Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-04-11 / 16. szám
HA SZÓT KAPNÉK... KOVALClK ANNA, A RIMASZOMBATI (RIM. SOBOTA) JÁRÁS KÜLDÖTTE — Járásunk mezőgazdasági jellegű: a munkaképes nők 38 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban: főleg az állattenyésztésben és a kertészeti munkáknál. Olyan munkakörök ezek. ahol a munkafeltételek. a szociális ellátottság még nincs olyan színvonalon, ahogy a nők ezt megérdemelnék. Saját szövetkezetünket, a méhit (Vcelince) említem példaként, de ez általánosítható az egész járásra. Az állattenyésztésben kevés a munkaerő. Ebből adódik, hogy az itt dolgozó nők sokszor még a szabadságukat sem tudják kivenni, mert nincs aki helyettesítse őket Igyekvő, dolgos asszonyok — az első negyedévi tejeladási tervüket például már március 10-én teljesítették —, arra törekednek, hogy minőségileg is megfelelő legyen az eladott tej. Tavaly ennek érdekében saját laboratóriumot létesítettünk. most már minden fejőtől külön vehetünk mintát. így a jó minőségért mindenki maga felel. De még mindig nem tudtuk elérni, hogy a nőknek legyen egy mosodájuk is ahol a köpenyeket, munkaruhákat tisztítanák a számukra, hogy ne kelljen hazahordaniuk. Öltöző, zuhanyozó van, a szövetkezeti tagokat a környező falvakból saját autóbuszunk szállítja munkába, az ebédet a mezőre visszük utánuk. Nőnapkor az asszonyok felvetették, tegyék lehetővé számukra, hogy „Minden évben egy jó cselekedet a nők érdekében" jelszó alatt munka után gyógykezelésre járhassanak a szomszédos csízi (Cíz) fürdőbe. Mert a hátgerinc, a derék megérzi a sok hajlongást, emelgetést. jól jönne az időnkénti rehabilitáció. Az elnökünk ígéretet tett, reméljük, még az év folyamán sor kerül rá. Asszonyaink rengeteget dolgoznak. Nálun az a szokás, hogy a cukorrépát, a gyökérzöldséget, a zöldbabot, minden egyes szövetkezeti tagra — a portástól az elnökig — kimérik. Fél hektár jár tagonként; ha egy családból hárntan-négyen dolgoznak a szövetkezetben, ez annyiszor fél hektár. Ennek a gondozása a betakarításig elsősorban a nőkre hárul. Munka után. szombaton bizony van mit csinálni, különösen ha még a házikertben is zöldség terem!... A növénytermesztésben éppen a gépek hiánya terheli meg nagyon a nőket. Az idén szóba került az is. hogy a hagymával bevetett területet kimérik a tagok között megművelésre. Ügy gondoljuk, nagy lesz az érdeklődés iránta. mert jó keresetet ígér, igaz újabb munkával terheli meg az asszonyokat. A SZERZŐ FELVÉTELE A mi asszonyaink jól is keresnek. Szövetkezetünkben az átlagfizetés 2 800 korona. Pénz tehát van. a gond inkább az. hogy nincs mire elkölteni. Ezen a vidéken nagyon rossz az ellátás, az iparcikkekből csak azt kapjuk, ami már máshol nem kel el. Az alapélelmiszert kitermeljük. de jó minőségű áruként keveset kapunk vissza belőle. Gondolok itt a tejtermékekre, húsféleségekre, amiből nagyon silány a választék. Egyedül a zöldségre nincs panaszunk, mert szövetkezeteinknek saját elárusító helyei vannak. ahová naponta friss zöldség kerül. A mezőgazdaságban dolgozó nők helyzetén azzal lehetne leginkább segíteni, ha javulna a faluban az élelmiszerellátás, bővülne a választék, és ha olyan mezőgazdasági gépeket lehetne vásárolni a munka megkönnyítésére, amelyek ma már a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban elérhetők. Legjegyezte: H. ZSEBIK SAROLTA CÍMBALÍK ERZSÉBET, AZ ÉRSEKÚJVÁR! (NŐVÉ ZÁMKY) JÁRÁS KÜLDÖTTE: — Már hetedik éve elnökösködöm az újvári 7. utcai alapszervezetben, s hét éve gyötör a helyiség hiánya — nincs egy termünk, ahol összejöhetnénk, kiállításokat rendezhetnénk. A vezetőségi gyűléseket a Novodev vállalatnál tartjuk, — itt dolgozom — az előadásokat, a tagsági gyűléseket pedig a közeli iskolában. Igaz ezek a „szolgáltatások” ingyenesek, de ez nem megoldás. Az iskolában esténként találkozunk, így a takarítónő idejét raboljuk. aki kénytelen megvárni, míg elhagyjuk az épületet. Az otthontalanság azonban nemcsak a mi gondunk, hasonló problémákkal küzd Újvár többi alapszervezete is. Sok esetben épp ez a helyhiány fékezi a munkát, így nem minden alapszervezet ér el jó eredményeket. Úgy gondolom, hogy ezzel a megoldásra váró gonddal a legfelsőbb fórumon is foglalkozni kellene. Mi nagyon sok erőt és időt pazarolunk kuncsorgásra. kéregetésre, s egyre kevesebb marad a munkára. Habár szervezetünk még így is egyike a legjobbaknak. hiszen évente többször rendezünk előadásokat. Olvasókörünknek mindössze 14 tagja van, de nagyon jól működik. Sokkal többen kapcsolódnak be a kézimunkakörökbe, melyekben időről időre kiállításokat rendezünk. A közeljövőben hidegkonyha elkészítésére szeretnénk megtanítani szervezetünk hatvan tagját. A szervezésben azonban ismét felmerül a régi kérdés, hol találunk helyet? Reméljük, hogy az iskola vagy a vállalat megkönyörül rajtunk. Elcsépelt téma vagy közhely? — az áruellátás és az azt követő rohanás. Újvárban az asszonyoknak háromszor, négyszer kell elmenniük az üzletbe, míg megkapják a keresett árut. Erélyesebben kellene fellépni az árut a pult alatt rejtegető elárusítókkal szentben is. Az akadozó áruellátás, a hiánycikkek gyarapodása megnehezíti a nők életét. Igen, a nőkét, mert a vásárlás főleg az ő feladatuk, ők állnak sorba, ők idegeskednek, mérgelődnek. S ha ilyen problémákkal küzdenek a nők, akkor bizony nem sok kedvük és idejük marad a társadalmi munkára. Vajon ezt a mindennapi rohanást megfelelően jutalmazzák? — teszem fel gyakran magamnak a kérdést. Nem lehetünk mindennel elégedettek. Én a nőnapi ünnepségeket nagyon kifogásolom. Vagy ünnepeljük meg méltóan, vagy sehogyan. Vannak vállalatok, ahol tízperces ünnepi beszéd után kiosztják a szál szegfűt, a két törülközőt, meg a szendvicseket. Másutt a munkaidő után kell ottmaradni, hogy megkapják az ajándékot. Sőt. arra is akad példa, hogy este hatra, hétre — a munkaidő letelte után — hívják vacsorázni a nőket. Fáradtan, ápolatlanul kénytelenek megjelenni ott. ahol őket ünneplik. Aztán gyorsan bekapják a vacsorát, és sietnek haza: hát van ennek értelme? Nézetem szerint nem kellene sajnálni a szabadnapot a méltó ünneplésre. Az utóbbi időben még egy kérdés foglalkoztat: vajon miért szüntették meg a vállalati alapszervezeteket? Elsősorban olyan vállalatoknál hiányolom ezt. ahol az alkalmazottak többsége nő. Véleményem szerint az ilyen munkahelyeken a nőszövetség fórum lehetne, mely képviselné a nők érdekeit és jogait, harcolna a szolgáltatások, a kedvezmények bevezetéséért a vállalaton belül. H. KUBIK KATA A Szlovák Nőszövetség KB hetilapja XXXVIII. évfolyam Főszerkesztő: PÁKOZDI GERTRÚD Helyettes főszerkesztő: NÁDASKYNÉ ZÁCSEK ERZSÉBET Megbízott szerkesztőségi titkár: BERTHA ÉVA Grafikai szerkesztő: ORDÓDY DÉNES Kiadja a Szlovák Nőszövetség KB Zívena kiadóvállalata. 812 64 Bratislava. Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 812 03 Bratislava, Leninovo námestie 12. Telefon — titkárság: 334 745 — Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési dij negyed évre 36,40 Kcs. — Külföldi megrendelések: Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe. 810 05 Bratislava, Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) — 1900 Budapest, XIII., Lehel út 10/a. Előfizetési dij: évi 180,— Ft — Csekkszámlaszám MNB 215—96 162 — A SUTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské tlaciame, z. p., 042 67 Kosice. Svermova 47. Indexszám: 49 413 x Kéziratokat és képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza I Címlapunkon: Könözsi István felvételei nő 2
