Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-04-11 / 16. szám
A termelés növekedése a dolgozók számának gyarapodását is megkövetelte, de már egyre nehezebb volt új munkaerőt találni. Közvetlen közelükben felépült a hőerőmű, a Slovnaft, a bardejovi Jas üzemrészlege, a gázvezeték, és egyre több szövetkezetben létesült nőket foglalkoztató melléküzemág ... A vajáni Likotexben pedig egyre jobban érezték: kevés a női munkaerő. Minden negyedik nő szülni megy Az 1986—87-es évi terv teljesítése veszélyben forgott. A 179 női munkaerőből 142 dolgozott a termelésben, és minden negyedik nő szülési szabadságra ment. Akárhogyan toldozták-foldozták is a kiesést, legkevesebb húsz munkásnö állandóan hiányzott. A háztartásbeliekből toborzott utánpótlásforrás már régen kimerült, az alapiskolát befejező fiatalok közül pedig nem sok volt az olyan, aki a szövés-fonás mesterségét hajlandó volt a kétszáz kilométernyire lévő rőcei szakmunkásképzőben elsajátítani. Csak elvétve akadtak asszonyok, akik felnőtt fejjel az üzemben tanulták meg a szakma fortélyait. A fonó- és szövőgépek zajához sem tudott mindenki egyformán hozzászokni, a két műszakba járás sem felel meg minden anyának. Az üzem vezetősége nyakig volt a gondban. A munkaerőhiány miatti kiesést csak túlórával lehetett behozni. 1987-ben 35 szabadszombaton összesen 12 134 munkaórát dolgoztak le! Mindezt tetézte még a hétközbeni anyagkiesés. Persze, ha megérkezett az anyag, a kiesést pótolni kellett, mégpedig P É N Z Az igazgató gondja Amikor három évvel ezelőtt Boros Jánost az üzem élére állították, ugyancsak törte a fejét, milyen cselhez folyamodjon, hogy megbirkózzon az üzem legnagyobb gondjával: a női munkaerők stabilizálásával. Ezen állt vagy bukott minden: a munkaszervezés, a fegyelem, a gépek teljesítőképességének kihasználása, a tervteljesítés. Ha sikerül a női dolgozókat úgy állandósítani, hogy a két műszakban folyamatos legyen a termelés — nyert ügye van. Mielőtt a rőcei (Revúca) Likotex vajáni (Vojany) 03-as számú üzemébe került, tizenegy évig dolgozott a vállalat fejlesztési részlegén, azelőtt tizenhat évig a losonci (Lucenec) Pofonéban. Elegendő időnek tűnt ez ahhoz, hogy megismerje a női munkaerőt foglalkoztató üzemek minden „kinját-baját". Csakhát, ahány ház, annyi szokás, ahány üzem, annyi probléma — minden vidéknek megvan a maga jellegzetes hagyománya, igénye, amit még az általános gondok mellett is számon kell tartani. Vajánban ö otthon van, ismeri az itt élő nép mentalitását, bízhat munkaszeretetükben, becsületességükben — ha meg tudja teremteni számukra a kellő munkafeltételeket, nem csalódhat bennük. Csakhát a mai viszonyok között ez nem olyan egyszerű... Például az anyagellátás nem tőlük függ, pedig ezen sok múlik. Ha folyamatosan tudnak dolgozni, túlórák nélkül is jó a kereset. Csakhogy eddig túlóra nélkül nem nagyon tudták teljesíteni a tervet, és ez I kedvét szegte az embereknek. Az itt dolgo- , zók többsége falun él: kert, állatok, ház | körüli munka vár otthon mindegyikükre. Ök az alapmunkaidőben szeretnék megkeresni : a fizetésüket. Ha nem, továbbállnak, hiszen I van hová. I Amikor még nem volt semmi Még negyven éve sincs, hogy Nagykapos (VelVé Kapusany) vidékén a tejfeldolgozón és a traktorállomáson kívül más — ipari üzemnek nevezhető — létesítmény nem volt. Az ország iparosítása keretében 1951 -ben a kendertermés feldolgozására létesítettek Vajánban üzemet. A környék asszonyainak teremtettek itt új munkalehetőséget, hiszen azok a szövetkezeteken kívül máshova nem nagyon mehettek. Az üzem felépült, dolgozó akadt bőven, csak a kender volt kevés. Nemcsak a környékről. hanem az ország más vidékeiről is hordták, az üzem kapacitását mégsem használták ki. A szövetkezetek egyre kevesebb kendert termeltek, vállalták hát a len feldolgozását is. A várt eredmény azonban így is elmaradt. Csakhamar szövőgépet vásároltak, és a kenderből, lenből, munkáskesztyűnek való vásznat szőttek. Rövid idő múlva újból váltottak: a párkányi (Stúrovo) papírgyár a szigetelő anyagok gyártásához üvegszövetet keresett. A hetvenes évek elején rátértek hát, ennek a gyártására. Végre megtalálták a programot, amely megalapozta az üzem jövőjét. Hazánk ipara egyre több üvegszövetet igényelt. Sőt, egy finomabb változata iránt — mely a villamosiparban használható — a Szovjetunió is érdeklődött. Csakhamar évi kétmillió négyzetmétert rendeltek belőle. Ennek előállításához újabb munkacsarnokra volt szükség. Mire felépült, az évi termelésük ötmillió négyzetméterre növekedett. : nyújtott, tizenkét órás műszakokban, úgy hogy a kereset közben egyetlen fillérrel sem emelkedett. 1987-ben az átlagkereset a sok túlórával is csupán 2 564 korona volt. Ez egy évvel később 2 626 koronára emelkedett, miközben a túlórák száma több mint a felével csökkent. Ezalatt sok minden történt. A dolgozók 55.3 százaléka étkezik rendszeresen az üzemi étkezdében nő 4
