenységet. Öt év munkája kerül mérlegre a hétvégi tanácskozáson. Az év­záró tanácskozások és a járási, vá­rosi konferenciák iégkörének­­eredmcnyeinek ismeretében jog­gal bízik a központi bizottság ab­ban. hogy tartalmas és elsősorban előremutató tanácskozás lesz a kongresszus. Olyan, amelyen fő­leg a dolgozó nők, a családok, az egyes települések gondjainak fel­tárására, e gondok enyhítése, a problémák megoldása leheLséges módjainak közzétételére, az e té­ren szerzett tapasztalatok meg­osztására összpontosítanak. Öt­leteket, javaslatokat várunk első­sorban a kongresszustól. Ötlete­ket arra vonatkozóan, hogy mi­ként lehet-lehetne javítani a dol­gozó nőknek, a családoknak nyújtott szolgáltatásokat, miként lehet-lehetne javítani az egyes ágazatokban dolgozó nők mun­kakörülményeit. miként lehet-le­hetne szavatolni a nyugodtabb családi életet és ezzel együtt egy testileg-lelkíleg egészségesebb jö­vendő nemzedék felnevelését. Figyelmezetető. riasztó adatok látnak napvilágot a gyermekek egészségi állapotáról, a nők a csa­ládok életkörülményeiről, a nagyvárosi lakótelepi elet sivár­ságáról. arról, hogy a mindennapi rohanás következtében elhidegü­lünk egymástól, nehezen találjuk meg az egymáshoz vezető utat. A szociológiai felmérések arra is fi­gyelmeztetnek, hogy az anyaság társadalmi megbecsülésének mértéke még mindig nem a kívá­natos. márpedig ez ugyancsak érezteti hatását a legifjabb kor­osztályok testi-lelki fejlődésén. Tanulunk-okulunk a figyelmez­tető-riasztó adatokból? Mindig­­mindenütt előtérbe kerül az em­ber. ahogy azt nagyon gyakran kinyilatkoztatjuk? A gazdasági és társadalmi átalakítás folyamatá­ban nem feledkezünk meg a dol­gozó emberről? A szociális-fej­lesztési programok nem szorul­nak háttérbe a termelési-műszaki fejlesztési feladatok növelésének, teljesítésének szorgalmazása mel­lett? Mindenütt tudatosítják, hogy a „szociális befektetés” sok­szorosan megtérülő „befekte­tés”? Hogy a nyugodt körülmé­nyek közölt dolgozó munkás, ter­vező, könyvelő, szövőnő, elárusí­tónő, tanító stb. jobb, színvona­lasabb teljesítményt nyújt? Min­denütt tisztában vannak azzal, hogy sokkal nyugodtabban dol­gozik az az asszony, aki tudja, gyermeke kialudta magát? De vajon kialussza-e magát az a kis gyermek, akit hajnali ötkör-hat­­kor kirángatnak az ágyából, hogy az anyuka a hatórai-hétórai mun­kába állás előtt beadhassa kis­gyermekét a bölcsődébe, óvodá­ba? Mindannyian felkapjuk fe­jünket. ha a zsúfolt városi buszon kitartóan síró kisgyermek zötykö­­lődik velünk együtt. A legtöbben fejünket csóváljuk, ha az anyuka ilyenkor a kelleténél idegesebben szól rá csemetéjére, aki ennek ha­tására rendszerint még nagyobb hangerővel folytatja a sírást. Nem nehéz könnyelműen elmarasztal­ni az anyukát türelmetlenségéért, és az ilyen feszült hangulatban a többi utastól se várja el senki, hogy mélyrehatóbban elemezze az anyuka látszatra türelmetlen viselkedésének okát. Az „utas­­társ” nem köteles elemezni a helyzetet, de a szociológus, a fele­lős posztot betöltő nemzeti bizott­sági dolgozó, gazdasági vezető igenis köteles! És a megfelelő, az illetékes fórumon köteles hangját felemelni a nőszövetségi tisztség­­viselő is. Ki-ki a maga környeze­tében. alapszervezetében, ki-ki saját munkahelyén. Sokat várunk azoktól a nőszövetségi tagoktól, akik a nemzeti bizottságok, tör­vényhozó testületeink különböző szintjein képviselik a közös érde­keinket. Elváljuk tőlük, hogy ott szóljanak, ahol kell, hogy kitartó­an küzdjenek ésszerű, érvekkel alátámasztott javaslataik megva­lósításáért. Sok jó példáról adtak számot az alapszervezeti évzárók és a járási konferenciák is. Sok helyen rámutattak, hogy nem utolsósorban a nőszövetség kü­lönböző mozgalmai adtak és ad­­. nak ösztönzést egy-egy jó ötlet keresztülvitelére. A társadalom­nak—a családnak—önmagunk­nak mozgalom keretében sok ját­szótér született, a virágos kisker­tek és erkélyek is megszaporod­tak az egyik nőszövetségi mozga­lom hatására, és szinte nincs já­rás. amelyben a központilag elin­dított mozgalmakat saját körül­ményeikhez igazítva ne fejlesztet­ték volna tovább. A jó példa ösztönöz, további cselekedetekre mozgósít másokat is. És ezt kell szem előtt tartani a nőszövetségi szervezetek tevé­kenységében akkor is. ha a nők gazdasági gondolkodásmódjának formálását tűzik ki célul. Minden dolgozó nővel meg kell ismertetni az átalakítás értelmét és célját, és az e téren született jó példákat ugyancsak közkinccsé kell tenni. Közkinccsé kell tenni a szlovák kormány 1985-ös éyi 300-as szá­mú határozata teljesítésében elért eredményeket is. melyek, mint is­meretes, a nők élet- és munkakö­rülményeinek javítását célozzák. Van tehát mondanivalója a | kongresszusnak. A tanácskozás j idején pedig minden küldött tu- i datosítsa. az őt delegáló szervezet ; és maga a kétnapos tanácskozás elválja tőle : tárgyilagosan. lé- j nvegretörően szóljon hozzá a fel- > vetődő kérdésekhez, azt mondja el, ami közérdekű, hozzájárulva i így az egész tanácskozás színvo- i nalának emeléséhez, a tanácsko- j zás hasznossá tételéhez. PÁKOZDI GERTRÜD I nő 3

Next

/
Thumbnails
Contents